„Szlovák iskolából nem jutottam volna el idáig” – Felvidéki magyar sikersztorik II.

Ki gondolná, hogy az ország legnagyobb halimportőre egy csallóközi kisvárosban, Gútán működik. Helyi vállalkozóként legnagyobb partnerei Ázsiában, Dél-Amerikában és számos európai országban vannak. Kiválóan beszél  angolul, üzleti kapcsolatai az egész világra kiterjednek, ő mégis a Felvidéken valósította meg önmagát. Itt forgatja vissza a nyereséget, biztosítva csaknem 50 család megélhetését. Ha csak teheti, támogatja a magyarságot szolgáló kezdeményezéseket, nemrégiben ezért megkapta a „15 éve a közösségért” nevű díjat. Immár 20 éve irányítja a helyi sportéletet. Birkózó neveltjeire is nagyon büszke, akik a tavalyi országos bajnokságon 15 érmet zsebeltek be.

A felvidéki sikersztori sorozat második részében Gőgh Mihályt, a Projektmarket halfeldolgozó és csomagolóüzem tulajdonosát mutatjuk be, akivel a kezdetekről, sikerről, a haza jelentőségéről, sportról, az örök tenni akarásról és a közösségvállalásról beszélgettünk.

Gútán vagyunk, egy csallóközi, tízezres kisvárosban. Itt nincs olyan ember, aki ne ismerné Önt. A Projektmarket (1993-tól) az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb helyi cég. Csaknem 50 családnak biztosít megélhetést akkor, amikor minden munkahely érték. Ez igazán tiszteletre méltó. Milyen út vezetett idáig?

A rendszerváltás után vállalkozóként kezdtem. Előtte a Babeta gyárban dolgoztam, a helyi kis motorüzemben, tervező mérnökként. Már akkor is a kollégáimmal bedolgoztunk vállalkozókhoz. Néhányan akkor alkatrészeket gyártottunk munka mellett a gyárnak. Így a rendszerváltás idején már volt fogalmam arról, hogy mi az a számlázás és más alapvető dolgok. Mint Gútán majdnem mindenki, mi is termesztettünk és árultunk zöldséget. Amikor jött a rendszerváltás és ezzel együtt az első kisprivatizációs hullám, az unokatestvéreimmel felvásároltunk 4 zöldség-gyümölcskereskedést (zelovoc), összefogtunk és csináltunk egy konzorciumot. Felvásároltuk és termeltük is a zöldséget, 4 saját üzletbe szállítottuk, ill. nagykereskedőknek Zsolnára és Vágbesztercére. Az üzletekbe a zöldségen és gyümölcsön kívül kellett másfajta élelmiszer is. Az én feladatom volt az áruellátás. Ekkor ismertem meg az élelmiszer-nagykereskedelem működését. Ez akkoriban nagy sláger volt. Ugyanakkor azt is láttam, hogy túl sok van ezekből, és jobb lenne specializálódni.

Hogy jött képbe a halkereskedés?

   

Eközben betekintettem a halkereskedelembe is, mert a halüzembe zöldséget szállítottunk. Mindig is érdekeltek a halak, és édesapám révén, aki üzletvezető volt, a kereskedelembe is bepillantottam. Majd úgy döntöttem, hogy a „zöldségdologból” kiszállok, és önállóan kezdek nagykereskedést, ahol specializálódva arra, ami még hiánycikk. Arra gondoltam, hogy fagyasztott és hűtött áruval bővítenénk a nagykereskedelmi részt. Ez volt az első lépés. Ekkor még jóformán egyedül csináltam mindent. Majd egy idő után már nem győztem. Felvettem egy, majd kettő, három alkalmazottat, és ma már csaknem 50-en vagyunk.

Milyenek voltak a kezdetek?

Az elején, 1993-ban a legprimitívebben kezdtük, lerobbant öreg autókkal, magunk, majd amit nem győztünk, csinálták az alkalmazottak. Évről évre fejlődtünk, tudtunk terjeszkedni, több autót venni, azzal az árut teríteni. Az 1995-ös év meghatározó volt, mivel befolyásolta a későbbi irányvonalat. Berendeztük a volt laboratóriumot egy egyszerű halfeldolgozó műhelynek, ahol a halakat daraboltuk, vágtuk fűrésszel. Itt porcióztunk és csomagoltunk is. 95-től 97-ig csak más halkereskedőktől, mint az akkor létező Radoma és másoktól vásároltuk az alapanyagot, és csomagoltuk magunk is. Voltak olyan cégek, amelyek importálták a halat, mi tőlük vettük meg, feldolgoztuk és értékesítettük. Emellett párhuzamosan, hogy szélesebb legyen a választék, más élelmiszert is forgalmaztunk. Elsősorban a zsolnai halüzem termékeit árultuk, de mást is. A feldolgozás egyébként nem egy bonyolult technikai folyamat, de ez volt az a plusz, amit mi hozzá tudtunk tenni. Majd 1997-től kezdtünk el önállóan halat importálni.

Kövesd a Körképet Facebookon, plusz tartalommal!

Ez hogy alakult ki egy kisvárosból?

Akkor voltam először a brüsszeli halkiállításon, és azóta, most már 16. alkalommal minden évben részt veszünk. Természetesen más kiállításra is járok a világban. Itt van alkalmam a kapcsolatok kiépítésére olyan partnerekkel, akik tudnak megfelelő minőségben és árban nekünk szállítani. Nyilván minden újításnál össze kellett gyűjteni egy újabb kis tőkét és elérni azt, hogy a bankok is bizalommal legyenek irántunk, és hitelt adjanak. Amikor az európai uniós belépés közeledett, szigorították a higiéniai feltételeket és az előírásokat. Ekkor úgy láttam, most jött el az idő, egy nagyobb befektetésre. És belefogtunk egy feldolgozóüzem felépítésébe 2003-ban. Az Európai Unióba való belépés újabb lendületet hozott a cég életébe. Növekedett a produktivitás, hiszen a modernebb feldolgozóüzemben már nagyobb volt a kapacitás. Így bizonyos feltételek is teljesültek ahhoz, hogy tudjunk szállítani az igényesebb partnereknek; mind az üzletláncoknak, amelyek akkor kezdtek gyökeret verni Szlovákiában és nagykereskedőknek is. Valójában ezt a tevékenységet folyatatjuk a mai napig is, és lépésről lépésre igyekszünk előrelépni.

Cégük profilja nagyon színes; a fagyasztott hal-húsféléken túl, zöldségeken, tejtermékeken és cukron át egészen az olajig és tésztafélékig. Szlovákia egész területét ellátják élelmiszerrel. Sőt, a honlapjukon olvasható, hogy az árut célba juttatják az egész EU területén is. Hova szállítanak Szlovákián kívül? Milyen széles a kapcsolatrendszerük?

Teljes élelmiszer-szortimenttel dolgozunk. Szlovákiában már sikerült olyan pozíciót kiépítenünk, hogy jelenleg mi vagyunk a legnagyobb importőrök az országban a fagyasztott halak terén. Sőt ha a régiót is belevesszük – Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria- valamennyibe szállítunk is. Nagyon kevés cég van, aki ekkora forgalmat csinál a fagyasztott halakból és ekkora raktárkészlettel dolgozik. Nekünk általában ezer tonna körüli raktárkészletünk van, ami elég szép. Többnyire a nagyobb kereskedőcégek is kisebb raktárkészlettel dolgoznak. Nagykereskedőknek Szlovákia egész területén szállítunk árut. A disztribúció, amely során ellátjuk áruval a kisüzleteket az nagyjából Pozsony – Nagyszombat – Nyitra – Léva régió, nagyjából a Duna-menti alföld. Magyarország egész területére szállítunk nagykereskedőknek, ami jelentős részét teszi ki a forgalmunknak. A disztribúció elsősorban a Balaton környékére és a nyári hónapokra korlátozódik, ekkor a híres „balatoni hekket” áruljuk a magyar tengernél.

És világszinten?

Üzleti kapcsolataink igazából az egész világra kiterjednek. Argentínából főleg tőkehalféléket importálunk. A legnagyobb partnerünk Kína, többször jártam Kínában személyesen is. Az innen származó legelterjedtebb tőkehalnak, az alaszkai tőkehalnak a legnagyobb feldolgozói importőrei vagyunk a közép-európai régióban. Együttműködünk Vietnámmal is. Nagyon sok partnerünk van Spanyolországban, ill. különböző halas kereskedelmi cégek Dánia, Hollandia és Németország területén is. Nagyon szerteágazó már a kapcsolatrendszerünk. Azt hiszem, hogy ez a 20 év, amióta a piacon vagyunk, megtette hatását. Bármerre megyek egy kiállításra a világban, ott a nevünk. Nagyon kevés olyan komoly halas cég van a világon, aki a cégünk nevét ne ismerné. Legutóbb a spanyolországi kiállításon a kivetítőn, amelyen a világ legjelentősebb halkereskedelmi központjai szerepeltek, olyan városok mellett, mint Belgrád vagy Moszkva, ott volt Gúta is. Erre büszke vagyok, hiszen nem emlékszem, hogy Budapest szerepelt volna a listán.

2008-ban Szlovákiában is beütött a gazdasági válság, ami sok esetben a kisvállalkozók csődjét jelentette. Önnek mégis sikerült piacképesnek maradnia. Hogyan csinálta?

2000-től 2008-ig volt az az időszak, amikor mindig tudtunk fejlődni, mert volt is igény a termékekre. 2008 után jött a válságos időszak, amikor észrevettük, hogy nagy a visszaesés, az emberek is óvatosabban vásárolnak. A láncok is megváltoztatták a termelés menetét. Ez számunkra kedvezőtlen volt, de elkezdtünk a láncokkal is üzletelni. Ezáltal a forgalmunk növekedett, viszont a haszon nem. A nemzetközi multikkal való üzletelés ugyanis azt jelenti, hogy forgalmat engednek csinálni, de hasznot nem. Másrészt, úgy látom, van igény a termékeinkre. Recesszió ide vagy oda, az egészséges táplálkozás egyre jobban kezd elterjedni. Az emberi szervezet bizonyos mennyiségű halat mindenképp igényel, bár Szlovákia éves halfogyasztása nagyon gyenge a maga évi 7 kg/ fő arányával. Mi is behúztuk egy kicsit azt a nadrágszíjat. Óvatosabban terjeszkedtünk, invesztáltunk, modernizáltunk. Segítettek valamit az európai uniós források is. A nehézség az volt, hogy mások is rákaptak a feldolgozott áru behozatalára. Sokszor egyszerűbb behozni már feldolgozott, becsomagolt halat ázsiai vagy dél-amerikai országokból, mint helyben feldolgozni. Mi viszont annak ellenére, hogy sokszor néhány centtel olcsóbban meg tudnánk venni a halat, ha becsomagoltatnánk ázsiai vagy dél-amerikai országokban, csupán az alapanyagot hozzuk be, és magunk dolgozzuk fel. Egyrészt azért, hogy a munkásoknak is adjunk munkát. Másrészt pedig az egésznek a menete erre épül nálunk, hogy mint saját terméket szeretnénk ezeket eladni.

A vállalkozást Ön menedzseli és irányítja logisztikailag. A rendszer működéséhez azonban jól működő csapat is szükséges. Az alkalmazottjainál mik a legfontosabb szempontok, amiket figyelembe vesz?

Az elsőrangú szempont a megbízhatóság. A legfontosabb a maximális megbízhatóság. Azt szeretném mindenkinél elérni, főleg azoknál, akik önálló-vezető munkát végeznek, részlegeket vezetnek, hogy a céget valamennyire a sajátjának is érezze. Nyilván ennek vannak anyagi vonzatai is. Ne kelljen attól tartanom, hogy a saját vagy mások zsebére dolgozik.

Üzleteket köt szerte a világon, volt már az Egyesült Államokban, Argentínában, Kínában. Angolul is jól beszél. Választhatta volna a külföldön való érvényesülést is, ám mégis itthon maradt, Felvidéken. Miért?

Eleve innen indultam ki, itt kezdtem lépésről lépésre felépíteni az egész vállalkozást. Ezt nem lehetett volna csak úgy a hátamra venni. Ha elmentem volna valahova a világ másik végére, nyilván lett volna olyan ajánlatom, ahol tudtak volna engem valamilyen szinten használni. De nyilván az már nem az enyém lett volna. Ez a kis vállalkozás az enyém. Lokálpatrióta is vagyok. Ha többen választanák az itthoni érvényesülést, akkor több lenne a munkalehetőség is. Persze nehéz ez, mert amikor az emberek azt látják, hogy ő maga nehéz helyzetben van, a másiknak meg jobban megy, akkor a természetes emberi rosszmájúság, irigység és káröröm mindenkiben beindul. Nyilván az ember azt mondja, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak.

Végzettségét tekintve műszaki mérnök, ennek ellenére Ön egy teljesen más területen, a kereskedelemben találta meg a számításait. A Projektmarket vezetésén kívül mivel foglalkozik/foglalkozott még?

Fiatal korom óta sportoltam. Hosszú ideig, mint élsportoló űztem a birkózást. A helyi komáromi, főiskolás koromban pedig a brünni birkózó csapatban, majd katonaság alatt Pilzenben. Gútán beindítottuk a birkózó szakosztályt, tehát 25 éve edzősködöm is. 1992-től szakosztály vezető vagyok. Jó ideig még magam is jártam különböző szenior és veterán versenyekre. Jelenleg már csak a fiatalokat edzem, ill. most már vannak fiatalabb segítőtársaim. Ez a sport része.

A másik a politika. Az igazat megvallva, nem vagyok egy politikus alkat, de belesodródtam a közügyekbe, mert mindig is közel állt a szívemhez a felvidéki magyarság helyzete. Az Együttélés alapító tagja voltam. 1994-től folyamatosan a helyi önkormányzat tagja vagyok. 1998 óta, amikor összeállt a 3 magyar párt, az MKP frakcióvezetője. Annak ellenére, hogy esetünkben kis városról van szó, a sportélet nagyon színes, és eredményesek a szakosztályok. A tavalyi évben például 15 érmet szereztünk az országos bajnokságon a birkózó neveltjeimmel. Ez egy hatalmas siker volt a számomra.

Cégük internetes oldala háromnyelvű (magyar, angol, szlovák). A magyarlakta régiókban fontos a kétnyelvűség, mivel megmaradásunk és láttatásunk szempontjából is fontos. Ezen kívül még hol alkalmazza a „magyarosítást“?

Ennek üzleti jelentősége is van. A cégben az ajtókra is kétnyelvűen van feltüntetve a tájékoztatás. Úgy gondolom, ha ezt kérjük az állami vagy más hivatalos szervektől, hogy az érintkezésben alkalmazzák a kétnyelvűséget, akkor elsősorban saját magunknak kell példát mutatnunk. Ha a saját cégemben nem úgy fogok eljárni, mint ahogy én azt elvárom, hogy eljárjanak egy hivatalban, akkor az nem hiteles. Fontosnak is tartom, hogy cégen belül a kommunikáció magyarul történjen. Vannak természetesen szlovák nemzetiségű alkalmazottaink is. Nekik is idomulniuk kell a munkaadóhoz, hiszen a magyarországi partnereinkkel csak magyarul folyik a kommunikáció. Én magam ragaszkodom ahhoz, hogy kétnyelvűen legyen minden.

Egyszer eljön az idő, amikor „nyugdíjba vonul“, ám az évtizedek alatt sikerre vitt cég kapui ezután sem zárulnak be. Már nevelgeti az utánpótlást, aki átveszi az Ön helyét?

Ez talán az egyik legnagyobb gondom most. Van két gyermekem, mindkettő Budapesten tanul, kérdéses, hogy egyáltalán haza akarnak-e jönni. Bízom benne, hogy igen. Továbbá kérdéses, hogy mennyire érdekli őket ez, amit én csinálok. Az érdeklődési körük eléggé más jellegű. A legfontosabb, ha belevágnak, mindent alulról kell kezdeniük. A legalapvetőbb munkákat is meg kell ismerni, akkor tud aztán rá megfelelően tekinteni felülről is. Én is végigjártam a lépcsőt. Sofőrködtem, árut terítettem. Lementem a műhelybe csomagolni is kezdetben. Tudom, hogy mit lehet követelni tőlük. Aki nem próbálta az nehezebben tudja ezt megérteni. Nagyon szeretném, ha találnék megfelelő utódot, aki mindezt folytatja.

Vannak még tervei a jövőre nézve? Fejlesztés? Terjeszkedés?

A terjeszkedés most nem igazán időszerű. Megalomániás terveink nem nagyon lehetnek, de mindig próbálunk valamit fejleszteni. Legutóbb például a raktárkapacitásunkat növeltük. Új bokszokat készítettünk, az autóparkot is folyamatosan modernizáljuk, egy csomagolóanyag-raktárat is hozzáépítettünk az épülethez.

Mint tudjuk, a sportkarrierje sem elhanyagolható. A mai napig aktívan sportol, sőt birkózást oktat Gútán. Gondolja, hogy a sportolás által nyert fegyelem es összeszedettség nagyban hozzájárult az Ön szakmai sikereihez?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy azon tulajdonságok nélkül, amiket a sport révén szereztem, nem lettem volna erre képes. Tényleg komoly fegyelem, lemondás és munkabírás alakul ki az emberben. A küzdősportoknál, pl. a birkózásnál, ha jön egy verseny, talán nem is az a legnehezebb, hogy teljesítsük a fizikai feladatokat, hanem mikor hozni kell súlyt, a fogyasztás, a lemondás bizonyos ételekről. Ez egy lelki erőgyakorlat. Biztosan hozzájárul ahhoz, hogy valaki később aztán kellő fegyelemmel tudjon a munkába is bekapcsolódni és részt venni.

A sport kapcsán kapcsolatban van a fiatalokkal. Látja, hogy milyenek, hogyan állnak hozzá a munkához. Milyennek tartja a mai fiatalokat?

Nagyon nehéz egy kalap alá venni mindegyiket, mert nincs két egyforma. Egy biztos, a mai fiatalok fizikai állapota rosszabb és nem olyan mozgékonyak, mint amikor én kezdtem el edzeni. Amikor elkezdtem edzősködni, akkor teljesen normális volt, hogy a stafétaedzés során a kötélmászás is része volt a gyakorlatnak. Most viszont ezt nem tehetem be, mert a fele nem tud felmászni a kötélre. Fejben viszont tájékozottabbak a mai fiatalok, mint annak idején, annak ellenére, hogy annyi könyvet nem olvasnak. Az látszik, hogy könnyen hozzá tudnak jutni az információkhoz főleg az interneten és egyéb médiumokon keresztül. Ilyen formában művelik magukat. Az viszont nagy különbég, hogy egy információt könyvből szerzünk vagy elektronikus információs csatornákon keresztül. Szerintem, az jobb, ha valaki könyvet is olvas. Sokszor ugyanis azt veszem észre a fiatalokon, ha saját magának kell valamit megfogalmaznia, akkor nehézségekbe ütközik. A mi időnkben nem csak a legműveltebb, legjobb tanulók jártak könyvtárba. Ott aztán végigolvastuk az összes érdekesebb könyvet. Kezdve a kalandregényektől a Verne könyvekig. Mindent elolvastunk, ami sláger volt abban az időben. Az biztos, hogy az olvasásból nyert élmény pozitív nyomot hagy utólag az emberben.

Önnek mit jelent a siker? Pénzt? Elismertséget? Befolyást? Egyáltalán sikeresnek tartja magát?

Próbálják mostanában bebeszélni, hogy sikeres vagyok. Én nem szoktam ezzel foglalkozni. Azt viszont nagyon felemelő és jó érzés látni, hogy a Projektmarket neve ott szerepel a világkiállításokon. Ekkor tudatosítom igazán, hogy a munkámnak gyümölcse van. Egyébként nem tartom ezt egy nagyon nagy dolognak. Én csak csináltam azt, amit kellett. Volt egy kis szerencsém is valószínű, egy kicsikét több a munkabírásom, mint másnak. Fokozatosan alakult ki.

Némileg próbálok a fiataloknak is példát mutatni, hogy lehet ezt így is. Sokszor mondják, hogy magyar iskolában nem tanulsz meg szlovákul, aztán nem tudsz még kettőt sem lépni az életben. Ilyenkor elő szoktam hozni, hogy nézzünk csak körül a környezetünkben, hiszen nem egy példa van rá, hogy ez nem így alakul. Én például meg vagyok róla győződve, ha szlovák iskolába jártam volna, akkor nem valószínű, hogy egyáltalán a középiskoláig eljutottam volna, de a főiskoláig biztos, hogy nem. Olyan önbizalomhiányom lett volna, hogy nem tudtam volna megvalósítani magamat a későbbiekben. Annak ellenére, hogy nem sajátítottam el tökéletesen a szlovák nyelvet, volt hátrányom a többiekkel szemben a cseh főiskolán. Másrészt viszont a közelébe se kerültem volna mindennek, ha nem az anyanyelvemen kezdek el tanulni.

A siker az, ha célokat tűzünk ki és megvalósítjuk azokat. Akár sportolóként, akár vállalkozóként. Ha teszem azt, elhatározom, hogy felépítek egy vállalkozást, amivel biztosítom a családomnak plusz még néhány tucat családnak is a megélhetést, és meg is valósítom, azt már szerintem sikernek lehet elkönyvelni. És nagyjából ezt is képzeltem el, hogy a vállalkozásom jó esetben ilyen terjedelmű lehet. Nem is voltak elérhetetlen célok kitűzve. Nyilván nem lehet túl alacsonyra tenni a lécet, mert akkor nincs megfelelő motiváció. Ahhoz, hogy maximális erőbedobással küzdjön valaki a sportban is és más téren is, olyan célokat kell kitűzni, amiért sokat kell tenni, de ugyanakkor elérhető is.

Ilyen életúttal a háta mögött, mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik most vállalkozásba szeretnének kezdeni?

Ha valakinek van olyan saját ötlete, ami nem lerágott csont, óriási előny. A szisztematikus munkához kitartás is kell. Az eredmény sok lemondással jár. Az ember persze hajlamos elkényelmesedni, de erőt kell vennünk magunkon, és bizony akármennyire is kellemetlen kora hajnalban felkelni, hajtani kell a cél érdekében. Ez szerintem kialakul az emberben akár a főiskolás évek alatt is. Nem biztos, hogy az volt az egyetem legnagyobb hozadéka, hogy megtanultam az integrálszámításokat, hanem egy bizonyos szisztematikus munka elvégzésére rákényszerített. Amikor magamnak kellett beadványokat írnom, tudtam, hogy határidőn belül és megfelelő színvonalon el kell készülnie. Ezt a rendszert kénytelenek vagyunk megtanulni, mert érvényes az élet más területén is.

Vállalkozó lévén kiveszi a részét a közösségvállalásból, és ott, ahol tud támogatja a felvidéki magyarság közösségépítő kezdeményezéseit. A Martosi Szabadegyetemet és a gútai borkorzót is támogatta. Mit szponzorál még? Miért tartja fontosnak, hogy a jótékonykodással példával járjon el?

A fiatalokkal jó a kapcsolatom. Ha megszólítanak, támogatom őket. Nagyon kedvelem a Via Nova-s gyerekeket, közel állnak a szívemhez. Ők, ha megszólítanak, és olyan rendezvényről van szó, amit érdemesnek látok, biztos, hogy nem küldöm el őket. Nekik minden rendezvényüket támogatom, a buliktól elkezdve a focitornáig. Az önkormányzat részéről már nem mindent. Legutóbb a fába faragott történelem kiállítást szponzoráltam. Szinte minden hétre esik valami, amit az ember tud támogatni. A jótékonykodás inkább érzelmi jellegű nálam, nem is tudnám racionálisan megindokolni. Én mindig is szívügyemnek tekintettem a felvidéki magyarság sorsát. Aki szintén így érez, annak nem kell magyarázni. Nemrég kaptam is egy kitüntetést, amit nem biztos, hogy nekem kellett volna adni, 15 éve a közösségért címmel.

Gőgh Mihállyal Tóth Lívia beszélgetett.

Képek: Gőgh Mihály archívuma.

Nyitókép: villagutta.sk

Az interjút autorizáltuk.

További ajánlott írások:

1. Valami Amerika – Irány a Szilícium-völgy (Felvidéki magyar sikersztorik I.)

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!