Nagyvárosi pillanatképek

Kaszkadőr

Botjára támaszkodva várja a járda szélén a kedvező pillanatot az úttesten való átkelésre a hetvenvalahány éves nénike két gyalogos átjáró között. Nem akaródzik neki elsétálni a 20 méterre lévő zebráig, ott pedig biztonságban áthaladni a forgalmas úton. Ő kockáztat! Ott akar átkelni a négysávos út közepén lévő villamos-járdaszigetre, ahol a fiatalabbak is elgondolkodnak az ezzel járó veszélyeken.

A kétsávos úton való átkelést tovább nehezíti az oda-vissza irányú sínpár is, amelyen a reggeli csúcsban egymás után haladnak a villamosok. De ő bátor, nem ismeri a veszélyt! Kétszer már majdnem neki is indult, de még időben észlelte a mellékutcából főútra kanyarodó autót, ezért kivárt, toporgott még egy kicsit tovább, tán már el is ért volna a zebráig ennyi idő alatt, de abban nincs semmi kaland! Aztán hirtelen nekilódult, a járdaszigeten állók közül sokan szurkoltunk neki, hogy épségben átérjen!

   

A villamossínekkel párhuzamosan elhelyezkedő bütyökakadályok, amelyek arra szolgálnak, hogy az autósok ne fussanak fel egykönnyen a sínekre, sem könnyítették meg a csoszogó léptekkel haladó néninek az átkelést. Nem is sikerült volna, ha a hirtelen zöldet kapó személygépkocsi nem fékez le közvetlen előtte. A hős nénink szinte jót tett az autó közelsége, a motorházra támaszkodva egy pillanatra megpihenhetett, köszönöm aranyoskám, mondta, és folytatta az átkelést a sínpáron. Tapsot érdemelt volna a mutatvány, de csak fejcsóválás kísérte! Hova sietett vajon? Elkapni a piacnyitást? Vagy a rendelőintézetben megnyerni a kollégáival hetente folytatott sorszámversenyt? Ki tudja!

Kétbalkezes

Nagyvárosi, nagyplázai nagyparkoló, ahol a jobbkéz-szabályra több nagy tábla hívja fel az autósok figyelmét. Igyekszik mindenki betartani az itt érvényes KRESZ előírást, de az óvatosabbak azért minden kiskereszteződésben megállnak, mert hátha a másik nem látta a táblát, esetleg fütyül rá, vagy nem ismeri a jobbkézszabályt.

Egy volvós is jól kiakadva, az ablakot lehúzva förmed rá a balról érkezőre, hogy mi van gyökér, nem ismered a táblákat? A suzukis szintén lehúzva az ablakot tegezve visszaszól neki: hé, öreg, te nem ismered a kezeidet! Hát, melyik a jobbik? Ja, tényleg, néz le megszégyenülve a kezeire a volvós, és visszatekeri egy pillanat alatt az ablakot…

Éhes vagyok!

Éhes vagyok – hangzik fel az ismerős, borgőzös férfihang a hátam mögött a 4-6-os villamoson. Gyakran találkozom ezen a vonalon a mankójára támaszkodó, kezében bögrét tartó, a kanyarokban ügyesen egyensúlyozó kéregetővel a Margit híd közelében. „Ma még nem ettem semmit”- teszi hozzá ritkábban reggel nyolc körül az illető. Átvágja magát az előtte mindig parancsszóra megnyíló tömegen, aztán odaér az egyik ülésen helyet foglaló hölgyikéhez, aki azonnal rávágja a választ a kéregetésre: „De szomjas már nem lehetsz!” A borgőz ugyanis árulkodó…

Az örök elégedetlenkedők

Mondjon le mindenki, aki a hármas metró felújítását elrendelte! Kicsit ugyan füstöltek a szerelvények, kívül kicsit rozsdásak voltak, belül sötétek, sokszor meg-megálltak az állomásokon kívül is, de megszoktuk, a miénk volt! Persze, hiszen jönnek hamarosan a választások! Most aztán itt vannak a metrópótló buszok, amelyek sávot lopnak el az autósoktól, de még így is bedugulnak a csúcsban, meg zsúfoltak is, meg a hidegben kell várakozni rájuk!

Kellett ez nekünk? Mondják most ezt ugyanazok, akik hetekkel ezelőtt még ádázan követelték a hármas metró vonalának teljes felújítását, merthogy tarthatatlan, tűrhetetlen állapotok uralkodnak a vonalon! Még jó, hogy a szlovák fővárosban nem kell felújítani egyik metró vonalát sem! Esetleg felépíteni legalább egyet….

Száraz Dénes

Nyitókép: 24.hu