Van az a vicc, amikor a nyuszika találkozik előbb az öszvérrel, majd a farkaskutyával, kiktől származási összetételüket tudakolja. Majd amikor a lódarázzsal találkozik, már csak legyint és kétkedve elküldi őt a melegebb éghajlatra.
Ez jutott eszembe a „szlovákmagyar” kifejezés kapcsán, hogy néha valahogy mi is a nyuszika helyzetében tengődünk. Egy ideje heves viták tárgyát képezi ez a furcsa szókapcsolat, egyre többen próbálják megmagyarázni, hogy kik is vagyunk, és hogy kell minket nevezni. Van, aki a nyuszikához hasonlóan csak legyint erre. Akad, aki ebet a karóhoz kötve bizonygatja a kifejezés létjogosultságát, és van, aki csak les, kerek szemekkel, hogy ettől sem lesz olcsóbb a kenyér.
Az identitás magánügy
Alapjában véve az identitás mindenkinek saját szubjektív döntési joga. Hiszen senki más nem tudhatja jobban magunkról, hogy kik is vagyunk, csak mi. Ám ezt a képet megannyi befolyásoló tényező hathatja át, amik világossá teszik, hogy szubjektivitás meg személyiségi jegyek ide vagy oda, mégsem olyan könnyű meghatározni, kik is vagyunk, vagy, éppen kik nem vagyunk.
Sajnos ezt számos esetben a statisztikai számadatok is alátámasztják. Önmagunk identifikálása nem olyan egyszerű és stabil, mint azt elsőre gondolnánk. Sokkal árnyaltabb és állandó változást mutat. Ha belegondolunk, életünk során személyiségünk is folytonos változáson megy keresztül, így ebbe a képletbe könnyen beleilleszthető identitásunk flexibilitása is. Az pedig, hogy érdekek miatti véleményformálás, a nézet- vagy önmeghatározás váltogatása mennyire etikus és egészséges, esetleg tekinthető-e köpönyegforgatásnak, azzal megint csak mindenkinek saját magával kell elszámolnia.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
Az alapkoncepciónál maradva esetünkben így két ’világ’ határmezsgyéjén két domináns identitásformát tartunk számon. Van a magyar, ami származásunkból, kultúránkból, nyelvünkből fakad, és van ugyebár a többségi nemzeté, a szlovák, mely egyfajta állandó hatást gyakorol ránk. Ezen kívül interakciós kapcsolataink révén további más identitásokkal is rendszeres kapcsolatban vagyunk (pl. roma, ruszin stb.)
Büszke palócok, mátyusföldiek, csallóköziek
De maradjunk a két elsőnél, melyeket domináns, gyűjtő jellegük miatt tekinthetünk primér identitásnak. Ezen felül továbbá sok helyütt – nem mindenhol – találkozhatunk regionális identitástudattal is, ami szűkebb értelemben vett, pontosító jelleggel bír, ezért ezek secundérnek tekinthetők. Így találkozhatunk büszke palócokkal, mátyusföldiekkel, csallóköziekkel vagy keletiekkel stb. Melyek a helyrajzi megkülönböztetéseken túl, kisebb kulturális különbségekben vagy nyelvjárási eltérésekben mutatkoznak meg leginkább, de koránt sem olyan mértékben, hogy az esetleg hatással lehessen a primér öndefiniálásra. Mindezek a secundér stílusjegyek jól besorolhatók egyik vagy másik primér alá, akár némi átfedésekkel is tarkítva a képet. Ennek fényében nem ritka a csallóközi szlovák, vagy magyar anyanyelvű roma és így tovább.
Ám kétség kívül a másodlagos identitás nem határozhatja meg és meglehetősen csekély mértékben befolyásolhatja az elsődleges öndefiníciónkat. Az esetek nagy többségében (kivétel ugyebár mindig van) pedig az időközi változások és hullámzás ellenére is a primér identitás dominál.
A mérleg nyelve elbillen
Ezért az úgynevezett vegyes identitású embereknek is, akiknek több nemzethez közel egyforma kötődésük van, rangsorolniuk kell magukban kötődésük mértékét, arányát. Ennek függvényében egyenlő arányú kettős identitás vélhetően csak úgy létezhet, ha valaki minden tekintetben, minden téren egyformán viszonyul ezen nemzetekhez. Ami valljuk be, bármilyen szépen is hangzik, teljeskörűen mégis ritkaságszámba megy. A mérleg nyelve mindig (akár csak nüansznyit is), de el fog billenni valamerre.
A mostanság oly felkapott „szlovmagy”, vagy Galán Angéla után (szerk.megj. a vele készült interjúnk itt olvasható) „szlovákmagyar” kifejezések ezért helytelenek, mert egyenlő arányú kettősséget feltételeznek. A helytelen szóhasználat pedig vírusként terjedhet el. Ám ennél a szóbicsaklásnál sokkal komolyabb veszélyeket rejt a mögötte megbújó identitászavar, melytől már csak egy lépésre van az identitásváltás. Erre a fenyegető jelenségre viszont már létezik kifejezésünk, az asszimiláció. Ennek vírushordozójaként tekinthetünk akár a kényszerre, akár az érdekre (pl. ha olcsóbb lenne a kenyér és hasonlók), divatra vagy megfelelési vágyra stb. Bár az eredeti téma tárgykörét ez csak közvetve érinti.
A különbség ezért a „szlovákmagyar” és a „szlovákiai magyar” kifejezés közt abban rejlik, hogy míg az első primér, addig a második secundér identitástudatot jelöl. Amíg az első egy önálló, új önértelmezés definíciója, addig a második csupán egy meglévő primérnek – esetünkben az egyetemes magyarnak – a helyrajzilag szűkített értelmezését jelenti. Amit a helyrajzi megnevezés fajtája (szlovákiai vagy felvidéki-e) sem írhatja felül, és újfent csak másodlagos a kérdést illetően.
A cím ellenére az intravénás ellenszert sajnos e sorok írója sem ismeri. Kezdetnek már a korrekt szóhasználat is irányelvként szolgálhat a témát övező fogalomzavarban. Mindazonáltal az ilyen szóhasználati hanyagságok, és egyéb, saját magunkkal szembeni igénytelenségek melegágyként szolgálhatnak komoly, fenyegető veszélyek (ha úgy tetszik vírusok) kifejlődéséhez.
Szó mi szó, a valódi fenyegető tényező, a népességfogyás ellen ezek is vajmi keveset érhetnek. Ennek megoldása ennél sokkal komplexebb, amiről ugyan már sok mindenki próbálta megmondani a tutit, de lássuk be, az asszimiláció jelensége és terjeszkedése nem csak tájainkon, de szinte minden kisebbségi létbe szorult nép körében pusztít. A kutya ott van elásva, hogy nem egyforma mértékben. Hisz vannak példák arra, hogy milyen orvoslat tud ezen hatékonyan változtatni. Igazolt, hogy a kisebbségi jogkiterjesztés, gazdasági re-stabilizáció vagy éppen méltányolt érdekérvényesítés útján megállítható, sőt akár vissza is fordítható mindez. Ehhez azonban egységes, sokkalta hatékonyabb érdekképviselet és demokratikus jogállamiság szükségeltetik, amikből jelenleg hiány mutatkozik a spájzunkban. Addig is a leghatékonyabb recept tán az, hogy mindenki tartson ki, amennyire tud, mert félő ez még el fog tartani egy darabig.
Csonka Ákos, egy felvidéki palóc-magyar
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Címkék: asszimiláció asszimiláció Dél-Szlovákiában Csonka Ákos identitás kettős identitás szlovákiai magyar szlovákmagyar szlovmagy
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
WTF
2013. aug. 29. 14:58Vírus ide vagy oda, az biztos, hogy egyre több embernek gurul el a gyógyszere, például a cikk írójának is. Eléggé szegényes magyarázkodás, elmélet-gyártási kísérlet a Berényi-féle vírusfertőzéses jelszógyártás mögé...
nem szlovmagy
2013. aug. 29. 15:01A te kommented ellenben tele van érvekkel, értékkel.
Eke Máté
2013. aug. 29. 22:30Érv tényleg nincs benne sok, de nem is kell, WTF csak két mondatban jól összefoglalta a cikket, talán csak a stílusa lehetett volna egy kicsit csiszoltabb. Amit Ákos az egyenlő arányú kettősségről ír, és ezt a csúsztatást fokozva meg megpróbál saját értelmet adni szlov(ák)magyar kifejezésnek, hogy a legvégén a többszörös identitás, mely ilyen-olyan arányban mindenkinél megvan identitászavarként és -váltásra való hajlamként jöjjön elő, na az tényleg elég erőltetett. Meg kicsit hiányoltam, hogy míg mondjuk még Galán Angélát is megnevezi akit tényleg csak marginálisan érint a dolog, valahogy azt az alakot, aki nemrég egy oktondi beszédével behozta a szlovmagyozást a köztudatba, miközben maga sem volt képes megmagyarázni pontosabban, mit is szeretne mondani és még csak értelmet sem tett a szó mögé, meg nem - pedig ott baj, amíg a szavak mögött nincs értelem, értelmes gondolatok sincsenek, embereknek értelmes gondolatok nélkül pedig nincs helyük a politikában.
bolena anna
2013. aug. 29. 20:50"Berényi-féle vírusfertőzéses jelszógyártás" . Micsoda agypangásos facsarmány! WTF, nincs jobb a raktáron?
ilap
2013. aug. 29. 21:27Valszeg ezt sulykolják a fejébe "civil" vonalon. Egyes körökben, egy nagyon szűk körben ez most divat.
Eke Máté
2013. aug. 29. 22:30Milyen körökben? Hol divat ez?
Kármen
2013. aug. 30. 14:40Különös hozzászólás. Az MKP elméletével szemben a civilek állnak, illetve egy szűk csoportjuk, akik szlovmagyok is? Azt hittem, az MKP elsősorban a begyöpösödött szlovák nacionalizmussal harcol, szavazatokért pedig a Híddal konkurál, és nem a civilek az ellenfeleik. Ha így van, nagy gondban az MKP...
pritt
2013. aug. 30. 15:07Különös, ahogy egynémely személy, mint Kármen is, mindent megtesz azért, hogy szembeállítsa az MKP-t és a civileket. Feltesz egy manipulatív kérdést, majd tényként kezelve következtetést von le belőle. Nagy bajban vannak a szlovmagyarok, ha már csak erre telik.
nol
2013. aug. 30. 00:10Jó kis cikk végre a témában. Konkrét álláspont az asztalon. A szlovmagyarok el is hallgattak. Nem marad más számukra, csak a kényszeres, idétlen, piszkálódó hőbölgés, gunyoros szurkálás. Vitaképes reakció nulla!
Szlovák Bendegúz
2013. aug. 30. 00:18Valóban, jó volt ez a cikk. Többet kellene foglalkozni ennek a vírusnak az ellenszerével. Azzal a vírussal is foglalkozni kellene, ami arról ismerhető fel, hogy valakinek egyik szüleje sem tót, mégis a magyarságért kiálló nemzettársat vegzálja, gyalázza. Az a fajta vírus ugye nem is a hibridesség, inkább az elmebajra hajaz? Kár, hogy a szlovákok között nem dívik, csak a haszonleső, potyaleső megalkuvók között, kinek csak nyelve de szíve nem magyar.
Zoltán
2013. aug. 30. 08:36„A közérdek, vagy egyszerűen csak az érdek, egy kettéosztott valóság – emitt a lét, amott a tudat – magyarázó és megállapító fogalma. Ellenpárja az ideológia, amely ugyan képes az érdeket kifejezni, befolyásolni, vagy éppen eltakarni, de mindenképpen másodlagos jelentőségű valóságot jelöl. Minden az érdekről szól a politikai gyakorlatban és tudományban, hiszen csak ennek ismeretében lehet irányítani az embereket és a társadalmat. Sok bírálat éri egyoldalúsága és közönségessége miatt, azonban hadállásai szilárdak. Érvényességét az a következetes gyakorlat tartja fenn, hogy a valódi érdek mindig elfogulatlan és cáfolhatatlan.” Forrás: Wikipédia, Közérdek Tehát a vírus ellenszere az etnikai alapú jog- és esélyegyenlőség bevezetése.
Levente
2013. szept. 04. 13:41A "szlovmagy" a szlovák társadalom magyargyűlöletét kicselezni akaró próbálkozás. Részben spontán, mint a műveletlen, hagyományaitól a kommunizmus által megfosztott rétegek reakciója az elnyomásra. Másrészt a hatalommal, érvényesüléssel megvesztegethető, "kollaboráns" felvidéki magyar vezetők ideológiai mankósbotja, amit egypár agymosott, fanatikus világnézethívő adott a kezükbe lelkiismeretkábításként. Szerintem amúgy sem segít, mert ez sem a gyűlöletet dolgozza fel, hanem csak ragtapaszként elrejti, amíg majd "egészséges, egyenlő" sima szlovákoként jönnek ki gyógyultként a kezelésből a következő generációk.
A kommenteket lezártuk.