A magyar pezsgő diadalútja

Széchenyi István neve hallatán olyan berögzült címszavak jutnak eszünkbe, mint Hitel, Világ, Stadium, kaszinó, lóverseny, Lánchíd és persze az, hogy ő volt „legnagyobb magyar”. Vele kapcsolatban a szilveszter meg sem fordulna fejünkben, pedig van köze hozzá – ahhoz legalábbis mindenképp, amivel ilyenkor koccintunk.

A történet azzal kezdődött, hogy 1822. márciusában jó barátjával Wesselényi Miklóssal Franciaországban meglátogatta a Moët pezsgőgyárat, s ez az élmény annyira lenyűgözte, hogy később a következő sorokat vetette papírra: „Minden nemzetben van jó, van rossz; fogadjuk el a jót, ne eresszük be a rosszat. […] Franciának igyuk campaniai borát [champagne-i pezsgőt], s minekelőtte galambganéjjal sat. magunk is hamisítgatnánk önházunknál pezsgőbort, készítsük maga nemében miénket jobbá; mert ami ál és hamis, semmit sem ér, akárki mit mond is – s keressünk embert, aki igya.”

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Nem elég, hogy innen eredeteztethető a rendkívül találó pezsgő szavunk, még a tanácsot is megfogadták: a 19. század elején Pozsonyban megindult a magyarországi pezsgőkereskedelem és pezsgőgyártás Schönbauer Mihály és Fischer János jóvoltából. Vállalkozásukat 1825-ben vásárolta meg a Hubert cég, majd 1835-ben, szintén Pozsonyban létrehozták az Esch és Társa (ők egyébként „Széchenyi” nevű pezsgőt is forgalomba hoztak), 1842-ben pedig a Palugyay József és Fia céget. Utóbbi a század végére az egyik legnagyobb borkereskedő és pezsgőgyártó vállalkozássá fejlődött, amiben nem kis szerepe volt európai szinten is modern technológiájuknak: Palugyay fia Franciaországban tanulta ki az ital gyártását, gépeiknek köszönhetően pedig 1870-ben már napi 2000 palackot töltöttek meg.

Termékeiket világszerte ismerték, szállítottak Ausztriába, Németországba, Svájcba és Amerikába, ráadásul saját pezsgőjükön kívül a magyar borvidékek (pl. Tokaj, Villány) termékeivel ugyancsak hazánkat népszerűsítették. Italuk keresettségét igazolja, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon a Château Palugyay nagydíjat nyert. E név egyébként máshonnan is ismerős lehet, hiszen az 1873-79 között épült, ma is álló pozsonyi házukat szintén így hívják: a kiterjedt pincerendszerrel rendelkező épület lakhelyként és borüzemként szolgálta a családot. A család pedig a várost. Övék volt a malomvölgyi Vaskutacska, majd a híres Zöldfa szálló, melynek erkélyéről egy nappal Batthyány Lajos kormányának kinevezése után Kossuth Lajos örömmel hirdette ki az ország megújulását.

Palugyay nagylelkűségét mutatja, hogy vendéglőjében először tizenkét, majd huszonnégy szegény tanuló számára mindig akadt terített asztal. És nemcsak vendéglátóként tett tanúbizonyságot nagylelkűségéről, szabadságharcunk leverése után saját tüzifáját adta oda az orosz katonáknak, hogy így akadályozza meg Pozsony fáinak kivágását. Mint látható, a család ezer szállal kötődött a városhoz, Trianon után mégis költözniük kellett. A gyár székhelyét Budafokra tették át, mely község egyébként 1887-ben a Borok és Pezsgők Nemzetközi Városa cím birtokosa volt és innen indult világhódító útjára a Törley is.

De nemcsak Pozsony és Budafok volt híres pezsgőjéről: az I. világháborúig már Magyarország 23 helyszínén, így Pesten és Budán, Budafokon, Budaörsön, Brassóban, Csáktornyán, Debrecenben, Fiumében, Kolozsvárott, Horvát-Szlatinában, Nagymaroson, Nagyváradon, Nyitrán, Orláton, Pécsett, Pozsonyban, Sátoraljaújhelyen, Szegeden, Szombathelyen, Tatán, Velencén, Villányban és Zágrábban gyártották ezt az italt. Az aranykornak az 1929-es gazdasági világválság, majd a II. világháború vetett véget, az ötvenes évekre pedig a megmaradt pezsgőgyárak is állami kézbe kerültek.

   

S hogy hogyan itták régen a pezsgőt? Csáky Sándor 1929-es receptgyűjteményének végén az alábbi koktél receptjét olvashatjuk: „Tegyünk tiszta jeget highball-pohárba, egy nagyobb darab citromhéjat, 2 spriccelés vaníliát, s egy pohár pezsgőt. Szódával feltöltjük, kanállal felkavarjuk és a kanalat a pohárban hagyjuk.”

Az 1864-es Magyar Gazdasszony útmutatása szerint így készítettek belőle krémet: „Keverj el lassan 1 font [56 dkg] finomra tört czukorral 20 tojás sárgáját, míg a keverék habos lesz, azután keverj bele fél butella [üveg] champagneit [pezsgő] és 1 czitrom levét és verd fel ezt a tűzön, s ha elég sűrű, ontsd csészékbe és hidegen add a táblára.”

Szilveszter kapcsán még meg kell említeni a selmeci diákhagyományok kultikus italát, a krampampulit.

Ez a 19. században terjedt el Magyarországon, német (Feuerzangenbowle) és/vagy olasz (parampampoli) hatásra. Népszerűségét mutatja, hogy visszatérő motívum volt Mikszáth és Jókai műveiben is. A fekete városban a tökéletes szilveszter este fontos eleme: „Az emberek csak olyan jókedvűek voltak szilveszter estéjén Lőcsén, mint az alispán házánál Görgőn, mintha minden pompásan el volna igazítva a világon és egyéb se hiányoznék, csak még a krampampulit kell behozni az asztalra.” Jókaitól pedig elkészítésének fortélyait is megtudhatjuk: „Egy cintányérba jó erős törkölypálin¬kát öntenek, meggyújtják, s aztán a lobogó szesz közé cukordarabkákat, fügét, mazsolaszőlőt, mandulát do¬bálnak. A sercegő borszesz kék-zöld lángot vet, a füge pirosat, a mandula sárgát; a lobogó láng előtt ülő em-bernek az arca; ha nevet, mint egy el¬kárhozotté. Azután egy levesevő kanállal mereget az ember azon forrón lángoló szeszből, még lobog, mikor a szájához viszi. De elfújja, mielőtt le-nyelné. Különben elviszi az ördög.” (A három királyok csillaga)

Bogos Zsuzsanna

Régi receptek nyomában blogon és a Facebookon is.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Ajánlott gasztrotörténelmi írások a Körképen:

1. A böjt megédesítése

2. Aranykerti lakomák

3. A palóc konyha bölcsessége

4. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, levédeti

5. Konyharegények

6. Régi kedvenczeink

7. Gyógyító ételízesítők

8. Magashegyi hízókúra

9. Királyok hala – halak királya

10. Régi-új kolbászok

11. A halhatatlan halászlé