A minap egy facebookos bejegyzés keltette fel figyelmemet. Egy fiatal kolléga, Szabó Péter (nemrég végzett magyar-történelem szakon), bejelentette, hogy hosszú intézkedés után ezután Sabó Péterként írja hivatalosan becses nevét. Kérdésemre, hogy miért szlovákosította Szabóról Sabóra (magyarul ejtsd: sabó), a válasz az volt, hogy ezidáig hivatalosan kétféleképpen írták a nevét, de ő most véglegesen a Sabót választotta, mert amúgy is rengeteg Szabó nevű ember van, s így – Sabóként – ez egyedibb!

Az igazat megvallva, érvelése megdöbbentett. Megírtam neki, hogy szerintem ez helytelen döntés volt, mert a Szabó magyar név, s a „z”-tlenítéssel bizonyos mértékig a magyarságát is megtagadta. Szlovák (szláv) eredetű vezetéknevek esetében (Straňovsky, Podhorsky, Gašparovič, Hunčík, stb.) érthető a szlovákos használat. Sértődötten válaszolt, miszerint mindenkinek joga a van a neve tetszőleges használatához, s Sabóként is ugyanolyan magyar marad mint eddig. Ez ugyan igaz, de egy magyar szakos pedagógusnak (általában a magyar iskolában tanító pedagógusnak) példát kell(ene) mutatnia a neve írásában és használatában (is).

Felhívtam figyelmét arra, hogy egykor tudatosan szlovákosították a magyar vezetékneveket az anyakönyvi hivatalokban: így lett Györgyből Ďorď, Csákyból Čáky, Mészárosból Mesároš stb. Szerintem nem mindegy, hogy írjuk magyar nevünket, ha magyarnak valljuk magunkat. Juhás, Halás, Pástor, Kulčár, Kiráľ Žolt vagy Juhász, Halász, Pásztor, Kulcsár, Király Zsolt?

Nos, meggyőződésem, hogy józanul gondolkodó magyar embernek ez nem lehet kérdéses. Vagy tán mégis? Ugyanis a facebookos reakciók egy része támogatta Péter döntését. Csikós Aranka (szintén fiatal magyar szakos pedagógus!) szerint teljesen mindegy, nem fontos, hogy Csikós vagy Čikóš, ettől még lehet az illető jó ember. Dömsödi Ferenc – pedagógus – egyetértett Csikós vagy Čikóš Arankával.

Megjegyzem, senkinek az emberségét nem kérdőjeleztem meg, csupán szerintem elvi kérdésről van szó: a világ legtermészetesebb dolga, hogy magyar nevünket szülőföldünkön magyarul használjuk. Ha ehhez nem ragaszkodunk, mi lesz a következő lépés? Nem fontosak a magyar feliratok, hisz megértjük szlovákul is, nem? Nem fontos a magyar iskola, hisz konyhanyelvi szinten úgyis beszélünk magyarul? Folytassam?

Ezzel kapcsolatban Márai Sándor jutott az eszembe. Emigránsként élete utolsó negyven évét töltötte idegenben, hazájától több ezer kilométerre Amerikában, de az anyanyelvéhez és a nevéhez ragaszkodott. Pár évvel ezelőtt amerikai kollégám küldte el nekem a Los Angeles Times egyik vasárnapi mellékletét, amelyben Márai amerikai unokája nyilatkozott az íróról.

Többek között elmondta azt is, hogy Márai megtartotta magyar nevét, tehát a Sándor Márai-t használta, nem az angolos Alexander Márai-t. Példaértékű, követendő hozzáállás! Halotti beszéd című versében csodálatosan vall az anyanyelvről, ez az igazi megtartó erő, magyarságtudatunk utolsó mentsvára, amely idegen nyelvi környezetben lassan kopni kezd:

      „A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:

       „A halál gyötrelmei körülvettek engemet…”

       Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,

       A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet“

Nevedről lehull az ékezet – írja Márai amerikai környezetben. Mi itthon, a szülőföldünkön, magyar közegben pedig önként, dalolva lemondunk magyar nevünkről, feladva ezzel identitásunk egy részét! Nem vagyok egy melldöngető magyar, de számomra ez felfoghatatlan hozzáállás, s nem tudok napirendre térni fölötte!

Egy másik fiatal magyar nemzetiségű tanárkolléga Alexander Nemeš-ként (így „mäkčeň“-nyel!) írja hivatalosan a nevét. Azzal magyarázta, hogy szlovákul Nemesznek ejtik a nevét, ezért került rá a lágyítójel! Az már hab a tortán, hogy saját magát is  szlovákosan Nemešként írja alá!

Kedves fiatal kollégák! Talán érdemes lenne elgondolkodni a fentieken, vagy tényleg mindegy hogy írjuk a nevünket????

Megjegyzés: A cikkben szereplő nevek fiktívek, a jelenségre próbáltam csupán rámutatni.

Tóth Tibor, gimnáziumi tanár

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 22 olvasónak tetszik ez a cikk.