Alexander Duleba: nem halunk ki

Egy évig most a Szlovákiai Ruszinok Kerekasztalát vezeti. Száz százalékig ruszin. Tökéletesen ismeri saját népének problémáit és azt mondja, nem fognak kihalni. A ruszin fiatalok reményt adnak neki. Nagy társadalmi vitát szeretne a kiugrási lehetőségeikről és nyitott a szlovákiai magyarokkal való együttműködésre is. Gondjaik, mint az asszimiláció, az iskolaügy és az értelmiségi elit hiánya, hasonlóak a miénkhez. A Körkép Alexander Dulebával beszélgetett. 

A SME címlapjára kerülésért itt lehet szavazni.

December elején megbízták Önt az újonnan megalakult Szlovákiai Ruszinok Kerekasztalának (SZRK) vezetésével. Mi volt az oka a platform megalakulásának?

A kerekasztal ötlete nem teljesen új, már néhány éve foglalkoztatta a ruszin közösséget. Megálmodója Kaliňák úr (szerk. megj.: Ján Kaliňák), aki a Ruszin Megújulás szervezet kerületi vezetője Felsővízközben (Svidník), egyúttal pedig a ruszin kisebbség képviselője a Kormányhivatal Kisebbségi Bizottságában. Közösségünk legfőbb problémája, hogy a ruszinok nagyon megosztottak. A statisztikák szerint durván 40 civil szervezet létezik – polgári társulások, alapítványok, egyesületek, amelyek a ruszinok identitását, nyelvét és kultúráját szeretnék fejleszteni. Nem jó azonban a kommunikáció köztük, és gyakran merülnek fel legitimitási kérdések, hogy akik a ruszin kisebbséget képviselik, arra mennyire jogosultak, ha nem közösen választották őket.

A népszámlálási eredményeken látható egyfajta öntudatra ébredés. Egyre több és több ember vállalja fel a gyökereit. Megérett az idő, hogy a ruszinok meghatározzák a prioritásaikat, hogy mi a fontos a nemzetiségük fejlődéséhez. Megszólítottak, hogy vegyek részt a Kerekasztal koordinálásában. Egy évre szóló mandátumot kaptam, hogy megszólítsam és megnyerjem, ha nem is az összes, de a ruszin szervezetek nagyobb részét az ügynek.

A szlovák többség hogyan fogadta a platform megalakulását? Mik voltak az első reakciók a részükről?

Azt gondolom, hogy többségében pozitív visszajelzéseket kaptunk. Sok kérdés merült fel bennük, hogy mit is fog ez pontosan jelenteni, hogyan fog tovább fejlődni? De ezekre még mi magunk sem tudjuk a választ. Majd a munkánk eredménye mutatja meg, sikerül-e tartalommal megtölteni a Kerekasztalt. Egy folyamat kezdetén vagyunk, amely azt a tényt tükrözi, hogy Szlovákiában a ruszinok száma növekszik.

   

Ön is Kelet-Szlovákiából származik, egészen pontosan Felsővízközből. Ruszin gyökerekkel rendelkezik? Miért önt választották meg vezetőnek?

Száz százalékig ruszin vagyok. Azt gondolom azért, mert nem vagyok részese annyira a nemzetiségi életnek, vagyis nincsen semmiféle érdekeltségem egyik szervezetben sem. Emellett ismert vagyok, valószínűleg ezek voltak az fő okai annak, hogy megszólítottak.

A szlovákiai magyar civil szférát  már évek óta sikeresen egyesíti a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK). Tőlük kapták az inspirációt?

A kerekasztal gondolata nem volt teljesen új, már néhány éve folyt róla szakmai párbeszéd, tehát valamilyen szintű inspiráció biztosan volt.

Mivel a SZMK több éve működik, van már némi tapasztalatunk a szlovák médiával kapcsolatban. Azt tapasztaltuk, hogy a kisebbségi témákkal nem foglalkoznak eléggé, nem érdekük boncolgatni azt. A szlovák közvélemény nincs tájékoztatva azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a magyar kisebbséget foglalkoztatják. Ezáltal tévesen azt hiszik, nincs semmiféle probléma, minden a legnagyobb rendben van. Ha pedig véletlenül megjelenik valamilyen konkrét ügy, mint mondjuk a kétnyelvű útjelzőtáblák, vagy a vasúti feliratok esete, az általános vélemény az, hogy, ez csak egy szűk réteg követelése. Ebben az összefüggésben ön hogyan látja a SZRK lehetőségeit?

Ami a médiát illeti, elég rendesen lefedte a Kerekasztalunk megalakulásáról szóló híreket. Szerintem nagyon sok függ a mediális politikától. Egyetértek önökkel, hogy a szlovák média nem foglalkozik részletesen ezzel a problematikával, nincs párbeszéd a sajtóban, vagy csak nagyon érintőleges. A szlovákok aztán nem értik a helyzetet, mert kevés információkat kapnak. Ezért is örülök, hogy esetünkben nemcsak a szervezetek érdeke, hogy tagjai legyenek a Kerekasztalnak, hanem vállalkozók, sikeres vállalkozók is jelentkeztek. Kisebbségünk esetében először történt meg, hogy ruszin vállalkozók azt mondták, saját nemzetük fejlődésébe akarnak fektetni.

Tudna konkrét neveket is mondani?

Nem szeretnék konkrét neveket mondani, de van például egy nagyon sikeres vállalkozónk, aki az internettel foglalkozik, együttműködik a médiával és sikeres PR kampányt vezet nagynevű ügyfeleknek. Az ő feladata is lesz, hogy közvetítse a többség felé  azokat a problémákat, amelyek érdekünkben áll, hogy tudjanak róluk a szlovákok is.

A ruszinok Szlovákiában milyen formában voltak eddig megszervezve?

Különböző egyesületek, civil szervezetek működtek. Kulcsszerepe régóta a Ruszin Megújulásnak van, amely a legrégebbi szervezetünk. Azt követően alakult meg, hogy a ruszin nemzetiség, mint olyan, újra felvállalható lett.

Közösségünk különlegessége ugyanis, hogy a második világháború után betiltották, azt mondták, ezt az identitást el kell utasítani, hiszen nem is létezik. Mindenki, aki ilyennek vallja magát, végül is csak ukrán. A tiltás miatt magas volt az asszimilációk, az emberek inkább szlováknak vallották magukat. A görög katolikus egyház szintén be lett tiltva, csak 1968-tól működhetett újra.

Ha megnézzük a legutolsó népszámlálás adatait, Szlovákiában 49 ezer olyan ember él, aki a pravoszláv egyházhoz tartozik, miközben a szlovákok sosem voltak pravoszlávok. Több mint 200 ezer ember vallotta, hogy a görög katolikus egyház tagja, amely eredetileg szintén pravoszláv volt, csak később elismerte a római katolikus egyház hierarchiáját. 55 ezer ember jelölte be a ruszint anyanyelvének, és itt az a 33 és fél ezer ember, akik ruszinnak is érzi magát. Ezen kívül még 7 ezer ukrán is él az országban. Ezek a számok jól mutatják az asszimiláció folyamatát. Persze senkire nem lehet rákényszeríteni a nemzeti öntudatot, ha ilyen nincs neki, de becsléseim szerint legalább 100 ezer ruszin él Szlovákiában.

Az asszimiláción kívül melyek még a a ruszin kisebbség legfőbb problémái Szlovákiában?

Elsősorban az értelmiségi elit hiánya. A ruszinoknak sokáig nem volt értelmiségük, mert azt teljesen elukránosították. Az előző rendszerben politikai diszkrimináció folyt: azok, akik ukránnak vallották magukat, könnyebben kerültek be a főiskolákra. A második világháború után alakultak ki a legfontosabb intézményei a nemzetiségi életnek, de a pozíciókat ott az ukrán, pontosabban az ukrán meggyőződésű ruszin értelmiség töltötte be. Ez azonban idővel megoldódhat. Egyre több sikeres fiatal vallja, hogy igen, ruszinok vagyunk. Vallják ezt az identitást, növekszik a fiatal ruszin értelmiség létszáma. Nagyon életképes és perspektivikus szervezetnek tartom a Fiatal Ruszinok nevű tömörülést, amely a ruszin származású egyetemistákat fogja össze. A Kerekasztal is egyfajta bizonyítéka annak, hogy ezen a téren változik valami, a probléma lassan, de biztosan oldódik.

Másik gond természetes az oktatás. Jelenleg a főiskolákon csak a ruszin nyelv és irodalom intézetében, az Eperjesi Egyetem Bölcsészkarán lehet ruszinul tanulni. Ott viszont nagyon kevesen tanulnak, mert elhelyezkedni vele kevés helyen lehet. Például mint ruszin alapiskolai oktató, de ezekből az iskolákból nagyon kevés van. Az oktatásügy egy hatalmas probléma a kisebbség további fejlődése szempontjából. Szintén baj, hogy az ukrajnai, lengyelországi, szlovákiai, magyarországi és romániai ruszinoknak soha nem volt egységes állama. Ha az Osztrák-Magyar Monarchia időszakát nézzük, akkor sem tartoztak egy adminisztratív egységbe, hiszen egy részük Magyarországon, egy részük viszont Galíciában élt, amely viszont már Bécshez tartozott. Örülök, hogy Szlovákiában szabadon felvállalhatjuk a nemzetiségünket. Sokkal rosszabb a helyzet Ukrajnában, ahol még mindig nem azonosultak azzal, hogy a ruszinok is önálló nép és nem csak az ukrán nemzet része.

Óriási gond maga a létszámunk is. Demokratikus rendszerben élünk, ez azt jelenti, hogy az érdekeinket politikailag is tudni kell képviselni. A magyar közösség óriási előnye, hogy elég nagy létszámú arra, hogy érdekeit politikailag is prezentálni tudja. Demokratikus társadalomban soha nem fogjuk tudni teljes mértékben megvédeni az érdekeinket, ha nem tudjuk kihasználni azokat az intézményeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Képesnek kell lennünk arra, hogy bejuttassuk a politikába a saját érdekeinket. Erre szolgálnak a politikai pártok. Országos szinten egyelőre még nem, regionális szinten viszont már el tudom ezt képzelni. Előbb-utóbb látni fogjuk, hogy politikai szubjektumok jönnek létre. Valamilyen formában ez már meg is történet. A Mi Régiónknak hívják, és programjában szerepel az érdekképviselet megvalósítása az Eperjesi kerület szintjén, és persze a Kassai kerületben is. Azt gondolom, megfelelő és jó programmal megszólíthatók a szavazók legalább a kerületek szintjén. Ott megvalósulhat a nemzeti érdekképviseletet.

Vannak polgármestereik vagy megyei képviselőik, akik nyíltan felvállalják ruszin nemzetiségüket és van rá lehetőség, hogy összekössék őket?

Igen, információim szerint körülbelül 19 polgármester van, akik a Mi Régiónk jelöltjei voltak, vagy a párt támogatta őket a korábbi megyei választásokon. Kulcsfontosságúak lesznek számunkra a következő megyei választások 2014-ban.

Mint tudjuk, a legutolsó népszámlálási adatok szerint a ruszinok száma Szlovákiában az elmúlt 20 év alatt folyamatosan növekszik. Miközben a magyarság az elmúlt 10 évben 62 ezer, az elmúlt 20 évben 110 ezer fővel csökkent.  A lakosságnak már csak 8,5 százalékát alkotjuk. Mi az önök titka?

A múltunk.

Az nekünk is van.

A mi múltunk specifikus. Tudják, Platón azt mondta, lényegében mindannyian tudunk mindent, csak az eszméket kell magunkban újra felfedeznünk. Mi még mindig saját magunkat fedezzük fel. Az önök történelme többé-kevésbé világos. Olvasható. Többszörösen megrágott. Mi még csak most fedezzük fel a történelmünket. Itt az ún. emigránsok harmadik generációjának elve működik, még ha paradox módon hangzik is, mivel őshonos szlovákiai nemzetiségről beszélünk.

Ha megnézzük a kutatásokat, amelyek a kivándorlókkal foglalkoznak, azokkal a szlovákokkal, ruszinokkal, akik külföldre mentek, az első generáció bele akart olvadni az őshonos lakosságba. Amerikaiak, kanadaiak szerettek volna lenni, de ez sosem sikerült nekik. Mindig félig szlovákok, félig ruszinok maradtak. Az ő gyerekeik már teljesen azonosultak a környezettel, már teljesen amerikaivá, kanadaivá váltak. És jön a harmadik generáció, amelyik hirtelen azt kérdezi, hogy ő maga honnan származik. Ez a harmadik generáció kérdése. Mi ezt otthon éljük át, emigráció nélkül. Furcsa, de mégis igaz, hogy iskolák, mindenféle komolyabb erőfeszítés nélkül a számunk növekszik. Én ezt csak ezzel a hasonlósággal tudom magyarázni.

A fiatalok keresik gyökereiket. Nekünk még a 90-es években azt mondták, ruszinokként nincs esélyünk túlélni, kihalunk, mert nincsenek iskoláink, nincs nyelvünk. A 90-es években viszont lefordították a Bibliát a ruszin nyelvre. Tudják, Eperjesen tanítok a bölcsészkar politológiai intézetében. Nemrég, mikor ott jártam, a parkoló betonján az Eperjesi Egyetem mellett megláttam egy feliratot azbukával: „mi, ruszinok, Peter, Adam, Eva“ és még néhány név „a diákjai vagyunk ennek és ennek a szaknak“. Ott értettem meg, hogy nem fogunk eltűnni.

A SZRK megegyezett abban, hogy mint  ruszinok kérvényezni fogják a Kormányhivatalnál, hogy figyelembe véve a lakosság 38 százalékos növekedését, több pénzt különítsenek el a ruszin nemzeti kisebbség támogatására 2013-ban és a következő időszakban. Miért fontos ez önöknek, és mit vár a pénzforrások növekedésétől?

Azt gondolom, ez egy teljesen legitim kérés a részünkről, különösen annak fényében, hogy nincs anyaországunk. Ha a nemzetiségek listáját nézzük, egyedül a romáknak és nekünk nincs anyaállamuk, ahonnan valamiféle támogatást kaphatnánk a kultúrára, iskolaügyre. Ha valami el akarunk érni, azt egyedül a szlovák államtól kapott forrásokból tudjuk megvalósítani. Az ukránok, a csehek, a magyarok mind-mind számolhatnak egyéb, külső támogatásokkal, mi nem. Ha összehasonlítjuk, a romák számára szintén rengeteg európai uniós program áll rendelkezésre, de országos szinten is – szociális, gazdasági, kulturális támogatásokat kaphatnak, különféle alapítványok léteznek, melyek támogatják őket. Nekünk nincs semmi hasonló.

Ez az egyik legfontosabb ok, amiért úgy gondolom, hogy a ruszinoknak joguk van több pénzt kapni a saját kultúrájuk fejlesztésére, és nem csak azért, mert a létszámuk növekszik, de azért is, mert nincsenek más lehetőségeik. Szlovák állampolgárok vagyunk, ez az ország lehetőségeket és jogokat ad a pénzügyi támogatások révén az egyes nemzetiségeknek saját öntudatuk fejlesztésére. Azt hiszem legitim többet kérni, ha egyre többen vagyunk és biztosan egyre többen is leszünk.

Ön ismert személyiség, véleményformáló elemző, a Szlovák Külpolitikai Társaság nevű kutatóintézet igazgatója. Milyen elhatározásokkal vette át a megbízatását? Mit ígér és milyen eredményeket vár az első év végén a saját tevékenységével kapcsolatban?

Elvállaltam a felkérést, annak ellenére, hogy az eszem és a munkám azt mondta, ne csináld,, nincs rá időd, nem fogod győzni, rengeteg munkád van a Szlovák Külpolitikai Társaságon belül, amivel professzionálisan foglalkozom. De a ruszin szívem azt mondta, ha megszólítottak, és bizalommal viseltetnek irántad, akkor tedd meg amit tudsz. Természetesen a működési elveinket még pontosítani kell, de ahogy arról az alapszabályunkban előzetesen megegyeztünk, évenként fogjuk váltani egymást. Én kezdem, és később megegyezünk, ki fogja folytatni. Ez egy mandátum arra, hogy elkezdjem a munkát, és a fő feladatom az lesz, hogy a lehető legtöbb ruszin szervezetet szólítsam meg.

Jelenleg hogy állnak?

Úgy néz ki, a legtöbben elfogadták a meghívást. Némelyeknek vannak fenntartásaik, az én feladatom, hogy tárgyaljak velük, és meggyőzzem őket, hogy ez nekik is segít. Szeretném, ha megbeszélnénk, mik is a prioritásaink. Előrebocsátom, hogy ha lehetőségem lesz a kormánnyal tárgyalni arról, hogy mi a fontos a ruszinoknak, biztosan Shakespeare ruszin fordítását fogom támogatni, minthogy mindenféle szoknyákat vegyünk valamilyen népművészeti együttesnek. Meg kell egyeznünk, hogy mi a fontos a a ruszin kisebbség fejlődésének érdekében és ezt tudnunk kell továbbítani. Azt is szeretnénk elérni, hogy képviseletünk a kormány szerveiben legitimebb legyen. Ehhez az kell, hogy a kormány partnerként kezelje a Kerekasztalt, amely legitimizálja az érdekképviseletet nemcsak politikai, de társadalmi szinten is. A kisebbség érdekeit a kormány felé és vice versa.

Ön Pozsonyban él, nem akadályozza ez abban, hogy teljes értékűen ellássa a posztját?

Mindenképp időigényes feladat, és problémát jelent az utazás szempontjából. De nem kell minden hónapban utazni. Többen támogatnak, akik, ha kell, képesek elvégezni az adminisztratív munkát.

Kulcsfontosságú, hogy meg tudjuk határozni, mi az, ami fontos a fejlődésünk szempontjából, mi reális és mi nem az. Fel kell állítani egy cselekvési tervet. Mit tehetünk meg a legrövidebb időn belül, mik a középtávú, mik a hosszú távú programjaink. Nem akarunk a kormány támogatására szorulni, ezért is örülök annak, ismétlem, hogy végre azok az emberek, akik meggazdagodtak és ruszin gyökerük van, elhatározták, hogy alapot hoznak létre, amelyet a nemzetiség támogatására használnának fel. Azt is mondták, hogy ha köztük és a Kerekasztal között létrejön a megegyezés, akkor ezekhez a lehetőségekhez nekünk is hozzáférésünk lesz.

Említette az együttműködést, de az nemcsak a ruszin kisebbségen belül szükséges, hanem a többi kisebbséggel szemben is, a politikát beleértve. Tudjuk, hogy létezik egy Kisebbségi Bizottság, mely a kormány tanácsadó szerve. Tervezik az együttműködést a többi nemzetiséggel, például a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalával? Lát esélyt egy közös platform kialakítására és közös fellépésre ezen a téren?

Ezzel már nagyon előreszaladnánk, de természetesen látok teret arra, hogy egyeztessünk hasonló kérdésekben, mert ez is a célja a Kerekasztalnak. Hogy legyen lehetőség megbeszélni, amennyiben új, a kisebbségeket érintő jogszabály alakul. Hogy megbeszélhessük az álláspontokat, észrevételezni tudjuk a törvényeket, teret adva az együttműködésre másokkal, beleértve a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát is.

Köszönjük az interjút.

Lengyel Diana és Király Zsolt

A SME címlapjára kerülésért itt lehet szavazni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket Tumblr-en és Twitteren is!