Hevesi Krisztina előadását óriási érdeklődés övezte a Martosi Szabadegyetem Körkép sátrában (hamarosan összefoglalónkat és az egész előadást is megtekinthetitek). Így nem hagyhattuk ki, hogy ne állítsuk meg a szakembert egy villáminterjúra.
Az előadásban szó esett arról, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekeknek megadjuk a megfelelő szexuális nevelést. Hogyan kellene ennek kinéznie?
A felvilágosítással kapcsolatban probléma, hogy azt hisszük, van ennek egy konkrét időpontja. Viszont ez egy folyamat. A gyereket ma már annyi impulzus és információ éri, az óvodától kezdve kérdésekkel találkozik. Ez nem úgy néz ki, hogy egyik nap leülnek a szülővel, a gyerek addig még semmit nem tudott a szexről, és másnapra már felvilágosult lesz. Ezért az a legfontosabb, hogy a szülő is folyamatosan keresse és használja ki azokat a lehetőségeket, amikor valamennyit hozzáadhat a gyerek tudásához.
Sokszor azt gondolják a szülők, hogy ha tud a gyerek a szexről, akkor ezzel felkeltjük az érdeklődését. Ellenben kimutatták, hogy pont azokban az országokban, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a szexuális nevelésre, mint a skandináv államokban, Benelux államokban, pont ott a legkevesebb a szexuális úton terjedő betegség és a nem kívánt terhesség, és nem korábbi a szexuális élet elkezdése, mint azokban az országokban, ahol nagyon szemérmes, nagyon szégyenlős nevelésben részesülnek a fiatalok.
A szexuális információ nem serkenti és gyorsítja a fiatalok érdeklődését, csak segít időben kivédeni a problémákat. A szülőknek kell keresni azt, mikor adhat hozzá a gyerek tudásához, és nem kell attól tartania, hogy ezzel megjön a gyerek érdeklődése a szex iránt.
Pont így tudjuk átadni azt, ami nagyon hiányzik a kultúránkban: hogy érzelmi kontextusban, az érzelmek talaján tapasztalja meg, miről szól a szexualitás. Ma a szexualitásban az érzelmeket folytjuk el. A szexről vulgárisan beszélni nagyon könnyű, az érzelmeinkről nagyon nehéz. A szülő így pont azt adhatja, hogy egy olyan érzelmi fészekben beszéljen a szexualitásról, ami a gyerek számára is útmutató lesz.
Hiszen azzal, hogy a szexualitást egy másik emberrel és érzelmi kapcsolatban tapasztaljuk meg, ezáltal válik többé, mint pusztán a szexuális étvágy kielégítése.
A Szextrém című könyvedben foglalkoztál a különböző perverziókkal is. Elmondható valami alapján, mi az ami még a normális és hol kezdődik a beteges perverzió?
Nagyon nehéz. Egyrészt van ennek egy nagy kulturális diverzitása. Bizonyos kultúrákban ami szinte kötelező, egy másikban akár halálbüntetéssel is járhat. Vegyük például a nekrofíliát. Indiában kötelező volt a vőlegény esetében, hogy ha a menyasszony idő előtt távozott az elők sorából, a halottal szeretkeznie kellett azért, hogy ne szűzen hagyja el ezt a világot.
Azért mondtam most ezt a nagyon erős példát, hogy lássuk, az egyes kultúráknál mennyire más a megítélés. A mi európai kultúrkörünkben elsősorban a BDSM, ami elsősorban a dominancia és az alárendelésről szól, az, ami ma már egy kvázi elfogadott irányultság. Klubjai is vannak, viszont ez is kitermeli a maga problémáit: vagy leszűkíti a választható partnerek körét, vagy a másik fél szenved el lelki sérülést.
Szerepjátékokat egyébként én is szoktam ajánlani a pácienseimnek, hiszen ezek mindkét fél számára izgalmasak lehetnek. Egy ausztrál tanulmány szerint átlagban a lakosok két százaléka játszik ilyen titkárnős-ápolónős stb. beöltözős játékot. Nyilván az a legfontosabb, hogy mindkét fél jól érezze magát.
Lengyel Diana
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Ajánlott cikkek:
Megosztás:
Címkék: Hevesi Krisztina hónap kommentára a Körképen jo szex titka Körkép-sátor szexuális nevelés szexualitás szexuológus
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.