Trianon és a Szlovákmagyarok – interjú Galán Angélával

A Trianon emléknap napján 2012-ben megjelent cikkünket közöljük újra.

Ma este (szerk. megj. 2012), a Trianon emléknap alkalmából tűzi műsorra a Magyar Televízió Galán Angéla Szlovákmagyarok c. dokumentumfilmjét. A fiatal filmrendező 48 perces vizsgafilmje nagy vihart kavart a szlovákiai magyarok körében már az első trailer megjelenésével. A honi magyarság egyik fele egyetértve csettintett, másik felük inkább elutasította az abban prezentáltakat. Leképezve szinte a szlovákiai magyar politikai hozzáállást. Célját, hogy beszélgetéseket indítson, mindenképp elérte.

A Körkép a témában még tavaly szeptemberben megkereste Galán Angélát, aki akkor nem kívánt nyilatkozni. Az interjúra így most kerítünk sort, a diplomafilm nyilvánosságra kerülésével, mely időközben Gundel-díjas lett, a legjobb elsőfilmes rendezésért.

   

Meglepték az első reakciók, melyeket a trailer még 2011-ben kiváltott?

Némileg igen. Persze, tudtam, hogy ezzel a témával darázsfészekbe nyúlok, de az meglepett, hogy milyen sok és messzemenő következtetést vontak le jónéhányan egy pár perces trailerből, melynek legtöbbször annyi a célja, hogy felkeltse a figyelmet, megragadja az érdeklődést, és nem közli, nem is tudja közölni egy film egészének mondanivalóját. De a helyenként kevéssé jóindulatú megjegyzések is csak arról győztek meg, hogy rengeteg elfojtott érzelem és frusztráció él sokakban a témával a kapcsolatban. Ami világosan mutatja, hogy beszélni kell róla.

Számunkra úgy tűnt, nem számított ilyen felháborodott, indulatoktól túlfűtött reakciókra. Valószínűleg a provokatív címválasztásnak is köszönhetően. Jól látjuk?

A címválasztást sokan egyből provokációnak tartották, ez igaz. Én nem provokációnak szántam, inkább figyelemfelkeltésnek. Jelzi az alaptémát, ez fontos szempont. Másik szempont volt, hogy szerettem volna felhívni a figyelmet – főleg a magyarországi magyarok figyelmét – arra, hogy a „szlovákiai magyar” helyett használt „szlovák” szóhasználat, hogy úgy mondjam, nem szerencsés.

Milyen családból származik?

Mindenképpen sokszínű családból. A szüleim magyar nemzetiségűek. De a legszűkebb családomban több nyelven beszélünk, mert édesapám első házasságából származó nővéreim szlovák anyanyelvűek, és vegyes házasságokat kötöttek, szlovák, illetve német partnerekkel.

A filmben saját családjának több tagja is megszólal, akik különböző életpályát futottak be. Mennyire befolyásolta az ő saját sorsuk mindazt, ahogy önmagukról vallanak?

Maximálisan. A sors, a kor, a közeg, amelyben felnőttek, mind nagymértékben befolyásoló tényezők, ez talán nem is kérdés. Trianon mást jelent a szüleim generációjának és mást jelent az én generációmnak, pusztán attól, hogy eltelt közben x év. A nagyszüleim generációjáról nem is beszélve.

Az egyik riportban úgy fogalmazott, nyitottnak és elfogadónak kell lenni. Kifejtené, mit jelent ez a szlovákiai magyarok vonatkozásában?

Én ezt nem a szlovákiai magyarok vonatkozásában nyilatkoztam, hanem azzal kapcsolatban, hogy a családom, mint fentebb említettem, többnyelvű és heterogén közeg volt. Tehát már gyerekként természetes volt számomra, hogy a például a szlovák nyelv, bár nekem nem az első nyelvem, nem idegen, mert családon belül van. Ezt értettem nyitottságon és elfogadáson, az élet ezt a hozzáállást alakította ki bennem. Ahhoz, hogy egymással konfliktusban álló feleket meg tudjunk érteni, nem is nagyon lehet másként, szerintem.

Az emberi hang vitathatatlanul a film egyik ismertetőjele, de kérdés, ha már szlovákmagyarok, akkor vajon reprezentatívnak is tartja-e a bemutatott szlovákiai magyar mintát? Volt Önben ilyen ambíció?

Nem igazán. A saját közegemet akartam megmutatni, egy apró részét az egésznek. Ez mindenképp behatárol. Biztos, hogy fontos dolgokat közöl az egészről, de akkor is csak egy része annak. Nyilván lehetne olyan filmet készíteni, ahol a szlovákiai magyar közgondolkodás összes fő aspektusa felvillan (bár nem lenne egyszerű), de az nem az én filmem lenne, ami egy vállaltan személyes és szubjektív megközelítésen alapszik.

A 2011-es népszámlálás magyar szempontból lehangoló eredményei láttán (szerk. megj. tíz év alatt 62 ezer, húsz év alatt 110 ezres magyarság-csökkenés) a magyar identitás kérdése fontosabbá vált számunkra, mint eddig bármikor. Ön szerint a dokumentumfilm ilyen szempontból erősíti, vagy inkább gyengíti a magyarság felvállalását a szlovákiai magyarok körében?  Milyen „példát“ sugároz?

Nem példát akartam sugározni vagy társadalmi üzeneteket kommunikálni. Ez nem egy kampányfilm. Számomra fontos kérdéseket szerettem volna feltenni. Emberi történeteket és igazságokat akartam elmesélni. Szerettem volna utánajárni annak, hogy mit jelent a haza egy Szlovákiából elszármazott szlovákiai magyarnak, hová tartozik, hová kell, hogy tartozzon, fontos-e,hogy legyen egy hely,amit a hazájának érez és hasonlók.

Rendezőként hogy látja, saját filmje erősíti vagy gyengíti az asszimilációt?

Szerintem ennek a filmnek semmi köze nincs az asszimiláció kérdéséhez.

Mennyire tartja fontosnak, hogy a szlovákiai magyarok egyértelműen felvállalják magyar nemzetiségüket?

A legfontosabb, hogy mindenki vállalja fel azt, ami ő. Nem jó tagadásban vagy félelemben élni.

Hol érzi magát otthon? Pozsonyban vagy Budapesten? Magyarnak, vagy szlovákiai magyarnak tartja inkább magát?

Ezek azért jóval összetettebb kérdések annál, hogy vagy-vagy kategóriákban lehessen beszélni róluk. Budapesten születtem, Pozsonyban nőttem fel, 18 éves korom óta Budapesten élek, viszonylag otthonosan mozgok már itt. Ám sosem leszek olyan, mint az, aki itt szocializálódott. Olyasmire kérdezett rá, amiről a film egésze szól, próbál szólni. Ha azt kérdi, minek tartom magam „inkább”, akkor természetesen inkább a szlovákiai magyarsággal tudok sorsközösséget vállalni, hiszen ott a gyökereim, onnan származom.

Elkészítette volna ezt a filmet akkor is, ha nem Budapesten, hanem Pozsonyban diplomázik?

Nem szoktam ilyesmiken gondolkodni, és ha meg is próbálnék erre válaszolni, nem lenne őszinte a válaszom, hiszen honnan is tudhatnám, hogy alakult volna a sorsom, milyen hatások értek volna és mivé formált volna egy hipotetikus, meg nem élt életút?

Azt már tudni, hogy mi lesz a Szlovákmagyarok további sorsa?

Ma este levetíti a Magyar Televízió, ez valószínűsíthető. Remélem, minél több emberhez eljut majd és azt is remélem, hogy jóféle energiákat tud adni azoknak, akik megnézik. Ennél konkrétabb sorsot most nem tudok meghatározni, de ennek nagyon örülnék.

Ezzel a filmmel indította el karrierjét. Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Milyen témákkal szeretne foglalkozni?

Nem tudatosan alakítottam így, az élet hozta. Belesodródtam ebbe a témába, anno az osztályfőnököm javasolta, hogy forgassak a szlovák parlamenti választásokon induló két magyar pártról, végül teljesen más film lett belőle, mint aminek indult. Pártok helyett emberek, politika helyett identitás lett a központi témája.

De létrejött és kicsit úgy érzem, önálló sorsa lett, anélkül, hogy én különösebben terveztem volna, hogy így legyen. Ennyit a tervekről. De ha már mindenképp meg kell határozni: a legfontosabb szándékom az, hogy mindenkor megtaláljam azt a témát, ami az adott időszakban leginkább érdekel, és azzal a lehető legőszintébben tudjak foglalkozni.

——-

Galán Angéla 2011 júniusában diplomázott a filmmel az SZFE-n, és az Egyetem tantestülete a vizsgavetítés után Gundel Művészeti Díjra terjesztette fel, amit meg is nyert. 2011 novemberében tíz díjazott egyikeként Junior Prima díjat nyert magyar sajtó kategóriában, részben a filmnek köszönhetően. A hivatalos bemutató 2012. február 4-én volt a 43. Magyar Filmszemlén. Az m1 a Szlovákmagyarokat Trianon évfordulója alkalmából, 2012.június 4-én tűzi műsorára, 22:35-kor. Galán Angélának Angi jelenti címmel sorozata is van az m1-en.

 

Az interjút készítette: Király Zsolt

Ha tetszett az interjú, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, ahol további kommentek olvashatók!

Ajánlott írások:

1. Szlovákmagyarok – WTF?

A teljes film: