Nem zárhatunk le esztendőt az ilyenkor szokásos évértékelések nélkül. A Körkép kérdéseire ezúttal az Új Szó, a Szabad Újság, a Bumm, valamint a Kerekasztal tagjai válaszoltak, de mi magunk is nyilatkoztunk.

Örülni fogunk, ha hozzászólásban olvasóink is kifejtik véleményüket az alábbi négy kérdéssel kapcsolatban:

1. Hogyan jellemezné egy szóval az elmúlt évet?
2. Mi az, ami örömet okozott az Ön számára 2012-ben?
3. Mi az, ami elszomorította 2012-ben?
4. Mit vár 2013-tól?

Molnár Norbert, az Új Szó napilap főszerkesztője:

1. Ó.

2. Az Új Szó új weboldala és a magyarok szereplése az olimpián.

 hirdetes_810x300  

3. Majdnem minden. De főleg az, hogy a magyarországi és a szlovákiai magyar társadalmi narratíva között eltűnni látszanak a különbségek.

4. Egyetlen apró jelét sem látom annak, hogy jobb lehetne.

Molnár Judit, a Szabad Újság hetilap főszerkesztőnője:

1. Őrült

2. Bár nagyon hektikus volt a 2012-es év, azért történtek szép és jó dolgok is. Az egyik legnagyobb örömöm májusban volt, amikor kezembe vehettem a tartalmilag és grafikailag is megújult Szabad Újságot. Nagyon sokszor magam is kételkedtem benne, hogy meg tudjuk-e csinálni? Lesz-e elég erőnk és anyagi lehetőségünk ahhoz, hogy megújítsuk a lapot, akkor, amikor a nyomtatott sajtó az életéért küzd. És mi megcsináltuk! A laphoz új munkatársak kerültek, 16 oldalas regionális melléklettel bővültünk, grafikai megjelenésünk letisztultabb lett.

Ami azonban a legfontosabb: az olvasók elfogadták a változásokat, sőt, nagyon pozitívan fogadták, annak ellenére, hogy a lap ára emelkedett. Szakmailag tehát meglehetősen eseménydús volt az idei év, és ugyan voltak nagyon nehéz időszakok is, de összességében a pozitívumok voltak a meghatározóbbak. A magánéletben pedig nagyon sok minden örömet tud okozni.

Ha hetedikes Áron fiam kettest, avagy netán egyest hoz valamiből, az ugyanúgy örömet okoz /bírnék gyakrabban is örömködni/, mint amikor elindulunk együtt felfedezni a világot, de a szép szó, egy gesztus, a jó szándék, egy baráti beszélgetés ugyanolyan fontos – s jutott is mindegyikből 2012-ben is.

3. Csalódást okozott a választások eredménye. Hittem abban, hogy az emberek mérlegelték a 2010-es választások óta eltelt időszakot, és egyre többen tudatosítják, mi az, ami csak érdekek mentén működik, következetes elvek nélkül. Látják, hogyan eshetnek olcsó politikai alkuknak áldozatul közösségünk érdekei, pusztán azért, mert vannak, akik a többségi nemzetnek – avagy népszerűségi mutatóknak – akarnak megfelelni. Reméltem, lesz elég támogatója annak, hogy a magyar érdekérvényesítés ismét parlamenti erőként jelenjen meg. Nem így történt, az azonban biztató, hogy nem csökkent azok száma, akik még fontosnak tartják a magyar érdekek határozott, következetes megfogalmazását.

Rendkívül elszomorítónak, egyben mérhetetlenül felháborítónak tartom a kisebbségi kultúra támogatásának ügyét. Tavaly is történtek túlkapások, részrehajló, megmagyarázhatatlan támogatások, s ez az idén még gátlástalanabbul folytatódott. Az adófizetők pénzének elosztásakor nagyon sok esetben tisztességtelen, méltánytalan, észérvet és szakmaiságot nélkülöző politikai döntés született, a szeret-nem szeret elv alapján.

Ennél csak az elszomorítóbb, hogy ez megtörténhet bármiféle felelősségre vonás, illetve felelősségvállalás nélkül, hisz a kulturális élet és a közélet meghatározói nem emelték fel szavukat, s úgy tűnik, ez az ügy csak a körkép.sk és a Szabad Újság „ingerküszöbét érte el”. /Persze, mindnyájan tisztában vagyunk vele, pályázat jövőre is lesz./

4. Közösségünk megerősödését várnám a jövő évtől, azt, hogy még határozottabban kiálljunk érdekeink mellett. Nagyon biztatónak tartom a civil szféra egyre erőteljesebb, szervezettebb fellépését, a kétnyelvűség érdekében tett lépéseiket. Még az idei év pozitív eredménye a kisebbségi minimum megszületése, az azonban már a jövő év elvárása, hogy ez az alapdokumentum élővé váljon, hogy az abban megfogalmazottak megvalósításának módjáról és eszközeiről is meginduljon a közgondolkodás, a közbeszéd, majd a cselekvés.

Józanabb, bölcsebb országlást és határozottabb, olvashatóbb Európát is remélnék, ahol a válságot nemcsak kezelik, de meg is oldják, s ahol nemcsak a számokkal bűvészkednek, hanem a terhek elviselhetőségét is mérlegelik.

És nem utolsósorban a Szabad Újságnak sok hűséges olvasót, szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek pedig egy derűsebb, nyugodtabb, jobb évet kívánnék.

Finta Márk, a Bumm.sk főszerkesztője:

1. Küzdelmes.

2. Leginkább a hétköznapi, magánéleti dolgok, na meg a sport: az
olaszok EB-ezüstérme, a Juventus bajnoki címe, a magyar olimpiai
szereplés mind mind nagyon jó érzéssel töltött el.

3. A végtelen, feneketlen posvány, ami a szlovákiai közéletben egyre

jobban terjeszkedik, s nem kivétel ez alól a szlovákiai magyar közeg
sem. Sokaknak kellene mélyen magukba nézniük.

4. Nem várok, csak remélek: bízom benne, hogy nekiállunk végre rendbe
tenni a dolgokat.

Boldoghy Olivér, civiljogi aktivista, a Fontos vagy! mozgalom szóvivője:

1. Viharos

2. A legnagyobb örömöt közösségünk egyre erősödő öntudatra ébredése, és az újgenerációs civil mozgalmak idei sikerei okozták

3. A Veres Disznó győzedelmes visszatérése

4. A régiómnak egy kis gazdasági fellendülést várok, a családomnak pedig egy kedvező alkotmánybírósági döntést állampolgárság-ügyben

Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője:

1. Reményteli.

2. A civil mozgalmak előretörése és végleges tényezővé válása, a Kerekasztal polgári jellegének és pártatlanságának a megőrzése – a politikától való távolságot annak ellenére sikerült megőrizni, hogy egyébként az MKP-val és a Híddal is folytak egyeztetések az alapdokumentum ügyében (ami sajnos háttérbe szorítja a többi aktivitást). Magamról beszélve nevezhetjük személyes sikernek, hogy évek előkészítő munkája után a megfelelő stáb felállításával beindult a madari.sk, az pedig mások személyes, de a Kerekasztal intézményi sikere, hogy  felállt a gazdasági bizottság. Továbbra is rengeteg
jószándékú aktivistával lehet találkozni, vagy olyanokkal, akik szívesen tesznek valamit a közösségért. Ezúton is szeretném mindenkinek, tehát minden szervezetnek és szimpatizánsnak megköszönni a segítséget, mert nélkülük a Kerekasztal nem tartana ott, ahol.

Miután korábban éveken keresztül azt hallottam, hogy a helyi magyar közösség tunya és nem törődik saját dolgaival, nagyon kellemes csalódás a számomra a sok érdeklődő, de a tőlünk független kezdeményezések sikere is.

3. Legfeljebb a konfliktusok, de azok velejárói a tevékenységnek és túlnyomórészt sikerül is azokat megbeszélni. Túlnyomórészt, de nem kivétel nélkül.

4. Apró, de következetes lépésekkel haladunk előre, de úgy tűnik, hogy a Kerekasztalon túl is sok ígéretes kezdeményezés feltűnt a közéletben. Remélhetőleg jövőre sem fékeződik a lendület.

Krajčír Lukács, a Körkép külpolitikai szerkesztője:

 1. Nyugodtabb.

2. Erre a kérdésre inkább azt válaszolnám, hogy mi az, ami a legnagyobb (s nem éppen pozitív) meglepetést okozta: Az észak-koreai műhold fellövése. A döbbenetet itt az okozta, hogy egyetlen nagyhatalom sem számított a decemberi második fellövésre, sőt Kim Dzsong Un látványosan átverte az országok hírszerzéseit.

3. Négy esemény tudnék ide sorolni:

1. Nem ért véget a szíriai polgárháború, bár most az elmúlt napokban egyre inkább úgy tűnik, hogy Aszad-rezsim a végnapjait éli, már az oroszok is menekülnek az országból, plusz a laivta vezetés tárgyalni kezdett az ENSZ-el.

2. Egyiptomban a Muszlim Testvériség igyekszik megvalósítani egy Szaúd-Arábiához hasonló államformát, hátat fordítva az egyiptomi lakosság 2011-es követeléseinek.

3. USA-ban továbbra is történtek véres ámokfutások, s most már a mozikban és általános iskolákban sincs biztonságban az ember.

4. Nem a németek nyerték a foci világbajnokságot (s ezzel fogadásokat vesztettem el L)

 4. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában stabilizálódik a helyzet, az EU kilábal valamennyire a válságból, plusz még az USA-ban, a 2012-ben lezajlott lövöldözések miatt, szigorodik a fegyvervásárlás és jelentős korlátozásokat vezetnek be.

 Lengyel Diana, a Körkép főszerkesztő-helyettese:

1. Lájkolom.

2. Elsősorban a szakmai sikerek. Rengeteget tanultam és rengeteg szakmai tapasztalatra tettem szert az elmúlt évben. A Körkép olvasottsági mutatói soha nem voltak ilyen jók, és fantasztikus élmény, ha az ember tudja – ebben az ő munkája is benne van.

3. A felismerés, hogy a szlovákiai magyarság  mennyire korlátolt és mennyire nem lát tovább a saját szemétdombjánál.

4. Egy sikeres államvizsgát. Hogy ne kelljen a munkaügyi hivatalban sorban állnom, és hogy az olyan fogalmak, mint az „alibizmus”, az „igénytelenség” és a „meghunyászkodás” messzire elkerüljön. 🙂

Király Zsolt, a Körkép főszerkesztője:

1. elrugaszkodás (nálunk tényleg)

2. 2012-ben egyértelműen kiderült számunkra, hogy a Körkép.sk nemcsak egy blog, a Körkép.sk egy folyamatosan gyarapodó, élő közösség is egyben. Egy olyan felület, ahol a saját vélemény érték, melyet egyre többen kifejtenek és egyre többen kíváncsiak is rá. Külön öröm számomra, hogy mindezt egészségesen, szabad emberként, remek kollégák, inspiratív környezetben élhettem meg. Köszönöm kommentelőinknek, hogy társaink utunkon, szélesítve a látképet.

A Tranzit fesztivál nyáron, Kőszegen szellemi és lelki felüdülést jelentett számomra. Az ott tapasztalt inspiratív környezet remélhetőleg a Gombaszögi Nyári Táboron belüli Körkép sátorban is fellelhető lesz majd.

A magyar aranyak Londonban, a Tour de France élőben, a KHL Pozsonyban, a Vox Juventae szakmai elemzései, szociológiai felmérése és különböző futó projektjei már csak hab a tortán.

3. (Szlovákiai magyar) társadalmunk valószínűleg gyógyíthatatlan állapota, melyet jól mutatnak a népszámlálási eredmények, a politikai és civil valóság, vagy éppen a gorilla-ügy, és az azokat követő teljes agónia, kiábrándultság, néma hallgatás.

Elszomorító volt látni, hogy nálunk is felütötte fejét a megélhetési civilkedés. Egy-két hangadónál a rengeteg dicséretes kezdeményezés mellett megjelent az opportunizmus, a középutas kalkul, az elvek feladása rövidtávú, vélt kedvezményekért. Elszomorító volt számomra az a felismerés, hogy a szlovákiai magyar civil társadalom e jól behatárolható, szűk köre morálisan semmivel sem különb, mint a gyakran jogosan kritizált, sokat lemondott politika.

4. Ha közösségünk megmarad és tovább gyarapodik, még nagy dolgokra lehetünk képesek 🙂

Kíváncsian várjuk olvasóink, kommentelőink válaszait is.

Update: kiegészítve kommentben a Kétnyelvű Dél-Szlovákia válaszaival.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!