Nem, nem ciki ezt kérdezni a 21. században sem. Vagy legalábbis a hétvégén Pozsonyban nem lesz az, ahol péntek-szombaton a környék legkülöncebb állatfajai csoportosulnak össze – a gyűjtök, akik a két nap alatt csereberélnek, alkudoznak, veszekednek, irigykednek egymásra. Látogassunk ki mi is a 9. Pozsonyi Gyűjtőnapokra!
Régiségben utazni divatos – pl. a Discoverynek van róla egy remek sorozata – és aki némi könnyed kikapcsolódásra gondol a hétvégén, annak ajánljuk, menjen el a pozsonyi az Inchebába, és turkáljon a régi katonai kitüntetések, érmék, papírpénzek, képeslapok, ásványok és bélyegkülönlegességek közt.
Mondjuk megeshet, hogy félresöpör az útjából egy-egy elvetemült gyűjtő, aki képes előző este sátrat verni a kapu előtt csak azért, hogy elsőnek ő turkálhasson az áru közt, de ha nyitottak vagyunk egy kis történelemre és az érdekességekre, akkor a kiállító standokon lelkes őrültektől igazán sok mindent hallhatunk. A laikus közönség számára pedig mindig érdekes, hogy felbecsültethetik a kisfiúként gyűjtött érméket, bélyegeket, vagy a pénzeket, melyek még a nagypapától maradtak a padláson.
Szóval némi szakszótár, az eligazodáshoz:
A bélyegek foglalkozó tudománya filatélia, az érmékkel a numizmatika, a jelvényekkel faleristika, képeslapokkal pedig a filokartia foglakozik.
Az első háromhoz nem értek, de a képeslapgyűjtésről szólna eme poszt még, pár sorban.
Általában nem sűrűn villogok vele, de század eleji képeslapokat gyűjtök. Igaz, nincs több százezer képeslap otthon, de én is tudok órákat áradozni miért jó az a hosszúcímzéses képeslap, miért van két pecsét a legkorábbiakon, és miért jó olvasgatni több évtizede halott emberek magánéletét. Mivel órákat tudok tényleg róla
beszélni, megpróbálom magam visszafogni.
A képeslapokat a 19. század második felében kezdték el küldözgetni, a pontos dátumon persze mindenki vitatkozik, legyen elég annyi, hogy a 90-es évektől nagyon nagy divatba jöttek, egyfajta a régi korok sms üzeneteiként lehet őket felfogni. Boldog-boldogtalan küldözgetett mindenféle banális szövegekkel, tényleg nagyon édesek a „azért írok, mert állást kaptam a vasutasoknál, és neked hogy megy a tanulás?“ típusú szövegek. A kedvencem az az 1905-ből származó példány, melyre egy szó van írva: „Hódolattal” és az aláírás. A címzése pedig – xy úrhölgynek.
A kezdetek kezdetén a képeslap egyik oldala teljesen a címzés számára volt fenntartva, a szöveg a másik oldalon, a kép alatti kevéske fehér helyen foglalt helyet. Ezeket nevezzük hosszú címzéses képeslapoknak, természetesen ezek a legértékesebbek. Kb. 1906 után kezdték használni az osztott mezős képeslapokat, amelyeket mai formájukban is ismerünk. A legkorábbiakon két pecsét is található, az egyik jelezte a feladás dátumát, a másik az átvételét. Itt pedig már beszélhetünk az igazi érdekességekről, mint például azok a képeslapok, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchia területéről küldtek a cári Oroszországba, ahol nem a gregoriánus naptárt használták, így történhetett meg, hogy a dátum szerint hamarabb kapták meg a képeslapot, mint azt feladták volna. Persze ezek ritkaságok, amiket a szemfüles megfigyelő vesz csak észre, de mondani se kell, hogy az ilyen lapok értéke az egekben van.
Itt is megvannak persze a trendek – a legtöbben a falvakat, városokat, műemlékeket ábrázolókat gyűjtik, de persze akadnak az állatos, a reklámos, a nagy kalapos nőket ábrázoló, és persze a finoman erotikus képeslapoknak is gyűjtőik is. Ha a haszoni részét nézzük a dolognak, legtöbb pénzt logikusan azok érnek, amelyek már lebontott épületeket találhatóak. Jelenleg a legkelendőbbek a zsinagógákat ábrázolók, láttam már lapokat 60-80 eurós adásvételi áron.
A képeslapgyűjtők évek óta csatároznak a bélyeggyűjtőkkel, hogy vajon melyik része is a fontosabb az üzeneteknek – érdemes-e szétvágni egy képeslapot a bélyegért, vagy a fotó az adott településekről, várakról érdekesebb-e. Dönteni persze lehetetlen, de jókat lehet szórakozni a csatározásaikon az egyes fórumokon.
Mivel a végtelenségig nem húzhatunk egy cikket, ezért a témában érdeklődőknek ajánljuk a cseh képeslapgyűjtők blogját, nagyon jó kis írásokkal. És mivel manapság nem is trendi az a blogbejegyzés, ahol egyetlen szó sincs a kétnyelvűségről, magyarlakta településekről és emlékművekről, így megemlítjük a Fórum intézet nagyon szép archívumát a század eleji és a két világháború közti képeslapokról a magyarlakta településekről, köztük nagyon sok olyan felvételellel, amelyek eredeti állapotában már nem láthatók.
De vissza a programhoz, mindenképp ajánlatos elnézni. Nemcsak, hogy bemutatják Szlovákia bélyegszépségversenyének győzteseit, de előadásokat is végighallgathatunk, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a hobbink legyen a megélhetési forrásunk, egyáltalán megéri-e a gyújtés mint befektetés?
Aki gyűjt valamit, annak azért. Aki pedig nem gyűjt semmit, annak nagy esélye van rá, hogy a végén ő is elkezd. Én már csak tudom. Én is így kezdtem 🙂
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
béci
2012. máj. 31. 23:25és Te miket állítasz ki, Dius? :)
A kommenteket lezártuk.