Virtuális kétnyelvűség Szlovákiában – A magyarok nem élnek nyelvi jogaikkal

Szlovákákiában 512 olyan település létezik, ahol önkormányzati szinten a hatályos törvények értelmében a lakosok használahtják az anyanyelvüket (esetünkben a magyar nyelvet) az ügyintézés során.

A Pro Civis polgári társulás évente felméri, mennyire érvényesül az egyes községekben a polgárok anyanyelven történő tájékoztatása. Mennyire tudnak élni a törvény adta lehetőségekkel az egyes önkormányzatok, és hogyan használják ki az önkormányzati weboldalak nyújtotta lehetőséget a lakosság tájékoztatása érdekében?

Nem történt előrelépés

   

A magyarok lakta dél-szlovákiai települések polgármesterei, önkormányzatai sok esetben nem tartják fontosnak az anyanyelven történő tájékoztatást. Akkor sem,  amikor nem csak joguk, de kifejezetten kötelességük lenne a magyarul történő tájékoztatás.

490 településből magyar nyelvű tartalommal a weboldalaknak a fele sem rendelkezik: pontosan 218. Alapvető információkat a weblapok közül 484 közöl, ebből magyar nyelven 208. Abszolút számokban kifejezve éppen eggyel több, mint tavaly.

Hiányoznak a kétnyelvű kérvények mintái

Közérdekű információkat 243 weboldal tartalmaz, ami 17-tel több mint tavaly, ezen belül azonban a magyar közérdekű információk 97 honlapnál találhatók meg, ami alig 6-tal több mint egy éve. Még lehangolóbb a helyzet a kérvények mintái nyilvánosságra hozása esetében, amit mindössze 178 önkormányzat tart fontosnak, és ezek a közérdekű információk mindössze 14 weboldalon olvashatók magyarul is!

Az önkormányzati rendeletek, határozatok, általános rendeletek 345 önkormányzati weboldalon olvashatók szlovákul, ebből magyarul elenyészően kevés, 8 honlapon! A polgárokat valószínűleg érdekelnék a községük önkormányzati ülésein elfogadott határozatok, jegyzőkönyvek tartalma is. Ezeket a dokumentumokat szintén csak elenyésző mennyiségben teszik közzé. Míg szlovákul 231, magyarul csak 15 weboldal közli ezeket.

Járások, régiók példái

Akárcsak tavaly, legjobb a helyzet idén is a Galántai járásban. Bár a legtöbb weboldalt a Dunaszerdahelyi járásban találjuk, ahol a 66 községből 65-nek van saját honlapja (a tavalyi adathoz hasonló), ebből azonban csak 41 rendelkezik magyar verzióval. Ezzel szemben a Galántai járás 21 községéből mind a 21-nek van saját weboldala, amiből 18-nak van magyar megjelenése. A Komáromi járás 37 községéből 36 üzemeltet saját honlapot, ebből csak 23 tartja fontosnak a magyar nyelvű tájékoztatást. Jónak mondható a helyzet az Érsekújvári járásban is (35 község, 34 weboldal), magyar megfelelő viszont csak 24-ben. A Nagyrőcei járás 16 magyarok által lakott községében mindenütt van weboldal, ám csak egynegyedében (4) magyar tartalom.

Nyitrai járás: 15 település, 15 weboldal, de csak 6 magyarul is. Elég lehangoló a helyzet a Rimaszombati járásban, ahol a 72 községből ugyan 69 rendelkezik saját weboldallal, ebből azonban csak 27 magyar tartalommal, vagyis 42 magyarok lakta településen nem tájékoztatják a polgárokat az anyanyelvükön. Nem kedvezőbb a helyzet a Rozsnyói járásban sem (32 község, 30 honlap), ahol a meglevő weboldalaknak mindössze az egynegyede (8) rendelkezik magyar verzióval is. A Szenci járásban a magyarok lakta falvak 1/3-ában tájékoztatják a lakosokat magyarul is, míg például a Losonci járás 28 településéből a meglevő 25 weboldalból mindössze 3-nak van magyar verziója! A Lévai járás 53 településéből az 50 weboldalból csak 17-nek van magyar tartalma.

Ahol döntő többségben vagyunk

A többségében (75% fölött) magyarok lakta települések esetében a meglevő 177 weboldalból mindössze 101 kétnyelvű (57,6%), az alapinformációk százalékaránya hasonló (57,63%), míg a közérdekű információk tekintetében 66 : 42 az arány (37,29 : 23,73%). A jegyzőkönyvek, határozatok esetében az arány már sokkal riasztóbb: 66 szlovák – 6 magyar (37,29 : 3,39%), az önkormányzati rendeleteknél lehengerlő: 108 : 0, míg a kérvénymintáknál 40 : 3 az arány a szlovák nyelv javára (22,6 : 1,69%).

Ha a zömében vagy nagy többségében magyarok lakta községek így viszonyulnak kétnyelvűséghez, mit várhatunk el a szórványtól, azoktól a településektől, ahol a magyarság aránya 20% alatti?

Ahol többségben vagyunk

Azoknak a községeknek az esetében, ahol a magyarság aránya 50-75% közötti, vagyis többségben vannak a magyarok, már nagyobb a torzulás. Ezen községek 96,3%-ának van saját weboldala, de magyar tartalommal a 157-ből csak 71 rendelkezik (100% : 45,22%). Az alapinformációk magyar nyelven 40,76%-ot tesznek ki, a közérdekű információk aránya 49,04% : 19,11%, a kérvényminták aránya 31,85% : 1,91%, az önkormányzati rendeleteké 72,61% : 1,91%, a jegyzőkönyvek, önkormányzati határozatok aránya pedig 51,59% : 2,55%!

Kisebbségben

Ahol a magyar lakosok aránya az összlakosság felénél is kevesebb, vagyis 20 és 50% közötti, „természetesen” még drasztikusabb az arány. Ezek közül a települések közül 110-ből 107-nek van ugyan saját honlapja, ezek kétnyelvűsége azonban lehangoló. Weboldal magyarul: 25,23%, alapinformációk: 20,56%, közérdekű információk: 7,48%, kérvényminták: 0,00%, önkormányzati rendeletek: 0,00%, jegyzőkönyvek, határozatok: 1,87%.

Végül lássuk azokat a községeket, ahol a magyarság aránya nem éri el a 20%-ot. 31 községről van szó, ezek közül 29-nek van saját weboldala. Magyar tartalommal viszont csak szám szerint 2 (6,9%) rendelkezik, ezek is csak alapinformációkkal.

Önbecsülésünk fokmérője

Ha valaki csekélyke pozitív változást remélt, az ismét csalódott.

Hiányzik az önreflexió, megkopott az életösztönünk, morális, erkölcsi válságba jutott a felvidéki magyarság. Hovatovább az önbecsülésünket is feladjuk. Még annak a minimumnak sem tudunk megfelelni, amire ráadásul a törvény is kötelez bennünket.

Kétségtelen, hogy a magyarság ott, ahol számaránya nem éri el a húsz százalékot, nehéz helyzetben van. De hogyan értékeljük azokat az önkormányzatokat, polgármestereket, egy-egy kis és nagyobb közösség vezetőit, amelyek/akik szinte színmagyar települések elöljárói, és ennek dacára nem tartják fontosnak a közösség anyanyelvét? Ha a falujuk, kisvárosuk polgárainak elemi jogait sem képesek biztosítani? Az anyanyelv nem csak a puszta kommunikáció egyik eszköze, hanem olyan kincsünk, amelyet meg kell őriznünk.

Körkép.sk

Forrás: Pro Civis (önkormányzás.sk)

Nyitókép: Csallóközcsütörtök weboldala