Van az a vicc, amikor a nyuszika találkozik előbb az öszvérrel, majd a farkaskutyával, kiktől származási összetételüket tudakolja. Majd amikor a lódarázzsal találkozik, már csak legyint és kétkedve elküldi őt a melegebb éghajlatra.

Ez jutott eszembe a „szlovákmagyar” kifejezés kapcsán, hogy néha valahogy mi is a nyuszika helyzetében tengődünk. Egy ideje heves viták tárgyát képezi ez a furcsa szókapcsolat, egyre többen próbálják megmagyarázni, hogy kik is vagyunk, és hogy kell minket nevezni. Van, aki a nyuszikához hasonlóan csak legyint erre. Akad, aki ebet a karóhoz kötve bizonygatja a kifejezés létjogosultságát, és van, aki csak les, kerek szemekkel, hogy ettől sem lesz olcsóbb a kenyér.

Az identitás magánügy

Alapjában véve az identitás mindenkinek saját szubjektív döntési joga. Hiszen senki más nem tudhatja jobban magunkról, hogy kik is vagyunk, csak mi. Ám ezt a képet megannyi befolyásoló tényező hathatja át, amik világossá teszik, hogy szubjektivitás meg személyiségi jegyek ide vagy oda, mégsem olyan könnyű meghatározni, kik is vagyunk, vagy, éppen kik nem vagyunk.

dora-4b
Karikatúra: Egyházi Dóra

Sajnos ezt számos esetben a statisztikai számadatok is alátámasztják. Önmagunk identifikálása nem olyan egyszerű és stabil, mint azt elsőre gondolnánk. Sokkal árnyaltabb és állandó változást mutat. Ha belegondolunk, életünk során személyiségünk is folytonos változáson megy keresztül, így ebbe a képletbe könnyen beleilleszthető identitásunk flexibilitása is. Az pedig, hogy érdekek miatti véleményformálás, a nézet- vagy önmeghatározás váltogatása mennyire etikus és egészséges, esetleg tekinthető-e köpönyegforgatásnak, azzal megint csak mindenkinek saját magával kell elszámolnia.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Az alapkoncepciónál maradva esetünkben így két ’világ’ határmezsgyéjén két domináns identitásformát tartunk számon. Van a magyar, ami származásunkból, kultúránkból, nyelvünkből fakad, és van ugyebár a többségi nemzeté, a szlovák, mely egyfajta állandó hatást gyakorol ránk. Ezen kívül interakciós kapcsolataink révén további más identitásokkal is rendszeres kapcsolatban vagyunk (pl. roma, ruszin stb.)

 hirdetes_810x300  

Büszke palócok, mátyusföldiek, csallóköziek

De maradjunk a két elsőnél, melyeket domináns, gyűjtő jellegük miatt tekinthetünk primér identitásnak. Ezen felül továbbá sok helyütt – nem mindenhol – találkozhatunk regionális identitástudattal is, ami szűkebb értelemben vett, pontosító jelleggel bír, ezért ezek secundérnek tekinthetők. Így találkozhatunk büszke palócokkal, mátyusföldiekkel, csallóköziekkel vagy keletiekkel stb. Melyek a helyrajzi megkülönböztetéseken túl, kisebb kulturális különbségekben vagy nyelvjárási eltérésekben mutatkoznak meg leginkább, de koránt sem olyan mértékben, hogy az esetleg hatással lehessen a primér öndefiniálásra. Mindezek a secundér stílusjegyek jól besorolhatók egyik vagy másik primér alá, akár némi átfedésekkel is tarkítva a képet. Ennek fényében nem ritka a csallóközi szlovák, vagy magyar anyanyelvű roma és így tovább.

1742625

Ám kétség kívül a másodlagos identitás nem határozhatja meg és meglehetősen csekély mértékben befolyásolhatja az elsődleges öndefiníciónkat. Az esetek nagy többségében (kivétel ugyebár mindig van) pedig az időközi változások és hullámzás ellenére is a primér identitás dominál.

A mérleg nyelve elbillen

Ezért az úgynevezett vegyes identitású embereknek is, akiknek több nemzethez közel egyforma kötődésük van, rangsorolniuk kell magukban kötődésük mértékét, arányát. Ennek függvényében egyenlő arányú kettős identitás vélhetően csak úgy létezhet, ha valaki minden tekintetben, minden téren egyformán viszonyul ezen nemzetekhez. Ami valljuk be, bármilyen szépen is hangzik, teljeskörűen mégis ritkaságszámba megy. A mérleg nyelve mindig (akár csak nüansznyit is), de el fog billenni valamerre.

A mostanság oly felkapott „szlovmagy”, vagy Galán Angéla után (szerk.megj. a vele készült interjúnk itt olvashatószlovákmagyar” kifejezések ezért helytelenek, mert egyenlő arányú kettősséget feltételeznek. A helytelen szóhasználat pedig vírusként terjedhet el. Ám ennél a szóbicsaklásnál sokkal komolyabb veszélyeket rejt a mögötte megbújó identitászavar, melytől már csak egy lépésre van az identitásváltás. Erre a fenyegető jelenségre viszont már létezik kifejezésünk, az asszimiláció. Ennek vírushordozójaként tekinthetünk akár a kényszerre, akár az érdekre (pl. ha olcsóbb lenne a kenyér és hasonlók), divatra vagy megfelelési vágyra stb. Bár az eredeti téma tárgykörét ez csak közvetve érinti.

nepszamlalas

A különbség ezért a „szlovákmagyar” és a „szlovákiai magyar” kifejezés közt abban rejlik, hogy míg az első primér, addig a második secundér identitástudatot jelöl. Amíg az első egy önálló, új önértelmezés definíciója, addig a második csupán egy meglévő primérnek – esetünkben az egyetemes magyarnak – a helyrajzilag szűkített értelmezését jelenti. Amit a helyrajzi megnevezés fajtája (szlovákiai vagy felvidéki-e) sem írhatja felül, és újfent csak másodlagos a kérdést illetően.

A cím ellenére az intravénás ellenszert sajnos e sorok írója sem ismeri. Kezdetnek már a korrekt szóhasználat is irányelvként szolgálhat a témát övező fogalomzavarban. Mindazonáltal az ilyen szóhasználati hanyagságok, és egyéb, saját magunkkal szembeni igénytelenségek melegágyként szolgálhatnak komoly, fenyegető veszélyek (ha úgy tetszik vírusok) kifejlődéséhez.

Felvidéki-skizofrénia

Szó mi szó, a valódi fenyegető tényező, a népességfogyás ellen ezek is vajmi keveset érhetnek. Ennek megoldása ennél sokkal komplexebb, amiről ugyan már sok mindenki próbálta megmondani a tutit, de lássuk be, az asszimiláció jelensége és terjeszkedése nem csak tájainkon, de szinte minden kisebbségi létbe szorult nép körében pusztít. A kutya ott van elásva, hogy nem egyforma mértékben. Hisz vannak példák arra, hogy milyen orvoslat tud ezen hatékonyan változtatni. Igazolt, hogy a kisebbségi jogkiterjesztés, gazdasági re-stabilizáció vagy éppen méltányolt érdekérvényesítés útján megállítható, sőt akár vissza is fordítható mindez. Ehhez azonban egységes, sokkalta hatékonyabb érdekképviselet és demokratikus jogállamiság szükségeltetik, amikből jelenleg hiány mutatkozik a spájzunkban. Addig is a leghatékonyabb recept tán az, hogy mindenki tartson ki, amennyire tud, mert félő ez még el fog tartani egy darabig.

Csonka Ákos, egy felvidéki palóc-magyar

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!