Marianna
  • HUF: 367.39
  • USD: 1.17
  • 9 °C
  • 13 °C
Mindennapjaink

Magyar bakancsnyomok a Tátrában

„Aki nem látta a Magas Tátrát 60-65 évvel ezelőtt, az nem is látta az igazi szép Tátrát. Akkor még nagyrészt érintetlen fenségükben tündököltek Szent István országa koronájának természeti szépségei, akkor még a fenyveserdők közepén, az égbetörekvő sziklavilág lábainál nem tolongtak egymás hegyén-hátán a nagy szállodák, szanatóriumok, sűrű füstöt ontva.” (Egenhoffer Teréz, Turisták Lapja, 1938)

Tavasszal a jó idővel együtt megjön a kedvünk a kiránduláshoz. Manapság, amikor sokkal könnyebben eljuthatunk külföldi, akár egzotikus helyekre, a közeli, a hazai kevésbé tűnik izgalmasnak. Ha azonban úti célunk kiválasztásához a régiektől veszünk ötleteket, láthatjuk, hogy itthon is van mit (újra) felfedezni.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Régi irodalmunkban több olyan művet találunk, melyek kifejezetten utazáshoz való jó tanácsokat osztanak meg az olvasóval. Ilyen a késmárki tudós, Frölich Dávid Utazók könyvtára vagy vezérfonala című könyve is, melyben olyan fontos tudnivalókkal találkozunk, minthogy: „Vendégségben kerüljük a torkoskodást. Szoktassuk ízlésünket különböző ételekhez. A fogadósné barátságtalanságát hasonlóval szokták viszonozni. A részegség kerülendő. Az itáliai vendéglőkben kerüljük a nyúlhúst.” Frölich azonban nemcsak Itália fogadóit ismerte, hanem a hozzá közelebbi helyeket is. 1615-ben például a Magas-Tátrában kirándult, csúcsmászásáról szóló emlékeit pedig szintén írásban örökítette meg az utókornak. A Magas-Tátra később még népszerűbb lett, a mára idegennek tűnő helyen egykor pezsgő magyar élet volt: sorra nyíltak az éttermek és üdülők, ahova irodalmunk nagyjai jártak gyógyulni és kikapcsolódni. Itt alakult meg az első magyar turista klub is.

1.
Az újtátrafüredi szanatórium, ahol Tóth Árpád hízott

A ma is központi szerepű Ótátrafüred Csáky István grófnak és Rainer Jánosnak köszönheti üdülőövezetté válását. A terület birtokosa, Csáky 1793-ban épített kápolnát és vadászlakot itt. Mivel közel volt a savanyúvíz forrása, utóbbi adta a későbbi gyógyturizmus alapját. A nagyközönség számára Rainer nyitotta meg a helyet, miután 1833-ban bérbe vette az akkor már hat házból és étteremből álló telepet. Ő további tizennégy házat épített, az orvosi felügyelet mellett működő gyógyfürdő mellett pedig már játék- és táncterem hívogatta a kikapcsolódni vágyókat. A könnyebb megközelíthetőség érdekében a környéken sétautak létesültek, a telepre pedig kocsiút épült.

2.
Ótátrafüred

Ótátrafüred országos jelentőségét mutatja, hogy 1873-ban itt alakult meg az első magyar turista klub, a Magyarországi Kárpát-egyesület. (A világon a hetedik volt egyébként.) Céljuk a hegyvidék feltárása, valamint az idegenforgalom további fellendítése volt. A tagdíjakból, illetve állami támogatásból befolyt összegnek és az ügy mellett elhivatott egyesületi tagoknak köszönhetően, a korábban mindentől elzárt vidéken rövid idő alatt gyógyfürdők, üdülőtelepek, menedékházak, turista- és kocsiutak épültek, az ország minden pontjáról érkező érdeklődőket pedig képzett vezetők kalauzolták a hegyekben.

3.
Ótátrafüredi kávéház

Ahhoz, hogy a ma is álló és népszerű üdülőövezet kiépülhessen, a Magyarországi Kárpát-egyedület először a forgalmasabb helyeken utakat, menedékházakat épített. Emellett nyilvántartásba vették a vezetőként dolgozó helyieket, egységes díjszabást és szabályzatot dolgoztak ki számukra, sőt, 1882-től már tanfolyamokat is szerveztek a felkészítésükre. A tudományos feltárás ekkor elsősorban Dezső Déneshez és Roth Sámuelhez kötődött, Dezső 1875-ben megkezdte a tátrai tavak mélységének hivatalos felmérését, a késmárki gimnáziumban tanító Roth pedig a barlangok felkutatását.

4. Csorba-tó
Csorba-tó

1885-89 között kiépült a fürdőket összekötő kocsiút, a Tátra körút. Korábban fenyvesek által elzárt részek váltak így megközelíthetővé, ráadásul a jól karbantartott utak mentén újabb nyaralótelepek (pl. Tátraszéplak, Tátralomnic), szállodák, éttermek épültek. Az idegenforgalom így a hegység felső részében is virágozni kezdett. A jól működő rendszert később újabb utakkal, hidakkal bővítették, így már 1908-ban el lehetett jutni a Csorba-tótól akár a lengyelországi Zakopanéig.

5. Kosztolányi Dezső és családja Tátraszéplakon
Kosztolányi Dezső és családja Tátraszéplakon

A fejlesztések mellett a reklámot sem hanyagolták el. Kalauzokat, térképeket, évkönyveket adott ki az egyesület, a múlt előtt pedig múzeumalapítással (Kárpát Múzeum, Poprád) és emléktáblákkal tisztelegtek: a korábban említett Frölich Dávid emléktábláját a Zöld-tó mellé helyezték el. Ezen kívül – Egenhoffer Teréz ötlete nyomán – a Millenium évében a Gerlachfalvi-csúcson állítottak emlékművet.

6. Tarpatak-völgy
Tarpatak-völgy

Egenhoffer Teréz nemcsak ötletadó, hanem kiváló hegymászó, gyakorlott tátrai síző és Magyarország legmagasabban fekvő lakott helyének, a Téry-menedékháznak öt évig gondnoka is volt, így maga is elkísérte az emléktáblát. Élményeit újságcikkben írta meg. A túra utolsó előtti napja idillien indult: Festői kép volt. Háttérben a hegyek komor világának fensége nézett le ránk, a messze távolból az Alacsony-Tátra hegyei integettek felénk s körülöttünk a törpefenyő üde zöldjében, lángoló tűz mellett az emberek szalonnát sütöttek. Déli 12 órakor keltünk útra ismét.”

Ezután azonban már nehezebb szakasz következett: „Az ösvény mindjobban meredekebb, sziklásabb lett, embereimet alaposan megizzasztotta. […] Az égen sűrűsödni kezdett a bárányfelhők szerteszóródott nyája. Eleven légáramlat kapott lábra. A Gerlachfalvi-csúcs meredeken szaggatott sziklafalai alatt mentünk, nagy kőkoloncokkal borított meredeken, fölfelé a gáton, tovább is a rendes turistautat követve, amely a Batizfalvi-tótól a Gerlachfalvi-csúcsra visz, a hírhedt »Batizfalvi-próbán« át. Embereim a bizonytalan terepen állandóan ide-oda düledeztek, ami fokozta fáradságukat. Lassan haladtunk. Este fél 6-kor a gát felső részén egy nagy hómezőhöz értünk. Izelítőül a jövendő nehézségeiből. Innen visszamentünk a Batizfalvi-tó mellett hagyott poggyászunkhoz, éjjeli tanyára. […] Este kilenckor csend volt a táborban. Mindenki úgy, ahogyan tudott, elhelyezkedett kisebb-nagyobb sziklák tövében, amelyek kevés védelmet nyújtottak a hirtelen kerekedett szél ellen. Én is lefeküdtem néhány törpefenyőágra, turistaköpenyembe burkolózva a tűz közelében, háttal egy sziklának. A hőmérséklet +5o C volt. A napnyugta színpompás bíbora nem biztatott jó idővel. Az alvásból csak bóbiskolás lett. A törpefenyőfüst felettébb kellemetlen volt, a szél váltakozó irányból csapta felénk. Prüszköltünk, köhögtünk, csípte a szemünket. Éjfélkor a szél egyre vadabb lett. Hajnali fél 2-kor már kiadós esőben áztunk.”

7. Egenhoffer Teréz_www.fsz.bme.hu
Egenhoffer Teréz

A rosszul sikerült éjszaka után korán felkeltek: „Hajnali 3-kor szívesen álltunk talpra.” A csúcs felé ötkor indultak el: „Továbbmenve, aggódni kezdtünk a kötelek miatt, melyek a súlyos teher kivontatásánál állandóan éles sziklaéleken horzsolódtak. Kétízben a másfélmázsás láda teljesen a levegőben lógott rajtuk. Kirojtolódtak, s minden percben vártuk, hogy melyik szakad el, s a legkritikusabb pillanatban mondja fel a szolgálatot… De nem történt semmi baj. Az egyébként széles törmelékszakadék most tele volt hóval. Részben igen meredek jeges, másrészt puha, mély, vizes volt benne a hó. De ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobbik ott kezdődött, hogy lassanként a csúcsokra köd ült. Eddigi jó időnk elhagyott s hamarosan sűrű ködbe kerültünk mi is.”

A láda – melyben az emléktábla volt – végül sikeresen felért a csúcsra, ahol minden korábbi nehézség elhalványult: „Néma csöndben álltunk néhány pillanatig. Ebben az órában koronáztatott meg a Magas-Tátra legbüszkébb orma, a történelmi Magyarország legmagasabb hegycsúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs (2663 m), a honalapítás ezredik évfordulója emlékére, egy milleneumi emléktáblával, annak jeléül, hogy éltek, élnek és élni fognak a magyarok ezen a földön újabb ezer esztendőt!” 

8. A Gerlachfalvi-csúcs emléktáblája
A Gerlachfalvi-csúcs emléktáblája

Az emléktábla, melyet indulás előtt a budapesti Mátyás-templomban megáldottak, végül nem a nehéz természeti körülmények, hanem a történelem áldozata lett. Trianon után az MKE vagyona és minden alkotása Csehszlovákiához került. Az új tulajdonosok felrobbantották az emléktáblát. A magyar hegymászók természetesen ezt nem hagyták annyiban. Először Schwicker Richárd és Egerváry Jenő találták meg némely darabját, melyek először a Tátra múzeumba kerültek – majd rejtélyes módon eltűntek onnan. Később Grósz Alfréd kutatott a szétszóródott törmelékek után, sikerrel (az újabb darabka előbb Komarnicki Gyulához, majd Tálos Zoltánhoz és Neidenbach Ákoshoz került). 2003-ban Bácskai Gusztáv révén került elő újabb részlet, melyet egy rövid időre a Hazajáró című műsorban ismét felvittek eredeti helyére, a csúcsra.

Bogos Zsuzsanna

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Kapcsolódó cikkek:

Magashegyi hízókúra

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket