Kisiklott a pozsonyi metró

A vakvágány mellett tessék vigyázni, érkezik a pozsonyi metró, és további intézkedésig nem indul tovább. A közlekedésügyi minisztérium ugyanis erre a vágányra terelte a szlovák főváros legutóbbi nagy tömegközlekedési projektjét. Az érdekes megoldást kínáló terv meséje úgy kezdődik, hogy hol volt, Pozsonyban nem volt, de már nem is lesz …

A Kis – Kárpát hegyen túl, az óperenciás tengernek még a közelében sem, ahol a kurta farkú Fico alagutat fúr, van egy ország, meseország. Merthogy ami ott folyik, az nem lehet valóság.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

A mai mese reggel kezdődik. Minden reggel. Nagyjából 7 órakor e kis ország fővárosának a vérerei annyira megtelnek az őt éltető lételemmel, hogy szinte leáll a keringése. Majd a tünetmentesség rövid időszaka után nagyjából délután 5-től estig újra fellép a dugulás, aktuális helyzettől függően. Természetesen a kellemes reggeli és esti közlekedési dugókról van szó.

Tudományos értelemben a folyamat, amit érzékelünk nem szokatlan. A városok fejlődési menetében természetes dolog, hogy az urbanizációs időszakot szuburbanizáció követ, azaz a városlakók leköltözése a város, illetve az agglomeráció szélére, vagy a nyugalmasabb, kertvárosias részekbe, hogy aztán reggelente kocsiba vagy tömegközlekedésre pattanva töltsék meg a várost, munkahelyeit és iskoláit élettel (vagy ugye unott vegetálással).

A normális körforgás valahogy úgy néz ki, hogy a város és környéke infrastruktúrájának fejlődése elérhetőbbé teszi a félreeső részeket, így a városlakók számára megéri a remélt nyugalom fényében falura, vagy külvárosba költözni. Ahonnan játszi könnyedséggel és kényelmesen el tudják érni a várost.

Egyre több és több autó van az utakon, mivel a bejárók kis százaléka választja csak a tömegközlekedést. Idővel azonban az utak nem bírják a pluszterhelést, egyre nagyobb dugók keletkeznek, túl kényelmetlenné válva a résztvevők számára. Ekkor az ingázó tömeg a tömegközlekedési útvonalak és lehetőségek bővítése, illetve az úthálózat fejlesztéséért kiált, projekteket követel, vagy csak szimplán morog az orra alatt. Optimális esetben a fejlesztés meg is történik, ami újabb munkalehetőségeket biztosít.

   

A fejlettebb infrastruktúra új befektetőket és vállalatokat vonz magával, ami újabb urbanizációs folyamatot indít el. A jobb elérhetőség újra szuburbanizációt eredményez, és megint ott vagyunk az elején (egy bővebb tanulmány a témáról itt.) Optimális esetben!

Na de vajon hol követték el NDK-s elvtársaink a hibát, kérdezné Kraus úr (ha esetleg deficit lenne a cseh filmekből: Kuckók című kultuszdarab, magyar hangja Pelišky).

Probléma van több is. Vegyük például a város túlzott centralizációját. A munkahelyek és szolgáltatások túlnyomó többsége a város központjába tömörül, a Pozsonyt naponta megtöltő embertömeg így szinte teljes egészében egy irányba hömpölyög. A nagyobb lakónegyedek, mint Ligetfalu, Récse vagy Pozsonyhidegkút nem rendelkeznek megfelelő ellátással e téren, így az ott lakók is kénytelenek megostromolni a belvárost minden nap. Ugyanez a helyzet a bevásárló központokkal. Ha csak a legjelentősebbeket vesszük, abból lényegében csak egy, az Avion esik a bővebb központon kívül. Viszont a közvetlen környezetében gombaként nőnek a különböző szolgáltatások, és az autópálya közelsége ellenére a közlekedés arrafelé is meg-megroggyan már.

Megoldás lehetne ilyen helyzetekben néhány nagyobb munkaadó és szolgáltatási központ kijjebb húzódása, illetve nagyobb eloszlása, hogy a befelé irányuló forgalom már valahol a város elején megtörjön és szerteágazzon. A központi részeket illetően így kissé szabadabbá válna a forgalom.

Az igazi probléma azonban maga a közlekedési hálózat és annak elavultsága. Pozsonyba egy szál autópálya fut ki/be/át, ami nem is kevés azt véve, hogy a város az ország csücskében helyezkedik el (szittya társaimmal most csapjunk az asztalra, követelve a déli autópályát). Pár ezredév alatt még egy kerülő vonalat is sikerül felhúzni hozzá, amivel Kovács András Pétert idézve építettünk Pozsony köré (bár esetünkben ugye csak rajta keresztül) egy parkolót.

A helyzet ugyan nem olyan drasztikus, mint a bizonyos budapesti „parkoló” esetében, viszont egy autópálya lényege az autós és kamionos forgalom gyorsítása és zökkenőmentesítése. Az a bizonyos Pozsonyi pedig elég hajlamos megadni magát a csúcsforgalomnak, főleg ha ne adjisten még havazik is.

Újra jogos az NDK–s elvtársaknak szegezett kérdés: hol a hiba? Szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy-egy városon keresztülhaladva, vagy csak elhaladva mellettük az autópályák 1-2 sávval többet kapnak, hogy elbírják a városi plusz forgalmat. Sokan ugyanis belső közlekedésre is használják őket, ahogy például nálunk is normális, hogy így ugrunk át Ligetfaluba, vagy épp a már említett bevásárló központokhoz. Ez a bővítés egészen a városok szűkebb agglomerációjáig tart, be- és kimenősávokkal meg minden szokásos kellékkel.

És a miénk? Igazi szlovák fegyelemmel tartja eredeti kétsávos formáját, és ez már nem is lesz másképp, tehát bizonyos napszakokban továbbra is tologathatjuk a tevénket át a pozsonyi tű fokán. Készül azonban egy második kerülővonal is (illetve jelenleg csak a tervei), ez a D4-es autópálya, amely majd északi irányban terelné át az autópálya- és főleg a kamionforgalmat Járfalutól (itt lehetne rácsatlakozni az osztrák és magyar határ felől) egészen Dévényújfaluig, onnan pedig Ausztriába. Ezzel legalább az áthaladókkal kevesebb jármű maradna a Kikötői hídon vezető részen. Kérdés még a finanszírozása, meg egy jókora lyukat is kéne fúrni a Kis – Kárpátokba (mi pénz jön majd be abból!!! Na, nem az országnak…), de nagyhatalmú miniszterurunk jövőre már neki akar látni, szóval közel a megváltás.

Az utak a közeljövőben biztosan tömöttek maradnak. Tisztelt autózó olvasóinknak őszinte részvétünk, de pótmegoldásként marad a rádió, a fogcsikorgatás, a heves gesztikulációval járó szociális interakció (amikor az öklünket rázva küldjük el a másikat valami kellemes helyre), hölgyeknek a szokásos sminkelés a visszapillantó tükörben. Megnyugtatásul gondoljunk bele, hogy európai viszonylatban nem is állunk olyan rosszul dugóügyben, legalábbis a TomTom navigációs cég kutatása szerint Európa 59 legeldugultabb városa közül 2010-ben Pozsony csak a 48. volt.

Vasárnap, cikkünk második részében átszállunk a tömegközlekedési eszközökre, addig is óvatosan a kátyúkkal!

Mészáros András

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket a Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!