London calling…

Múlt héten zárult a Sziget. Ha Sziget, akkor zene. Semmi BBC. Semmi Economist. Csak a zene. Körülbelül csütörtökön dőlt kudarcba ez az elhatározás, akkor említette az első brit előadó koncert közben a londoni zavargásokat. Kate Nash és a Ricky Wilson (Kaiser Chiefs) mesélt arról, hogyan ragadt seprűt, és ment romokat takarítani London utcáira. Az összes Dizzee Rascal riport  azzal kezdődött, hogy ha egyik tanára nem biztatja zenélésre a fiatal zenészt, akkor ma ő is az utcákon töri a kirakatokat…

 

…Mégis mi a fene történt Londonban? 

Röviden, augusztus elején egy lövöldözésben meghalt az egyik londoni banda tagja. Ebből tüntetés lett az észak-londoni Tottenham rendőrörs előtt. A tömeg nőtt és csak nőtt, a tüntetésből pedig fosztogatás és gyújtogatás lett, ami kiterjedt több angliai városra is.

 

A pontos történéseket és a lehetséges következményeket ez a cikk nem hivatott fejtegetni, elvégre ez itt még mindig a kultúrrovat, viszont volt egy, az NME-n megjelenő cikk, amin megakadt a szemem, erre reagálnék.

 

A fosztogatók(tüntetők, anarchisták,…sorolhatnám) nem nagyon kíméltek semmit, ami az útjukba került – kirakatok törtek, épületek égtek…Ez utóbbi sorsra jutott a Sony kiadó raktára is. Ez a raktár nem csak a Sony forgalmazta lemezek nagy-britanniai központja volt, itt tárolta albumait a PIAS cég is, amely 150 független kiadó lemezeit forgalmazza (pontos lista itt).

 

Tény, hogy a lemezek biztosítva voltak, de mire újragyártják őket, az több hónapig tart, így a kisebb lemezkiadók forgalma visszaesik. Ez az újragyártás is csak az újabb albumokra tud megvalósulni, a régebbiek megjelentetésére egyszerűen nincs keret. 

 

Bajban van a független zene…nem is kicsiben. A mai digitális világnak köszönhetően így is egyre kevesebben vesznek cd-t, hisz minek adjanak ki valamire pénzt, ami 5 perc alatt ingyen letölthető(de erről már korábban írtunk). Pedig milyen jó érzés egy-egy kedvenc album borítóját a kézünkbe fogni…

 

Megoldás?…megoldás van…Kedves olvasó, vásároljon független zenét!