Mindennapjaink

(Nem) Mindegy hogy írjuk a nevünket!? – névvita a Facebookon

A minap egy facebookos bejegyzés keltette fel figyelmemet. Egy fiatal kolléga, Szabó Péter (nemrég végzett magyar-történelem szakon), bejelentette, hogy hosszú intézkedés után ezután Sabó Péterként írja hivatalosan becses nevét. Kérdésemre, hogy miért szlovákosította Szabóról Sabóra (magyarul ejtsd: sabó), a válasz az volt, hogy ezidáig hivatalosan kétféleképpen írták a nevét, de ő most véglegesen a Sabót választotta, mert amúgy is rengeteg Szabó nevű ember van, s így – Sabóként – ez egyedibb!

Az igazat megvallva, érvelése megdöbbentett. Megírtam neki, hogy szerintem ez helytelen döntés volt, mert a Szabó magyar név, s a „z”-tlenítéssel bizonyos mértékig a magyarságát is megtagadta. Szlovák (szláv) eredetű vezetéknevek esetében (Straňovsky, Podhorsky, Gašparovič, Hunčík, stb.) érthető a szlovákos használat. Sértődötten válaszolt, miszerint mindenkinek joga a van a neve tetszőleges használatához, s Sabóként is ugyanolyan magyar marad mint eddig. Ez ugyan igaz, de egy magyar szakos pedagógusnak (általában a magyar iskolában tanító pedagógusnak) példát kell(ene) mutatnia a neve írásában és használatában (is).

Felhívtam figyelmét arra, hogy egykor tudatosan szlovákosították a magyar vezetékneveket az anyakönyvi hivatalokban: így lett Györgyből Ďorď, Csákyból Čáky, Mészárosból Mesároš stb. Szerintem nem mindegy, hogy írjuk magyar nevünket, ha magyarnak valljuk magunkat. Juhás, Halás, Pástor, Kulčár, Kiráľ Žolt vagy Juhász, Halász, Pásztor, Kulcsár, Király Zsolt?

Nos, meggyőződésem, hogy józanul gondolkodó magyar embernek ez nem lehet kérdéses. Vagy tán mégis? Ugyanis a facebookos reakciók egy része támogatta Péter döntését. Csikós Aranka (szintén fiatal magyar szakos pedagógus!) szerint teljesen mindegy, nem fontos, hogy Csikós vagy Čikóš, ettől még lehet az illető jó ember. Dömsödi Ferenc – pedagógus – egyetértett Csikós vagy Čikóš Arankával.

Hirdetés(X)

Megjegyzem, senkinek az emberségét nem kérdőjeleztem meg, csupán szerintem elvi kérdésről van szó: a világ legtermészetesebb dolga, hogy magyar nevünket szülőföldünkön magyarul használjuk. Ha ehhez nem ragaszkodunk, mi lesz a következő lépés? Nem fontosak a magyar feliratok, hisz megértjük szlovákul is, nem? Nem fontos a magyar iskola, hisz konyhanyelvi szinten úgyis beszélünk magyarul? Folytassam?

Ezzel kapcsolatban Márai Sándor jutott az eszembe. Emigránsként élete utolsó negyven évét töltötte idegenben, hazájától több ezer kilométerre Amerikában, de az anyanyelvéhez és a nevéhez ragaszkodott. Pár évvel ezelőtt amerikai kollégám küldte el nekem a Los Angeles Times egyik vasárnapi mellékletét, amelyben Márai amerikai unokája nyilatkozott az íróról.

Többek között elmondta azt is, hogy Márai megtartotta magyar nevét, tehát a Sándor Márai-t használta, nem az angolos Alexander Márai-t. Példaértékű, követendő hozzáállás! Halotti beszéd című versében csodálatosan vall az anyanyelvről, ez az igazi megtartó erő, magyarságtudatunk utolsó mentsvára, amely idegen nyelvi környezetben lassan kopni kezd:

      „A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:

       “A halál gyötrelmei körülvettek engemet…”

       Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,

       A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet“

Nevedről lehull az ékezet – írja Márai amerikai környezetben. Mi itthon, a szülőföldünkön, magyar közegben pedig önként, dalolva lemondunk magyar nevünkről, feladva ezzel identitásunk egy részét! Nem vagyok egy melldöngető magyar, de számomra ez felfoghatatlan hozzáállás, s nem tudok napirendre térni fölötte!

Egy másik fiatal magyar nemzetiségű tanárkolléga Alexander Nemeš-ként (így „mäkčeň“-nyel!) írja hivatalosan a nevét. Azzal magyarázta, hogy szlovákul Nemesznek ejtik a nevét, ezért került rá a lágyítójel! Az már hab a tortán, hogy saját magát is  szlovákosan Nemešként írja alá!

Kedves fiatal kollégák! Talán érdemes lenne elgondolkodni a fentieken, vagy tényleg mindegy hogy írjuk a nevünket????

Megjegyzés: A cikkben szereplő nevek fiktívek, a jelenségre próbáltam csupán rámutatni.

Tóth Tibor, gimnáziumi tanár

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 22 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

NEMO
2013. jan. 07. 09:39

Igen. De ezernyi hasonlo pelda van. Aki nem hiszi, tegye be a keresobe! Az en kedvencem "Ladislav Ďurdík", aki mikor magyarorszagi tamogatasert kilincsel, illetve ha az itteni kozmediaban publikal, mindig "Gyurgyík László" valtozatot hasznal.

    rajgy
    2013. jan. 07. 10:41

    "NEMO"-nak. - Ilyent csak egy aljas névtelen blogger állithat.

    Agi
    2016. okt. 03. 18:06

    Kedves "NEMO"! Mielőtt Gy. László nevét emlegeted, járj utána hogy ki is Ő valójában. Rengeteget tett es tesz a mai napig a szlovákiai magyarságért. Tehet Ő arról, hogy nem magyar névvel született? A Meciar korszakban kiállt többek között a magyar iskolák megmaradásáért is. -csak hogy tudd kiről irkálsz ennyire primitív módon és ki a "kedvenced".

Zorba
2013. jan. 07. 09:55

Nem kell tovább keresgélni a magyarság számának rohamos csökkenését Szlovákiában! Ha már vannak tanítóink (tanáraink), akik idáig süllyedtek, akkor mit várunk az általuk eleve behódolásra, szolgalelkűségre nevelt fiataloktól?!!! Már az is elég nagy baj, hogy a keresztnevek terén sem élünk jogainkkal megfelelő arányban, ezen a téren a szülők, pedagógusok sokkal többet is tehetnének, de a vezetéknevekről aki így nyilatkozik és aki ezt még támogatni is tudja, az bocsi, de szégyenlje a pofáját!!! (szégyenleni saját pofáját is ugyanolyan joga van mindenkinek, mint ősei nevét beszari lojalitásból megváltoztatni)

Tata rozz
2013. jan. 07. 16:53

1) Szived joga kereszt- és vezetéknevet változtatni, arra amire akarod, ha attól úgy (gondolod) jobb lesz. De az nem érv hogy a hivatalban hallomásból mindig rosszul írták le (akkor betűzd le, v. mutasd fel a személyid). Akkor ezentúl egy szlovákul olvasni nem tudó magyar fogja félreejteni/írni a nevedet, úgy ahogy azt ő gondolni fogja. Az én nevemet is millió féle képpen írták már le, de nem számít mert én tudom hogyan használom (hivatalosan) és eszembe se jutna emiatt másféleképpen hivatalosíttatni. 2) Sajnálom hogy egyre kevesebb a magyar gyerek az iskolákban (az alacsonyabb természetes szaporulat, az elvándorlás és a hasonló szerintem hibás érvek mentén gondolkodó magyar szülőknek köszönhetően), azt is hogy a pedagógusok bérezés tekintetében s/nincsenek megbecsülve, de azt sajnálom leginkább hogy ezen utóbbi ténynek is köszönhetően nincs igazi verseny az oktatásban, hogy nem (csak) a tanítani akaró és képes, művelt, példamutató emberek nevelik fel a következő nemzedéket, és javítják ki azon rossz értékrendet, amit a diákok többsége manapság otthonról (a tv-ből) hoz magával. Ezen nemzedék és egyúttal az egész társadalom lesz a vesztese ennek a "pénztelenségnek".

tif
2013. jan. 07. 21:40

csabának hivnak, a vezeteknevemben pedig zs-van, ... ma éppen sutemenyt rendeltem, es hát felirták a nevem a rendelés mellé, persze čaba .... szlovákul, rogton kijavitottam, es diktaltam helyesen, mert en csaba vagyok !!! ... ettol nem lesz olcsobb a suti, meg finomabb se ... de tudom honnan jottem, es hova megyek

Zoltán
2013. jan. 08. 09:10

Jogos Szabó jellemének a bírálata, még is az a véleményem, hogy ez így felszínes megközelítés. A gondok gyökerei mélyebbre vezetnek. Felteszem a kérdés, miért kicsi a felvidéki magyar közösség megtartó ereje? Hogyan lehetne ezt a vonzerőt helyreállítani? Ki tudja a választ?

    gandalf
    2013. jan. 08. 09:41

    Jó a megközelítés, Zoltán, Sabo esetében viszont túl felszínes (sic!) Tőle ugyanis, lévé kezdő tanáremberről van szó, épp a közösségi megtartó erő prezentálása lenne elvárható. Amíg a pedagógus-szakmában ilyenek vannak (és egyre több van belőlül), nincs értelme helyreállitásról beszélni.

      Zoltán
      2013. jan. 08. 14:14

      Nem szerencsé, sőt hiba ezt az egyedi esetet külön kezelni. A tanárok között is léteznek mindenféle jellemű emberek. A legtöbbjüknél az egyéni érdek dominál, úgy, mint a társadalom többi csoportjában. Nem a pedagógusokat kell az asszimilációért hibáztatni, hiszen sok gyermek nem magyar iskolába jár. Azt is hibás nézetnek tartom, ha a szülőket okolják azért, hogy gyermeküket nem az anyanyelvükön tanítatják. Amíg ebben az országban a magyarság felvállalás, legtöbbször hátrányt jelent, addig ne várjunk az asszimilációs folyamatban változást. Amikor a közösségünk megtartó erejét helyreállítjuk, akkor a népcsoportunktól elkallódók száma jelentősen csökkenni fog. Ha pedig a közösségünk jelentős vonzerővel fog bírni, akkor az elkóboroltak is csatlakoznak újra hozzánk.

      Csonka Ákos
      2013. jan. 08. 17:56

      "Azt is hibás nézetnek tartom, ha a szülőket okolják azért, hogy gyermeküket nem az anyanyelvükön tanítatják. " AKKOR KIT KELLENE MEGGYŐZNI? Amíg ebben az országban a magyarság felvállalás, legtöbbször hátrányt jelent, addig ne várjunk az asszimilációs folyamatban változást. JOGOS! Amikor a közösségünk megtartó erejét helyreállítjuk, akkor a népcsoportunktól elkallódók száma jelentősen csökkenni fog. PONTOSAN ILYENEKET PUFFOGTATNAK NAGYRA BECSÜLT POLITIKUSAINK MÁR 20 ÉVE!!! IDELYE TENNI IS ÉRTE!! MÁR NINCS IDŐ MAJDRA, MEG HA-KRA!!!!!!!!!

      Zoltán
      2013. jan. 09. 09:55

      Amikor egy szülő úgy látja, hogy a magyarság felvállalása nem jelent hátrányt, hanem annak felvállalójának előnyére is válhat, akkor a gyermeke érdekében az anyanyelvi oktatást fontosnak fogja tartati. Ugyanis egy másodrendű nyelv tanítatását kevésbé tartja fontosnak a szülők egy része, mint egy elsődleges vagy egyenrangú nyelvét. Sajnos még ilyeneket sem pufogtatnak, hanem az egyszerű embereket hibáztatják a beolvadásunkét, miközben ők büszkén hirdetik a kollaboráció (együttműködés) politikáját. Más országokban a kollaboránsokat irtották, itt pedig rájuk szavazunk. Nem kollaborációra kell nekünk, hanem egy kiegyezés a társadalom működési szabályairól, amely esélyegyenlőséget biztosít nekünk úgy gazdaságilag, mint kulturálisan és politikailag. Az érdekképviseletünket kell meggyőzni vagy újjászervezni, hogy olyan hátránycsökkentő intézkedésekért tegyenek, amelyek megszűntetik hátrányos helyzetünket.

      Csonka Ákos
      2013. jan. 10. 14:05

      Zoltán, ne értsen félre, teljes mértékben egyetértek a felsoroltakkal, csak arra kívántam rávilágítani, hogy már nincs időnk várni, cselekedni kell, és környezetünket is meggyőzni (ad abszurd nekem, hogy erről egyáltalán győzködni kell valakit), hogy jó magyarnak lenni. Úgy vagyunk mint a maroknyi székely, porlunk mint a szikla...a civil mozgalmak megmutatták, hogy ha ócska az érdekképviseletünk, akkor a civileknek kell harcolni, viszont vannak síkok melyeknél a civil power hatástalan...ezért kell végre felébredni a választópolgároknak és illúzióikat elillantani!

feszty zsolt
2013. jan. 09. 10:16

Üdv mindenkinek! Javaslom, hogy a "lágyulók" logikája alapján kezdeményezzük az országban működő nem szlovák vállalatok neveinek megváltoztatását is. Pl. a teljesség igénye nélkül: AGIP - ADŽIP, SHELL - ŠELL, PEUGEOT - PEŽÓ, VOLKSWAGEN - FOLKSVAGEN, stb. Félretéve az iróniát - az itt a gond, hogy nekünk a sajátjainkat (?!) is győzködni kell(ene). S még meg is osztja, meg is magyarázza, stb.!!! Őszintén remélem, nem akar, s nem fog egyikük sem magyar iskolában tanítani. Mert ugye, ha a saját magyar neve zavarja, mennyire fogja zavarni a sok magyar gyerek (meg szülő). Meg aztán fennáll a veszélye, hogy magyar közegben annak fogják hívni, ami lett: SABO (s nem Szabó). ;-) "Mindent szabad nekem, de nem minden használ." (1Korinthus 6,9-20)

Utczás Gábor
2019. Júl. 03. 10:50

Ez nem is lehet vita tárgya! Aki a magyar nevét szlávosítja az identitást vesztést követ el, mégpedig tudatosan! Magyarul, az érdekérvényesülés miatt feladja a hovatartozását előnyökért cserébe! Az ilyen ember pedig nemzetáruló, akárhonnan nézzük! Joga van hozzá persze, de becsülete, tartása nincs! Tanárként pedig még felháborítóbb cselekedet.

Varga Lajos
2019. aug. 30. 08:09

A probléma lényege kicsit tőlünk távolabb keresendő.Ugyanis vannak itt Európában és ehhez a földrészhez közel olyan népek, akik a világhatalmi beképzeltségük valóra váltása érdekében bármilyen ökörségről képesek azt állítani, hogy az az egyetlen helyes és igaz elv. Olyan ez, mint amikor az oroszlán neveli a zebra csikóját. Amíg nem leszünk képesek mindig és mindenkivel szemben az igazságot hangsúlyozni, addig az egyik hazugsághalmazból a másikba botortehetetlen ütődöttként azt várjuk, hogy majd az ügyeletes oroszlán fogja a télire való szénát a csikónak lekaszálni. Nem csoda, hogy az ilyen tévelygések között mindenféle selejt kerül "kiválasztásra" a magyarság érdekeinek érvényesítésére. Sabó úr esete az egyértelmű bizonyítéka, hogy már elég közel vagyunk a gödör aljához, tehát az ügyeletes vállalkozó már rendelheti a gödör fölé helyezendő műkövet a megfelelő idézettel és az elhunyt nevével kidíszítve

Szóljon hozzá!

Kövessen minket

Megosztás