A lengyel határtól nem messze, a Lublói-fennsík közepén fekszik Máté (Matysová) település, amelynek még 70 lakosa sincs. A községi kasszában szó szerint csak pár ezer euró forog meg évente. Minden nehézséget és problémát a helyiek oldanak meg, amikor uniós támogatásra pályáztak, először két évig spórolniuk kellett. 

 

Története

 

1408-ban „Mathezhaw” néven említik először a lublói vár birtokaként, abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai a Palocsai Horváthok a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58, 1828-ban 68 ház volt a faluban, lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak.

 

 hirdetes_810x300  

 

1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lengyelország lerohanása előtt 1939. augusztus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, mely 1945. január 24-én szabadult fel. A telefont és a vizet 1957-ben, az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbuszközlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portalanították. Kultúrháza 1969-ben épült.

 

Az apró települést az Aktuality.sk stábja látogatta meg és beszámolt a község helyzetéről. Iveta Kundrátová polgármester ugyan csak egy 68 fős községet irányít, de munkája akad bőven. Miután végzett a szerényen berendezett és kemencével fűtött hivatalában, az otthoni gazdasággal és egészségkárosodott fiával is törődik.

 

 

Polgármester minimálbérrel

 

A községbe ugyan csak borzalmas állapotú utak vezetnek, a megyei választásokat itt is lehet érezni, ugyanis a falu egy része új útburkolatot kapott. A patak mellett álló házak és faviskók nyugalmat sugároznak, Lengyelország innen csak egy köpésre van. „Sok hektár, kevés lakos” – viccelődik Kundrátová, aki állítja, mindenkit név szerint ismer, sőt, több embernek még a születési dátumát is tudja.

 

 

Kundrátovát hét évvel ezelőtt választották meg polgármesternek, először kitakarította a községi hivatalt és munkához látott. Az épület megjavítása érdekében saját magán spórolt – 120 eurós bruttó fizetéssel kezdte, ma már a minimálbérnek megfelelő összeget keres, vagyis jelenleg 435 eurót, pedig ő a hivatal egyetlen alkalmazottja.

 

„Itt mindent meg kell csinálni: a takarítástól kezdve egészen a fűtésik. Ablakot mosok, hetente két alkalommal szétosztom a lakosoknak a kenyeret, ugyanis nincs élelmiszerboltunk. Az utolsó helyen van a polgármesterkedés, azt éjszakába nyúlóan csinálom” – meséli.

 

A segítő férj 

 

A községnek nincsen pénze a közterületek karbantartására, így a polgármester férje nyírja a füvet. Hogy mi a jutalma? Csak a jóérzés. A felesége csak nagyot sóhajt, amikor felmerül, hogy a nagyobb községek polgármesterei jóval kevesebb munkáért sokkal több pénzt kapnak. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért csinálja valójában Kundrátová? „Ez a szívügyem”  – vágja rá gondolkodás nélkül.

 

Pár ezer euró évente

 

A község 21 ezer euróból gazdálkodik évente, az adókból származó bevételeknek köszönhetően. A szomszédos községnek például 400 lakosa van, az adóhányadból pedig 114 ezer euróra jogosultak. A falu lakói így összefogtak, ha nagyobb fűnyírásra kerül sor, brigádot szerveznek.

 

A patakot már a hetvenes évek óta nem szabályozták, így ha elreped a zsilip, közösen javítják meg az utakat és a károkat. A közvilágítás anyagi okok miatt csak este üzemel 9 óráig. Miközben számos településen már energiatakarékosabb világításra váltottak már egy évvel korábban, Mátén erre csak most került sor, mert spórolniuk kellett rá.

 

 

Az uniós támogatásnak köszönhetően valósult meg a község legnagyobb beruházása, bevezették ugyanis az internetet – a polgármester viszont szívesebben költené a községi hivatal és az ott működő kultúrház fűtésére. Kundrátová szerint épp a támogatások elérése jelenti a legnagyobb problémát, ugyanis egy projekt elküldése 10 ezer euróba kerül – ez pedig szinte megfizethetetlen, ezért is voltak kénytelenek két évet spórolni rá. A polgármester az agroturizmusban látja a jövőt, a kultúrházban már el lehet szállásolni turistákat – ugyan csak néhány eurót keresnek vele, de legalább lehet belőle tisztítószereket vásárolni.

 

Azért szép az élet

 

Michal Havran helyi lakos sokáig Ólublón élt, de megunta a városi környezetet: „Télen sílécek. Nyáron balta, fűrész, traktor és szántás. A faházban pedig televízió, kocsma, semmi több” – mondta hozzátéve, hogy szerinte gyönyörű itt az élet. A polgármester fia ugyan segítségre szorul, de ő is aktívan kiveszi a részét a munkából – a templomban segít, vagy az állatokkal törődik.

A községbe mindössze négy autóbusz érkezik naponta, nincs élelmiszerüzlet, kocsma, orvos és iskola sem. „Nincs mindenki felkészülve egy ilyen életre” – jegyezte meg a polgármester. Mátéban idáig csak egy család telepedett le, az átlagéletkor 57 év, a fiatalok pedig elhagyják a települést és a nagyvárosokba költöznek. A riportból azonban kiderült, hogy a helyiek nem aggódnak, még a jég hátán is megélnek….

 

Aktuality.sk / Wikipédia
fotók: David Ištok/Aktuality.sk

 

 

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!