Május 1-je a munka, a szerelem és a termékenység ünnepe

1890 óta május 1-jén, a munka ünnepén arra az 1886-os eseményre emlékezünk, melynek során a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelte, de a megmozdulást a rendőrség agresszíven letörte, és folyományként munkásvezetőket végeztek ki. Az Amerikai Munkásszövetség javaslata alapján 1890-től világszerte több ország munkáspártjai, szakszervezetei tüntető felvonulásokat szerveztek, így tulajdonképpen a munkások szolidaritási napjává vált.

A májusfaállítás szokása

Május 1-je azonban nemcsak a munka, hanem a szerelem ünnepe is, hiszen a magyar népi hagyományok szerint ilyenkor májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. A májusfaállítással adta tudtára a legény, hogy mely lánynak udvarol vagy szeretne udvarolni

   

A májusfaállítás szokása Európa-szerte ismert. A májusi zöld ág, a májusfa az európai népeknél, így a magyarságnál is a természet újjászületésének, a tavasznak és a termékenységnek az örök jelképe.

A szokás régi európai hagyományokra vezethető vissza. Már az ókori görögök, etruszkok, rómaiak is zöldellő fákat tűztek házukra és gazdasági épületeikre ilyenkor, hogy megvédjék a bennük élőket az ártó erőktől és betegségektől. Egészséget, termékenységet reméltek tőlük. A középkori forrásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a magyarlakta területeken is zöld lombokkal, fákkal díszítették a házakat.

A májusfát (hajnalfát, jakabfát vagy májfát) színes papírszalagokkal, zsebkendőkkel, hímes tojással díszítették. Gyakran egy üveg bort is kötöttek rá, tetejére virágcsokor, orgonavirág került. Egyes palóc falvakban a legények csak magát a fát állították fel, aztán a leány az édesanyjával együtt díszítette fel.

Az, aki állította, egész éjjel őrizte, sőt még a következő napokban is, nehogy egy másik legény esetleg ellopja. Ahol május elsejére állították, ott május utolsó vasárnapján vagy pünkösdkor bontották le. Kidöntése különböző versenyekkel, tánccal egybekötött mulatozással, a fa körültáncolásával történt.

A májusfaállítás éjszakáján sokfelé megszólalt a muzsikaszó is, amelynek hagyománya Erdély-szerte még ma is él. A zenét általában a falu bandája szolgáltatta, a leánynak pedig fogadnia kellett a zenét. Amennyiben nem fogadta – ami egy meggyújtott gyufaszál körberajzolása a lesötétített ablak mögött –, azt jelentette, hogy a lány nem fogadja az éjjelizenét adó legény szerelmét. A szerenádot követően a leány kiment, és borral kínálta a legényeket.

A májusfaállításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.

A májusfák beszerzése a legények, legénybandák feladata volt. A májusfáknak alapvetően két változata létezik: az egyik a kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját. A másik a virágzó, gallyakkal teli májusfa.

A májusfa eredetéről és már a múlt században is meglévő változatairól az alábbiakat olvashatjuk:

„Minden év május elsején a falukban, városokban, sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű, ágasbogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, fűzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május 1-ső napján virradóra a májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek íly fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi a kellő hatást” (Réső Ensel 1867: 198).

A május 1-jei időjárás mutatja, hogy milyen lesz a tél

Május elsejéhez néhány időjárásjósló, földműveléssel kapcsolatos és egyéb hiedelem kapcsolódott. E nap időjárása mutatja, milyen lesz a jövő tél. A Mura-vidéken nem ajánlatos borsót vetni, ellenben a szlavóniaiak kendervetésre alkalmas időpontnak tartották. Az ezen a napon köpült vajat Fülöp-Jakab vajának nevezték, és fülfájás ellen kenték a fülüket vele Turán. Jászdózsán úgy vélték, hogy sűrűbb lesz a tej, ha május l-jei harmatot adnak a jószágnak. Szeged környékén régi hiedelem szerint bodzával díszítették a házat a boszorkányok ellen.

Forrás: mek.niif.hu (Magyar néprajzi lexikon III.)