Szakácskönyvet gyakran egy különleges recept után kutatva veszünk elő, régi gyűjteményeink azonban azt mutatják, a magyar konyha a ma már egészen köznapi, sokszor éppen emiatt háttérbe szorult alapanyagainkból is izgalmas dolgokat tudott kihozni. Három recepten mutatom ezt be.

Zellerrel többnyire csak levesben találkozunk: a zöldség- vagy húslevesben sokszor úgy szétfő, hogy nem is érezzük igazán ízét, tejszínes krémlevesként pedig csak a téli időszakban kerül asztalra. Jó esetben még a szárával és levelével fűszerezünk paradicsomos ételeket, de nagyjából ennyi az, amire használjuk. Érdemes gyakrabban ennünk, nemcsak jó íze, gyógyhatása miatt is. A zeller vízhajtó, serkenti a veseműködést, ennek révén pedig tisztító hatású.

Erősíti az immunrendszert, hiszen számos vitamint, nyomelemet tartalmaz, van benne vas, magnézium, kalcium, kálium. Mindez természetesen akkor érvényesül leginkább, ha nyersen esszük, ezért jó, ha salátát csinálunk belőle: vékony szeletekre vágjuk (akár zöldséghámozóval) és valamilyen salátalevéllel, endíviával vagy céklával, répával, almával, káposztával összekeverjük, majd citromos -olajos lével tálaljuk. Készülhet zellerből savanyúság is. Receptjéhez a prágai Magyar Hírlap mellékletét, a Nagyasszonyt kell fellapoznunk, 1938-ból:

Hámozott zellert kis kockára vágunk, sós vízben félig puhára főzünk és leszűrjük. Szemes borsot, ánizst teszünk rá, ecettel leforrázzuk, s egy napig betakarva állni hagyjuk.” A recept megemlíti még, hogy tehetünk rá mustárlisztet és cayenne-borsot, ha csípősnek szeretnénk.

Savanyított zeller

csombor-fortély: Önmagában, esetleg egy kis tejföllel vagy valamilyen krém, felvágott mellé, kenyérrel remek előétel lehet. Az ánizs és a zeller igen jó párosításnak bizonyult, ráadásul ez a fűszer is nagyon egészséges, enyhíti a köhögést, csökkenti a felfúvódást és serkenti az epekiválasztást. Almaecetet használtam, és mivel nekem ez túl savanyú lett volna, a képen látható mennyiséghez tettem egy kanál mézet. (Ha még így is savanyú, vízzel hígíthatjuk.)

 hirdetes_810x300  

Burgonya

Sokszor használt, sokszor ugyanúgy használt zöldségünknek, a krumplinak sokáig nem igazán volt helye konyhánkban, első írásos említése a komáromi piarista szerzetes, Simai Kristóf szakácskönyvében (1795) olvasható. Ma azonban már nem könnyű újat mondani készítésével kapcsolatban – ezért egy régit mutatok. Kugler Géza 19. század végéről származó receptjei között akadtam rá a mustáros krumplifőzelékre. Kevés dolog kell hozzá, hamar elkészül, de a mustártól és a vajtól őszi étkezéseink tuti befutója lehet: krémes, laktató és éppen csak annyi csavar van benne, amennyi a megszokottat, a hétköznapit újra izgalmassá teszi.

Főzzük meg a burgonyákat, aztán hámozzuk meg, vágjuk 4 mm vastag szeletekre; a mártást pedig készítsük el így: 40 g vajat tegyünk forróvá, kavarjunk el benne 5 percig 20 g lisztet, adjunk bele 5 finomra metélt mogyoróhagymát, 6 evőkanál ecetet, 4 evőkanál mustárt, 1 evőkanál lisztcukrot, 30 g sót és töltsük föl 3 dl húslével. Kavarjuk össze jól, egyszer forraljuk föl, kavarjuk tovább még 3 percig, rakjuk bele a burgonyákat, tegyük benne forróvá és tálra öntve adjuk föl.
Mustáros krumpli (3)
Méz

Mivel a 15. századi Csízió szerint novemberben hasznos, ha mézet eszünk, és Márai Sándor Füveskönyve is kifejezetten ajánlja („Valami van a mézben, amit a természet tiszta erői csempésznek bele; a szervezet hálásan fogadja.”), szétnéztem a Nagyasszony méhészetről szóló rovatában. Itt rengeteg receptet találtam, a mézben eltett gyümölcsöktől kezdve a mézeceten át a mézes tortákig, de mivel egy viszonylag hamar elkészíthető édességet kerestem, amely valamennyire megidézi a decemberi mézes süteményeket, de mégsem pont ugyanaz, végül ezt az egyszerű, 1938-as receptet választottam:

2 tojást egészben 10 dkg cukorral elkeverni, hozzá fél kávéskanál finomra törött ánizsmagot, egy jó evőkanál mézet, 6 és fél dkg lisztet, ugyanannyi őrölt diót vagy mogyorót adni.” A tömegből könnyű tésztát verünk, zsírozott sütőre téve gyorsan megsütjük.
Ánizsos mézes süti

csombor-fortély: Az ánizs nagyon jót tett a süteménynek – én egy egész kávéskanálnyit tettem bele, szerintem bőven elbírja a tészta. Remek állagot kaptam, puha, de alul ropogós maradt (180 fokon sütöttem kb. 15-20 percig), de változtathatunk is a recepten, levehetünk a cukorból és növelhetjük a méz mennyiségét, akkor is jó lesz. Friss vagy aszalt gyümölcsöt, esetleg lekvárt kínálhatunk mellé.

Bogos Zsuzsanna
régi receptek nyomában blogon, facebookon és a Körképen

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!