Bakelit-sztorik 03 – Bowie és a „Hősök”

David Bowie a popzene egyik legszínesebb és legjelentősebb alakja. Ő a nagy átváltozóművész, az előadó és szerzőzseni, aki pályafutása során egy pillanatra sem adta fel elveit, s aki mindig kész volt valami újra és magával ragadóra.

Mindjárt első albuma olyan szokatlanra és furcsára sikeredett, hogy majdnem derékba törte karrierjét, az igazi, hithű művészhez méltóan azonban nem torpant meg, s a sikert jelentő, jól eladható zene helyett tovább folytatta kísérletezését, mígnem  1972-re végre csúcsra ért.

   

Művészi alter egojának, Ziggy Stardustnak köszönhetően a zenei nagyágyúk egére került, ahol ahelyett, hogy belesimult volna a popmezőnybe, minden egyes új lemezével új zenei stílusban próbálta ki tehetségét.

(A következő videók Bowie megtestesüléseit ragadják meg, hogyan vált az extravagáns űremberből soul-guru, majd az elektronikus zene egyik úttörője)

Egyszerre volt zeneszerző, szövegíró, előadóművész, zenész, művészi látnok, divatikon, kiváló tehetségű színész és megrendíthetetlen kísérletező. 1977-re már túl volt 10 stúdióalbumon, megannyi sikeres koncertkörúton, legalább háromszor újította meg küllemét, egyéniségét, s megannyi magasságot és mélységet élt már meg. Drogproblémái aztán radikális lépésre szánták rá őt.

Barátjával, a protopunk egyik legjelentősebb figurájával, Iggy Poppal karöltve  Berlinbe utazott, hogy ott újra önmagára találjon.

Egy kis lakásban tengették napjaikat, s olyan slágereket írtak, mint a China Girl, a Nightclubbing avagy a Lust for life, melyek mindegyike sláger lett, s melyek Iggy első két szólólemezére kerültek fel.

Bowienak Berlinben arra is maradt ideje, hogy saját karrierjével fogalakozzon, s a 77-es évvel kezdetét vette pályájának egy különös, sokak által az egyik legkimagaslóbbnak tartott szakasza, mikor németországi központtal 3 korszakalkotó lemezt is létrehozott, (ez az ún. Berlin-trilógiájának ideje): az elektronikus-futurisztikus hangzásvilágú Low, a legendássá nemesült Heroes és az 1979-es Lodger lemezek alkotják e szakaszt.

Bowie ismét  új hangzással kísérletezett, s ennek kialakításában nagy szerephez jutott az akkoriban népszerűvé váló elektronikus zene. 1977. Január 14-én megjelent a Low, s néhány hónappal később, október 14-én (napra pontosan 40 éve!)a Heroes, mely az előzőnél jobb közönségfogadtatásban részesült, elsősorban a címadó, 6 perces, azóta klasszikussá vált dallamnak köszönhetően.

Az albumot, mely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kiadványban, a legendás Brian Enoval karöltve készítette. A lemezt elődével ellentétben teljes egészében Nyugat-Berlinben rögzítették a Hansa Tonstudioban.

Tegyük is föl a korongot, s hallgassuk meg:

Az album A Beauty and the Beast című dallal indul, mely egy igazi, ütős  szerzemény: zajos, életteli, kissé fémes és hűvös, remekül visszaadja a kor elektronikus zenei kísérletezésének hangulatait. Az A oldal kicsúcsosodása a dallista harmadik darabja, a címadó Heroes, mely Bowie egyik legikonikusabb slágere lett.   A szerzemény megannyi filmben szerepelt azóta, és édes, modernkori illúzióként időről-időre újabb és újabb milliókat szólít meg.

https://www.youtube.com/watch?v=Tgcc5V9Hu3g

A dal egészén végigvonuló gitárriff különleges, megunhatatlan fiatalos zsongást ad a számnak. A Sons of the silent age egy egészen más jellegű dal, legalábbis ami az intróját illeti, egy sokkal finomabb, melegebb tónus, a szaxofonnak köszönhetően. Kellemes darabja e lemeznek.

A B oldal legelső dala, a V-2 Schneider már egy ízig-vérig futurista kiáltvány, egy instrumentális klasszikus, tisztelgés a Kraftwerk egyik alapítója előtt. A Sense of doubt pedig a lemez kimagasló alkotása, a Heroes mellett számomra ez a nagy favorit. Olyan, mint egy Beethoweni klasszikus 70-es évekbeli németes modernséggel átitatva.

https://www.youtube.com/watch?v=6IXXr1IG7xg

A soron következő Moss garden az elektronikus zene ötvözése a tradicionális japán hangzással, a Neuköln pedig tovább emeli, csúcsra juttatja e romantikus zenei látomást. A záró szerzemény, a Secret life of Arabia méltó záróakkordja e sokszínű lemeznek: nagyszerű vokálok, különleges, keleties hangzás, remek ritmika jellemzik.

https://www.youtube.com/watch?v=2eTvCiMjJWc

A Hősök kimagasló és közkedvelt darabja a Bowie-katalógusnak. Jó hallgatást kívánok!

Kerepesi Igor