A munkaerő szabad mozgása az Európai Unió egyik alapköve, de sok tekintetben az egyik legégetőbb problémák okozója is az Unió keleti és nyugati felében egyaránt.
Nyugaton a helyzet kevésbé megrázó, a válság óta eluralkodó munkanélküliségért a közép-kelet-európai vendégmunkásokat vádolja a közvélemény. Emmanuel Macron francia kormányfő ezért igyekszik a külföldön csak ideiglenes munkát végző „kiküldött munkások” számát korlátozni azzal, hogy a francia bérszínvonalra emelné a fizetésüket.
Közép-Kelet-Európában, főleg a V4-ben és a balti országokban ennél jóval drámaibb a helyzet. Nem csak a szakmunkáshiány illetve a Nyugatra-vándorlás miatti elöregedés okoz fejtörést, hanem már a közellátás is súlyos emberhiánytól szenved. Tipikus példa erre az egészségügyi rendszer problémája.
Tömegesen távoznak az állami kórházakból az orvosok és nővérek
A jobb élet reményében
Az Európai Bizottság adatai alapján a Politico.eu brüsszeli hírportál által közölt elemzés szerint ijesztő méreteket ölt a Közép-Kelet-Európai nővérek, ápolók és orvosok kivándorlása.
Észtországban például az orvosok 600 euró körüli fizetést kapnak, ezért nem csoda, hogy rendkívül csábító számukra Finnország, ahol 2-3 ezer eurót is meg tudnak keresni. Az uniós csatlakozás évében Észtország 17 750 orvosának több mint fele kivándorolt a jobb fizetés reményében. A 2004-ben végzett 4312 orvostanhallgató közül 1800 azonnal külföldön keresett és talált állást. Talán meg sem lepődünk, hogy ezek után a nem túl nagy országgal rendelkező észteknél vannak olyan községek, ahonnan a legközelebbi körzeti orvosig 100 kilométert kell utazni.
Hatalmas a különbség a tagállamok között
Románia sem járt jobban. 2009 és 2015 között elvesztette orvosainak felét, a lakosság tíz százaléka csak nagyon körülményesen jut orvosi ellátáshoz. Szlovákiában a csatlakozáskor 15 ezer képesített orvost tartottak nyilván, ebből 3800 külföldre távozott. Horvátország orvosainak 5 százalékát vesztette el.
A helyzet okozója a munkaerő korlátlan áramlása, ami a szegényebb országoktól a gazdagabbak felé irányul. Romániában az egészségügyi ellátásra 819 eurót költenek lakosonként, Magyarországon nem egész 1400 eurót, Szlovákiában közel 1600 eurót, de Luxemburgban például 4000 eurót. Az USA-ban épp az ilyen egyenlőtlenségek hatását kiküszöbölendő vezettek be olyan intézkedést, ami az orvosok toborzását szabályozza – hogy ne alakuljanak ki orvoshiányos területek. Az Unió azonban egyelőre ezt még nem vezette be.
Forrás: Politico.eu
Ezen kívül a jó nevű orvosi egyetemek hallgatóit sok esetben nem csak fizetéssel próbálják elcsábítani magukhoz a fejlett országot. Norvégiában lakást is kínálnak, sőt a családosok esetében akár az orvos párjának is biztosítanak munkát.
Az Európai Bizottság ráadásul a múlt évben egy online felület létrehozásával egyszerűsítette a kereslet-kínálat találkozását. A weboldalon meg lehet tekinteni, hogy az egyes tagállamokon belül hol, milyen képesítésű orvosra van igény. Nyilván azonban nem összekeverendő egy szlovákiai kardiológus fizetése egy németországival. Nem beszélve a felszerelésről és a kórházi körülményekről.
Mindennek ára van
A más tagállamokból érkező orvosok és ápolók problémája azonban már a befogadó országoknak is kezd a fejére nőni. A Brexit például megmutatta a rendszer gyengeségeit, mert miközben Nagy-Britanniában terítékre került az uniós bevándorlók számának korlátozása, szinte azonnal felmerült egy nehéz kérdés: jó, de akkor ki fog dolgozni a kórházakban? Mert hogy a brit egészségügyi alkalmazottak zöme nem brit, hanem spanyol, magyar, szlovák, lengyel.
Egy másik érdekes aspektusa az orvosok kivándorlásának, az az oktatás. A képzésüket ugyanis az otthon maradó adófizetők pénzéből finanszírozza az állam, ám annak hozadékait egy másik ország élvezi. Épp ennek kezelése volt a magyar törvényhozás célja azzal a törvénnyel, amely előírja az ösztöndíjas orvostanhallgatóknak, hogy a diplomaszerzést követő húsz évben annyi évet kötelesek Magyarországon praktizálni, ahány évig állami ösztöndíjasként tanultak. A magyarországi helyzet sem egyszerű: évente 1500 orvos távozik külföldre, miközben a végzősök száma évi 1000.
Szlovákiában új jelenség az ukrán orvosok megjelenése, akiket főleg a déli, magyarlakta régiókban alkalmazzák. Csakhogy az ukrán orvosi egyetemek oktatási minősége gyakran elmarad még a szlovákokétól is, az ide érkező orvosi diplomával rendelkezők nem képesek letenni a különbözeti vizsgákat – hogy a nyelvi korlátokat ne is említsük.
A vándorlás lehet kétirányú is
A BBC júniusi riportja arra hívta fel a figyelmet, hogy brit orvosjelöltek ezrei érkeznek Közép-Kelet-Európába, mert otthon nem vették fel őket az egyetemre – nem feltétlenül tudáshiány miatt, hanem a magas tandíj vagy a családi háttér okán (például többgyermekes anyák esetében). Rengetegen érkeznek Bulgáriába és Romániába, ahol olcsóbb az egyetemi tandíj és a lakhatás is. A nyelvi korlátokat leküzdhetőnek tartják, és bár a kelet-európai kórházak állapotára sok a panasz, a cikk szerint a körülmények azért mégsem olyan rosszak.
Ami a számokat illeti, Nagy-Britanniából és Írországból együtt 1500 diák érkezik Romániába és Bulgáriába minden évben. Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság is nagyon vonzó számukra. Sok helyen tolmácsot, nyelvkurzust és szállást is kínálnak a tanulmányi lehetőségek mellett. A kérdés csupán az, hogy tanulmányaik után ezek a végzősök visszatérnek-e Nagy-Britanniába, vagy a befogadó országban építenek ki praxist – mert hogy ez utóbbi lenne a cél.
Körkép.sk, Politico.eu
Nyitókép: Politico.eu
Megosztás:
Címkék: agyelszívás egészségügy egészségügyi ellátás európai unió Főoldal munkaerő szabad áramlása nővérek orvosok orvosok kivándorlása
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.