Korunk elvárosiasodott világa nem nagyon találja a falvak szerepét, nem igazán tud mit kezdeni a fejlődés iramát megszabó városok közti kisebb településekkel. A főutak mentén fekvő falvakban még csak-csak lehet mihez kezdeni, de a távolabbiak a szélsőséges vélemények szerint akár feleslegesek. Ha azonban eltekintünk a szigorúan gazdasági megítéléstől, és őszintén beismerjük, hogy a városi társadalom súlyosan elmagányosodott és lelkibeteg, akkor azt láthatjuk, hogy némely félreeső, ám ügyes falvak tágabb összefüggésben is példát mutatnak.

A városi emberek a mindent pénzzel megoldó kapitalista növekedés homlokterében élnek, ám a műszaki fejlődés, a növekvő kényelem mellett egyre kevésbé boldogulnak a nem pénzügyi jellegű kihívásokkal. Jobb ötlet híján ezekre is pénzzel igyekeznek válaszolni, aminek a pszichológusok, new age bölcsek és önjelölt szektavezérek nyilván örülnek, a problémákat viszont ez nem oldja meg. A falvak többsége ugyanakkor a kapitalizmus perifériáján él, lakosságuk többsége nem talál munkát helyben, ezért ingázik a városokba. Mindez törvényszerűen arra tolja a dolgokat, hogy a falvakban kihal az élet, lassan „hálószobává” változnak, ahová csak aludni járnak haza az emberek, hiszen minden más dolgukat és igényüket – munkahely, iskola, kultúra, szórakozás – a városokban végzik el, illetve elégítik ki. Dél-Szlovákia magyarlakta vidékén valóban szenvednek a falvak. Az állami támogatások nagyrészt elkerülik őket, létüket a stagnáló vagy csökkenő lélekszám, a csökkenő gyermeklétszám miatt előbb az óvodával összevont, majd bezárt iskolák, a fiatalság elvándorlása és az elöregedés jellemzi. Ezek között üdítő kivételnek hatnak az olyan községek, amelyek megtalálták az érvényesülés sajátos útját, a közösségre helyezik a fő hangsúlyt, és ez hozza meg számukra az anyagi gyarapodást is.

Egy irányba tartva könnyebb a haladás
Nyolcvanan léptek fel a lakszakállasiak által idén előadott musicalben (kép: Fitos László)
Nyolcvanan léptek fel a lakszakállasiak által idén előadott musicalben (kép: Fitos László, forrás: Nagymegyeri Hírmondó)

Az Alsó-Csallóközben található Lakszakállast 1200 főnél alig többen lakják, mégis bármiféle irónia nélkül nevezhető a környék kulturális központjának – felsorolni is nehéz lenne a községben működő kulturális csoportokat, amelyek az énektől a táncon át a színjátszásig különböző műfajokat fednek le. Ezen csoportok részvételével, gyakran „külső segítség” nélkül megoldják a falu népének szórakoztatását az év erre kijelölt napjain, ám a jelentőségük nyilvánvalóan túlmutat a falunapi és egyéb bulikon. Az ilyen társaságok és egyesületek a közösségi élet kovászai: megadják tagjaiknak az együttlét lehetőségét és a közös célt, a társaságok tevékenységének metszéspontjai pedig még több embert képesek magukkal ragadni, és egy irányban elindítani. Az önmagukat a közösségi létben megtaláló, ott fontosnak és értékesnek érző emberek aztán olyan községet hoznak létre, amelyben a szó legtágabb értelmében otthont találhatnak, és amelyet maguk is megbecsülnek. Ha pedig egy település lakói képesek megbecsülni lakhelyüket és benne saját magukat, az már mindenképpen elmozdulást jelent a modern ember lélekőrlő, örök elégedetlen állapotából.

A helyi emberek munkájának megbecsülésére és egyúttal a természet rendjébe való beilleszkedésre kiváló példa a falu Túriszakállas nevű részében fekvő lapály kihasználása. A lapály szerepe – mint mindenütt – az olvadáskor és nagy esőzésekkor megnövekvő vízmennyiség összegyűjtése és felfogása. Lakszakállason tiszteletben tartották ezt, miközben sokoldalú szerepet adtak a vízgyűjtés mellett általában csak a falusi gyerekek nem EU-komform játszótereként működő területnek. Kétszer is sikertelenül pályáztak a terület átalakítására szánt Európai uniós forrásokra, így végül maguk láttak munkához. A magasabban fekvő részén pihenőparkot alakítottak ki padokkal, pavilonnal, közösségi kemencével, szeretetkúttal, kültéri edzőparkkal, kopjafával. Mindezt – amennyire csak lehetett – a falubeliek kétkezi munkája által, és csak a szakmunkát igénylő részek kialakítását bízták másra.

Balra a vízgyűjtő lapály, jobbra a közösségi park egy része
Balra a vízgyűjtő lapály, jobbra a közösségi park egy része (a szerző felvétele)

Szellemes megoldást alkalmaztak a lapály mélyebb részére, amely a továbbiakban is vízgyűjtőként működhet, megóvva ezzel a falut a belvíztől, emellett viszont homokkal szórták fel, és így száraz időben strandröplabda-pályaként is használható, télen pedig az idetelepített kútról elárasztva, jégpályaként számítanak rá. Mindezt harmadannyi pénzből oldották meg a helyiek, saját munkaerejükkel, mint amennyiért különböző cégek végezték volna el EU-pályázati forrásból. „Amit az ember önerőből csinál, amiért igazán megdolgozik, az több munkát és utánajárást igényel, de jobban meg is becsüli majd. Akik részt vesznek a falunk építésében, szépítésében, azok vigyázni is fognak rá. Szerencsés helyzetben vagyok, mert megkapom a lakosoktól a kellő támogatást, az emberek nem kerülik a munkát, hanem azt keresik, hogy mit tehetnek a faluért, jól működik a közösség.” – mondja Bartal András polgármester.

Fiataloknak szánt bérlakások (kép: Gellér község)
Fiataloknak szánt bérlakások (kép: Gellér község)
Falu a semmiből

A Lakszakállastól néhány kilométerre fekvő Gellér mélyebbről indult a rendszerváltás után, mint a többi falu, hiszen mégcsak nem is volt önálló, mára mégis sok szempontból felülmúlja az átlagot. A község 1992-ben kezdeményezte a különválást Bogyától, ami 1994-re sikerült. Az önálló lét rengeteg nehézséget tartogatott az akkorra meglehetősen leépült falu számára. A lélekszám korábban meghaladta a 700-at, ekkorra már alig 400 volt, a silány minőségű vezetékes víz a közeli kútból jött, a villanyhálózat pedig olyan rossz állapotban volt, hogy a feszültség a falu szélein sem érte el a 220 voltot. Rácz László, aki azóta irányítja polgármesterként a falut, elmondta, hogy gyakorlatilag mindenki lemondott róluk: „A villamosművek nem akart beruházni a faluban, ezért már a cég meggyőzése is külön kihívás volt.” Ki kellett gazdálkodniuk a gelléri vízhálózat bővítését és csatlakoztatását a bősi vezetékre, valamint a gázművesítést.

 hirdetes_810x300  

Több mint tíz évig épült a központban a Faluház, amihez az építőanyagot és a munkaerőt is a falu népe adta össze. A korábban itt álló, elsavasodott épületet ők bontották le 1992-ben, ők maguk tisztították a téglákat, és építették fel az új épületet az alapok kiásásától kezdve. Volt, hogy egyszerre nyolcvanan dolgoztak az építkezésen, és mindenki olyan részt vállalt a munkából, amihez értett. A községi hivatal 2000-ben költözhetett be, és 2005-re fejezték be teljesen a munkát. Ma már postahivatal is működik itt, amire még nem volt példa Gelléren, de kultúrközpont és könyvtár is van az épületben, és a közösségi élet központja lett, akárcsak az előtte levő téren rendszeresen tartott piac. A legújabb saját erőből végrehajtott fejlesztésük a horgásztó létrehozása volt az elhagyott kavicsbányából, amelynek az őrzését is a falubeliek végzik szabályos váltásban, nem kihagyva a feladatból a polgármestert sem.

A falu népe által épített Faluház (kép: Wikipédia)
A falu népe által épített Faluház (kép: Wikipédia)

Ma már szinte hihetetlen, hogy egy község ennyire a semmiből kezdje az önálló létezést. Ha viszont elkezdte, akkor nem állt meg itt. Felépítettek a településen 32 bérlakást, elsősorban a fiatalok számára, amivel sikerült megállítani az elvándorlásukat. Ez aztán kellemes gondokat is magával hozott, hiszen ma már 23 gyerek jár az óvodába, ami jóval több a hasonló méretű falvakban megszokottnál. Az itt maradó, illetve ide visszatért fiatalok élettel töltik meg a falut, és nem mellesleg jócskán erősítik a 23 éve még halálra ítélt község jövőképét.

A demokráciát is a munka működteti jól
Az új horgásztó egyből népszerű közösségi terep lett (kép: Gellér község)
Az új horgásztó egyből népszerű közösségi terep lett (kép: Gellér község)

„A cél az volt, hogy olyan élhető településsé tegyük a falunkat, ahol az emberek jól érzik magukat. Mindannyiunknak becsületesen kellett tennie a dolgát, és a falubeliek meggyőződését kellett megfordítani, hogy elhiggyék: felfelé haladunk. Ez nem elsősorban a pénzen múlik. Nincs erre egy kész recept, sok apró csavart kell meghúzni, mire a gépezet rendesen elkezd működni, de az elengedhetetlen, hogy az itt élők érezzék a helyi kötődést, és ez ösztönözze őket a munkára. Természetesen falunapot és néhány hasonló rendezvényt tartunk, de nem a bulit nyomjuk – a kenyér fontosabb, mint a cirkusz. Megvalósítandó célokra van szükség, mert anélkül nincs összetartás és siker.” – foglalja össze a polgármester a siker kulcsát. Ezt szem előtt tartva, értelmesen próbálják kiaknázni az év elejétől a munkanélküli segély feltételéül szabott közmunkát is. Sok településen okoznak gondot a közmunkások által hanyagul elvégzett teendők, és emiatt külön odafigyelést igényel az ellenőrzésük. Gelléren viszont igyekeznek olyan feladatot bízni a munkanélkülivé vált szakmunkásokra, ami a képesítésükhöz illeszkedik, így örömmel és jól végzik el, hiszen nem társul az egész mellé szégyenérzet, sőt hasznosnak érezhetik magukat, és büszkék a munkájuk eredményére. Ez a hozzáállás másoknak is feltűnt, hiszen Gellér 2008-ban országos 3. helyezést ért el „Az emberekkel az emberekről” elnevezésű, a demokrácia helyi működését díjazó versenyben a játszótér létrehozásának módjáért és hatékonyságáért.

Önkéntes brigádok keze nyomán jött létre a játszótér (Gellér község)
Önkéntes brigádok keze nyomán jött létre a játszótér (kép: Gellér község)

A lakszakállasi és a gelléri példa valami többet is mutat annál, hogy van remény a falvak számára. Mindkét faluban a helyi kötődés erősítése, a helybeliek által sajátjuknak érzett közösségi célok kitűzése és a közös munka alapozza meg az előrejutást. Ahogy Gellér díja mutatja, az embereket emberszámba vevő, átgondolt közösségi munka még a demokrácia működésére is jótékony hatással van. Ha ezt a tapasztalatot továbbgondoljuk, a Magyarországon mostanában gyakran hallott „munkaalapú társadalom” kifejezés is új, reményteli értelmet nyer.

Vésey Kovács László

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!