November 17. és a mai fiatalok

November 17. az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb államünnepünk. A szabadság és a demokráciáért folyó harc napja. Olyan szimbólum, melyre emlékeznünk kell. Azért, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a jót a rossztól, morálist a nem morálistól, bűnöst az áldozattól, elnyomót a disszidenstől. Mert ez képezi az állam működésének alapját.

Ha '89 novemberének üzenetét, szimbolikáját nem institucionalizáljuk, a fiatalok jövőjét nehezítjük. Támpontok nélkül ugyanis összekeveredik minden, relativizálódik a jó és a rossz. Ezt igazolják napjaink felmérései is.

Tudni kell, mire emlékezünk, hogy november 17. ne csak egy hosszú hétvége legyen, amikor pihenhetünk.

A rendszerváltást megélők szerint óriási szerencse, ha az ember életében legalább egyszer részese lehet egy ilyen mértékű változásnak. Elmondásuk szerint a szép dolgok nagyon rövid életűek, de sokáig, a nehéz időkben is megőrzik befolyásukat.

A sajtóban publikált, az évforduló kapcsán a mai fiatalok körében készült felmérések a következőkről tanúskodnak:

   

Napjainkban az érettségi előtt álló diákok keverik a bársonyos forradalom mozgalmát (VPN) Vladimír Mečiar HZDS-ével. A középiskolások többsége nem tudja, mi köze a kulcscsörgetésnek a rendszerváltáshoz,vagy  ki volt az államfő 1989-ben. A tájékozottabbak is inkább családi vonalon jutnak információkhoz, mint tankönyvekből az iskolában.

Ha a középiskolásoktól azt kérdezzük, mire a legbüszkébbek, első helyen a hoki-vb aranya, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés és az EU-csatlakozás szerepel. A bársonyos forradalom csak az 5. helyen áll, a Tiso-féle fasiszta szlovák állam 1939-es megalakulása után.

Mivel magyarázható mindez?

Szakértők szerint korunk tankönyveiből hiányzik a novemberi események komplex feldolgozása.  Egyáltalán nincs elmagyarázva az sem, miért fogadták el szüleik a korábbi rendszert. Mindez azért káros, mert a normalizáció emberének módszerei a jelenben is divattá válnak. Ami rossz.

Nem volt szerencsés az sem, hogy '89 után egy vastag vonalat húztunk. Senki nem lett elítélve, felelősségre vonva. Alojz Lorenz, a Kommunista Titkosszolgálat vezetője ma az euró-milliárdos Penta pénzügyi befektető-csoport stratégiai tanácsadója. A korábbi kommunisták nagy része ma nyugodtan, milliomosként éli napjait. Gyerekeik még ennél is gazdagabb sikeres vállalkozók, akik a társadalmi folyamatokat is képesek befolyásolni.

A normalizációs módszerek ma ugyanúgy elfogadottak, november üzenetét pedig egyre nehezebb meghatározni. Ezt bizonyítja a Lexa-féle Szlovák Információs Szolgálat ügye, a korábbi privatizációs dolgok, amikért senki sem lett elitéve. Csodálkozunk, hogy a mai fiatalok keverik a VPN-t és a HZDS-t?

Három éve, novemberi 17-i cikkemben ezt írtam:

„Amögöttünk hagyott reformok egy ideig ugyan még   szárnyakat adnak nekünk, legbelül viszont már elkezdődött a visszarendeződés. Fájó látni, ahogy folyamatosan feléljük a lehetőségeinket, szomorú megélni, ahogy hatalmon levő  politikai elitünk legfeljebb a következő választási ciklus horizontjában gondolkodik, dühítő, hogy holnapi kenyerünket már tegnap az asztalra tették számunkra.“

Veszélyforrást jelent a társadalmunkban eluralkodó felelőtlen populizmus és politikai marketing. A napi közbeszédben egyre világosabban mutatkozik az a hatalmas mediális fal, mely a manipulációra, hazugságokra, az emberek alulinformáltságára épül a megalapozott, szakmai érvekkel szemben. Kihasználva a társadalomban rejlő tájékozatlanságát, meglovagolva a félelmet“.

Javult azóta a helyzet?

Király Zsolt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!