Nem, nem ciki ezt kérdezni a 21. században sem. Vagy legalábbis a hétvégén Pozsonyban nem lesz az, ahol péntek-szombaton a környék legkülöncebb állatfajai csoportosulnak össze – a gyűjtök, akik a két nap alatt csereberélnek, alkudoznak, veszekednek, irigykednek egymásra. Látogassunk ki mi is a 9. Pozsonyi Gyűjtőnapokra!

Régiségben utazni divatos – pl. a Discoverynek van róla egy remek sorozata – és aki némi könnyed kikapcsolódásra gondol a hétvégén, annak ajánljuk, menjen el a pozsonyi az Inchebába, és turkáljon a régi katonai kitüntetések, érmék, papírpénzek, képeslapok, ásványok és bélyegkülönlegességek közt.

Mondjuk megeshet, hogy félresöpör az útjából egy-egy elvetemült gyűjtő, aki képes előző este sátrat verni a kapu előtt csak azért, hogy elsőnek ő turkálhasson az áru közt, de ha nyitottak vagyunk egy kis történelemre és az érdekességekre, akkor a kiállító standokon lelkes őrültektől igazán sok mindent hallhatunk. A laikus közönség számára pedig mindig érdekes, hogy felbecsültethetik a kisfiúként gyűjtött érméket, bélyegeket, vagy a pénzeket, melyek még a nagypapától maradtak a padláson.

bzd.jpeg

Szóval némi szakszótár, az eligazodáshoz:

 hirdetes_810x300  

A bélyegek foglalkozó tudománya filatélia, az érmékkel a numizmatika, a jelvényekkel faleristika, képeslapokkal pedig a filokartia foglakozik.

Az első háromhoz nem értek, de a képeslapgyűjtésről szólna eme poszt még, pár sorban.

pl-bzd.png

Általában nem sűrűn villogok vele, de század eleji képeslapokat gyűjtök. Igaz, nincs több százezer képeslap otthon, de én is tudok órákat áradozni miért jó az a hosszúcímzéses képeslap, miért van két pecsét a legkorábbiakon, és miért jó olvasgatni több évtizede halott emberek magánéletét. Mivel órákat tudok tényleg róla

bzd3.jpg

beszélni, megpróbálom magam visszafogni.

A képeslapokat a 19. század második felében kezdték el küldözgetni, a pontos dátumon persze mindenki vitatkozik, legyen elég annyi, hogy a 90-es évektől nagyon nagy divatba jöttek, egyfajta a régi korok sms üzeneteiként lehet őket felfogni. Boldog-boldogtalan küldözgetett mindenféle banális szövegekkel, tényleg nagyon édesek a „azért írok, mert állást kaptam a vasutasoknál, és neked hogy megy a tanulás?“ típusú szövegek. A kedvencem az az 1905-ből származó példány, melyre egy szó van írva: „Hódolattal” és az aláírás. A címzése pedig – xy úrhölgynek.

A kezdetek kezdetén a képeslap egyik oldala teljesen a címzés számára volt fenntartva, a szöveg a másik oldalon, a kép alatti kevéske fehér helyen foglalt helyet. Ezeket nevezzük hosszú címzéses képeslapoknak, természetesen ezek a legértékesebbek. Kb. 1906 után kezdték használni az osztott mezős képeslapokat, amelyeket mai formájukban is ismerünk. A legkorábbiakon két pecsét is található, az egyik jelezte a feladás dátumát, a másik az átvételét. Itt pedig már beszélhetünk az igazi érdekességekről, mint például azok a képeslapok, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchia területéről küldtek a cári Oroszországba, ahol nem a gregoriánus naptárt használták, így történhetett meg, hogy a dátum szerint hamarabb kapták meg a képeslapot, mint azt feladták volna. Persze ezek ritkaságok, amiket a szemfüles megfigyelő vesz csak észre, de mondani se kell, hogy az ilyen lapok értéke az egekben van.

bzd2.jpg

Itt is megvannak persze a trendek – a legtöbben a falvakat, városokat, műemlékeket ábrázolókat gyűjtik, de persze akadnak az állatos, a reklámos, a nagy kalapos nőket ábrázoló, és persze a finoman erotikus képeslapoknak is gyűjtőik is. Ha a haszoni részét nézzük a dolognak, legtöbb pénzt logikusan azok érnek, amelyek már lebontott épületeket találhatóak. Jelenleg a legkelendőbbek a zsinagógákat ábrázolók, láttam már lapokat 60-80 eurós adásvételi áron.

A képeslapgyűjtők évek óta csatároznak a bélyeggyűjtőkkel, hogy vajon melyik része is a fontosabb az üzeneteknek – érdemes-e szétvágni egy képeslapot a bélyegért, vagy a fotó az adott településekről, várakról érdekesebb-e. Dönteni persze lehetetlen, de jókat lehet szórakozni a csatározásaikon az egyes fórumokon.

Mivel a végtelenségig nem húzhatunk egy cikket, ezért a témában érdeklődőknek ajánljuk a cseh képeslapgyűjtők blogját, nagyon jó kis írásokkal. És mivel manapság nem is trendi az a blogbejegyzés, ahol egyetlen szó sincs a kétnyelvűségről, magyarlakta településekről és emlékművekről, így megemlítjük a Fórum intézet nagyon szép archívumát a század eleji és a két világháború közti képeslapokról a magyarlakta településekről, köztük nagyon sok olyan felvételellel, amelyek eredeti állapotában már nem láthatók.

 pr-bratislavske-zberatelske-dni-modry-mauricius.jpg 

De vissza a programhoz, mindenképp ajánlatos elnézni. Nemcsak, hogy bemutatják Szlovákia bélyegszépségversenyének győzteseit, de előadásokat is végighallgathatunk, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a hobbink legyen a megélhetési forrásunk, egyáltalán megéri-e a gyújtés mint befektetés?

Aki gyűjt valamit, annak azért. Aki pedig nem gyűjt semmit, annak nagy esélye van rá, hogy a végén ő is elkezd. Én már csak tudom. Én is így kezdtem 🙂

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!