Ballagás! Egy esemény, amely évről évre megérinti a szíveket. Független attól, hogy a szív hordozója csak nézője vagy részese a megható ünnepségnek.
A város utcáin végigvonuló diákoszlop, a vállukon a kicsiny tarisznyát, kezükben csokrokat tartó ifjú fiúk és leányok látványa megállítja a város lakóit. Egy percre, kettőre de többre is. Minden bizonnyal saját emlékeket idézve nézik a többségében könnyektől csillogó ifjú szemeket.
Igen! Az idén is három osztálynyi füleki ifjúnak kell, kellett tudatosítani, hogy véget ért valami, ami hamarosan mind jobbal és jobban szépülő emlékké változik át. Hogy el kell búcsúzniuk egymástól, a tanároktól, az iskola padjaitól, az osztályoktól és termektől ahol négy évet töltöttek el. Hogy még egy hét és számot kell adni a tudásukról, hogy azután mindegyikük a saját útjára lépjen.
Felemelő, örömteli és szomorú ez nap. Érzések egyvelege, amely megérinti szülőket és nagyszülőket, láttatja velük azt a majdnem két évtizedet, amely ide, a gimnázium előtt térre juttatta a gyermeküket.
Érzések egyvelege, amely megérinti az iskolájától, barátaitól búcsúzó diákot, aki az útravaló intelmeket, tanácsokat, a búcsú nem teljesen fájdalmatlan szavait hallgatva talán szeretné megállítani a percek múlását. Érzések egyvelege, amely megérinti a tanárokat, akik évről évre, újra és újra átélik az ünnepi búcsúzás ezen furcsán kesernyés és örömteli pillanatait.
Ma délelőtt búcsút intettek iskolájuknak a Füleki Gimnázium végzős diákjai. A tanári kar, a szülők, nagyszülők, rokonok, ismerősök, barátok és barátnők megtöltötték a gimnázium előtti teret.
„Immár több, mint 60 esztendeje szép szokás Füleken is, hogy a gimnázium épülete búcsúzunk tőletek kedves végzős diákok, szüleitek, rokonaitok, tanáraitok és ismerősök jelenlétében. Ezen a jeles napon mi, tanáraitok keressük a gondolatokat, a támaszt nyújtó idézeteket, hogy útravalóul a pogácsa, a pénzérme és a nevek listája mellé helyezzük. Én Szabó Pál idézetét választottam:
„Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
a hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll“
Egyszerűek és érthetőek Molnár László, igazgató idézett gondolatai. Búcsúzik a tanár a diáktól, a diák a tanártól, a diák a diáktól, osztálytárs az osztálytárstól, osztály az iskolától.
Három osztálynyi füleki diák egy új időszak újára lépett.
Puntigán József
Képek: a szerző
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.