Kezdetét vette a nagyböjti időszak

A hamvazószerdával kezdődő, húsvétvasárnapig tartó nagyböjtöt Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartja a keresztény egyház. A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, az ezt megelőző, virágvasárnappal záruló hetet pedig többfelé virághétnek nevezik.

Az egyházi kereszténység első századaitól kezdve előírta hívei számára, bizonyos napokra, hosszabb időszakokra az étkezésről, a húsos, zsíros ételektől való részleges vagy teljes tartózkodást, a „böjtöt”. Előírás szabályozta azt is, hogy ezen időszakban hányszor és mikor ehettek egy keveset az engedélyezett ételekből.

Napi egyszeri jóllakásra csak a 21-61 év közötti egészséges embereket kötelezték, míg a fiatalkorúak, idősek, betegek, viselős asszonyok és a nehéz fizikai munkát végzők püspöki felmentést kaptak. E vallásos gyakorlat okszerűségét az is alátámasztja, hogy a régi bölcsek szerint az ételtől való tartózkodás gyakran a legjobb orvosság az emésztési bajokból eredő betegségek gyógyítására.

   

A „hamvazószerdától” húsvét vasárnapig tartó negyven napos „abstinencia”, a „nagyböjt”, a húsvéti lelki előkészület időszaka, amit 1091-ben II. Orbán pápa iktatott törvénybe. Ezen időszakban a római katolikus családok nagy része sem húst, sem zsíros ételeket nem fogyasztott. A nyers illetve aszalt gyümölcsök, főzelékek (burgonya, bab, lencse) mellett elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú leves is.

Az egyházi előírások, étkezési, szórakozási tilalmak mellett a falusi ifjúság körében mégis kialakultak bizonyos hagyományos szokások, játékok, szórakozási formák. Az elsősorban a palóc vidéken és a Dél-Dunántúlon elterjedt karikázásra, mely egyfajta leánykörtánc, nem vonatkozott a tiltás, ahogyan a szinalázásra sem: itt a körben álló fiatalok énekére táncolt középen egy-egy pár. Szintén a fiatalok (többnyire lányok) vasárnaponként kapus játékkal, a Bújj-bújj, zöld ág-at énekelve vonultak végig a falun.

anyanyelvapolo.hu, sze.hu

Nyitókép: cultura.hu