Heves indulatok szabadultak fel késő tavasszal, amikor kiderült ugyanazon a héten lesz a Via Nova szabadegyeteme, mint a Gombaszögi Nyári Tábor. Sok vita és beszélgetés vette kezdetét szinte minden fórumfelületen szóban, írásban egyaránt. Pro kontra érvek, indokok, vélt-valós „megbízható belső források”, összeesküvés-elméletek, rivalizálás, sérelmek és hagy ne soroljam még mi minden látott napvilágot, mindkét oldalról, ami több időt vett el az életemből, mint amennyit az érdemelt volna.


blog

A legtöbbször felhozott és mondhatni legvitatottabb dolog a sajnálatos időpontütközésen az volt, hogy a két esemény konkurál egymásnak, elszívja egyik a másikától annak célközönségét. Hiába minden igyekezet, rengeteg próbálkozás, békülés és tűzoltás, nem igazán hittek sokan az őszinte, jóhiszemű beszédnek. Így hát Gubík Lacival úgy döntöttünk, hogy tengernyi szervezési feladatunk ellenére elmegyünk Gombaszögre, hogy ott helyben is megmutassuk, nem esznek a Via Novások gombaszögieket reggelire. Mivel a krasznahorkai tábor időterjedelemben hosszabb a martosinál, és tekintettel, hogy Martos csak csütörtökön kezd, így a szerdai napot rászenteltük erre a kiruccanásra.

1003156_688290397855167_1091018963_n

Gömör festői tájának eme szimbolikus jelentőségű pontjába megérkezve pedig mi is valóban azt az életszagot és szabadság-kontentet éreztük, amiről Polák Gábor értekezett. Hasonlóan tetszett a szervezés, a struktúra és hangulat, mint ahogy Kovács Gerzsonnak, arról már nem is beszélve, hogy milyen páratlan vendégszeretetben részesültünk Velebny Csilla, Bóna Zoli és Orosz Örs jóvoltából, amire valóban nehéz szavakat találni. Örömmel és nagy megkönnyebbültséggel hallottuk, hogy már az első napon átlépték az 500-as határt, és nagyon pozitív előrejelzések vannak, hogy meghaladják az eddig legmagasabb résztvevőszámukat, az 1200-at (utólag kiderült, sikerült is ez, hiszen több mint 1500 látogatót számlálhattak). Rengeteg régi cimborával, jóbaráttal futottunk össze, akikkel és újonnan megismerkedettekkel is már a délelőtt folyamán viccesen csipkelődtünk Gombaszög vs. Martos témáról vice versa. Különösen örültem, hogy élőszóban nem olyan hevesek az indulatok, mint amilyenek megfogalmazódtak a különböző netes fórumokon. Sőt mi több, maguk a szervezők is nagyon pozitívan álltak ahhoz, hogy minderről felszabadultan, tabuk nélkül is lehet beszélni. Az ifjúságpolitikai blokkbeszélgetés után Gubíknak főszervezősége lévén, ugyan vissza kellett mennie Martosra, de én mindenképpen ragaszkodtam ahhoz, hogy egy estét ezekkel a barátaimmal is eltöltsek ott Krasznahorkán. Az est nagy része értelemszerűen az alaptézis sokszori körbejárásával telt, hiszen lényegében hajnali ötig ezt oldottuk újabb és újabb szövegkörnyezetben, újabb és újabb emberkékkel (komolyan nagyon jó beszélgetések, építő jellegű viták bontakoztak ki). Akkor úgy éreztem sikerült megbeszélni mindent, bár így utólag mélységes megdöbbenésemre egy-két (és egyre több) esetben továbbra is azt a sértődött hangnemet érzem, amit nemigazán tudok hova tenni, de majd több ilyen beszélgetés után megértem. Minden esetre a főszervező brigáddal úgy érzem tovább mélyült az a már addig is jó kapcsolatunk, aminek módfelett örülünk szerintem mindannyian, és mindenképpen pozitívan hathat, hogy a jövőben az esetleges félrekommunikációk ne történhessenek meg.

1005214_688290967855110_1170490420_n

 hirdetes_810x300  

Másnap aztán rohanás vissza Martosra, munka, szervezés, miegymás, hogy mi volt, sok helyütt el lehet olvasni, ez a bejegyzés másról szól.

Most pedig a számokról, amikre azt szokták mondani, hogy nem szoktak hazudni. A leggyakoribb érv, hogy a két rendezvény célközönsége valójában ugyan az, így mindkét helyen kevesen lesznek, hisz megosztottság van. Ehhez képest Gombaszög elérte története során eddigi legmagasabb nézőszámot, az 1200-at, sőt jóval meg is haladta azt, 1500-1800-ról szólnak a hírek. Martos pedig minden várakozást felülmúlva több mint 7000 embert regisztrált. Tehát az elődleges aggodalmak alaptalannak bizonyultak, sőt messze fölülmúlta mindkét tábor várakozásit. Tény, hogy van egy réteg (pl. én is ebbe tartozom), aki mindkét helyszínre szívesen elment volna (és meg is tettem ezt), de balgaság lenne azt gondolni, hogy mindenki, aki Gombaszögön volt eljött volna Martosra is és ugyanígy fordítva. Hiszen elejétől fogva hangsúlyoztuk, hogy a két rendezvény profilját tekintve eltér egymástól, és más-más a célközönsége, akár zenei műfaját, akár korcsoportját illetően. Sokan ezt nem akarták megérteni, de a valóság utólag mégis ezt igazolta. Voltak olyan hangok is, akik kaptak a mondvacsinált konfliktuson, és megpróbáltak belőle politikai tőkét kovácsolni, szánt szándékkal minél jobban kiélezni, hiszen alapjában véve, ideológiáját tekintve mindkét esemény hasonló politikai beállítottságot és értékrendet képvisel, ami egyeseknek bizony kényelmetlen lehet. A felvidéki magyarság szempontjából viszont nagyon gyümölcsözően hathat a jövőben. Paradoxon módon mégis úgy érzem, ez az eset inkább közelítette egymáshoz a feleket, minthogy eltávolította volna, hiszen élénk kommunikáció kezdődött el, ami addig eléggé statikusnak volt mondható. Ha ez kellett ahhoz, hogy a felvidéki magyar ifi szervezetek képesek legyenek normálisan beszélni egymással, és soraikat összezárni valamint a jövőben egységesen fellépni, akkor ennek nyertese valójában a magyar közösségünk. Hiszen maga Gombaszög hirdette meg szlogenjéül, hogy egységben az erő. Arról nem is beszélve, hogy a két esemény kb. tízszer annyi embert mozgatott meg, mint tavaly Gombaszög egyedül. Nyilvánvalóan ez a fokozott média figyelemnek is betudható, de szerintem ezzel elég intenzíven megnyomta egymást a két tábor.

1003492_688286644522209_629855450_n

Úgy gondolom teljesen felesleges számháborúba bocsátkozni, melyik zenekarnak nagyobb a rajongótábora, ki vonzott ki több embert, ki szólított meg jobban, hisz az eredmény adott, és azt a legmeredekebben hitetlenek sem tudják nagyon kikezdeni. Mindkét tábor/szabadegyetem/fesztivál legitimitást nyert, látogatóinak száma okán, mindkettő sikeres, mindkettő felülmúlta korábbi elvárásait. Ezért nemhogy kettő, de több is megférne egymás mellett a felvidéki nyárban, hisz mindegyiknek meg lehet a maga szellemisége, a maga népművelő szerepe, ami jócskán ráfér társadalmunkra. Hiszen, minél jobban meg kell mozgatni az asszimilációjába rohanó felvidéki magyarságot, éspedig ezek a táborok valamelyest képesek az ilyenre. Itt viszont meg kell állni még egy dolognál, hogy önkritikus is legyek, a fenti pozitív számok ellenében a napközbeni programokon résztvevők számaránya ugyanis mégsincs egyensúlyban (egyik helyen sem). Ugyanúgy Gombaszögön, ahogyan Martoson az értelmiségi, értéket képviselő, üzeneteket hordozó előadások, fórumok, kerekasztal-beszélgetések látogatottsága messze elmaradt a populáris zenekarok, bulik, szórakoztató programok látogatottságától. Arról már nem is beszélve, hogy még így, ekkora kínálat ellenére is mennyien maradtak otthon ’facebookozni’ a gépük előtt… Ezekről rengeteget lehetne beszélni, vitatkozni, de a táborok/szabadegyetemek igazi értéke mindig is az értékközvetítésben rejlettek, ezért ennek visszafordításán mindenkinek komolyan el kell gondolkodni, a másik vérének szívása helyett, és hatványozottan nagy érőt fektetni a jövőben.

947251_552918678106105_779970036_n

Pörgős napokon vagyok túl, de úgy érzem mindent megtettem, ami erőmből kitellett, hogy a valójában azonos térfélen játszó felek álláspontjait közelebb hozzam egymáshoz. Arcoskodás és büszkeség helyett pedig meg kell tanulni passzolni egymásnak labdát, mert még egy-két öngólt kap a csapat, és marha nagy zakó lesz a vége…

Peace.

Csonka Ákos

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!