Katalóniának messze szélesebb autonómiája van, mint a külhoni magyarság bármelyik nemzetrészének a Kárpát-medencében. Miért indultak el végül a függetlenség útján? És mit jelent a katalán példa a határon túli magyarság számára?

 

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) Kilátás a hegyről című podcast csatornájának 17. részében Nagy Sándor Gyula, a KKI vezető kutatója, Dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Igazgatója, és Szabó Barnabás, a KKI külső szakértője.

 

Az autonómia két fő típusa

 

 hirdetes_810x300  

Kántor Zoltán elmondta, hogy Európában két fő autonómiatípust különböztethetünk meg: a területi és a személyi elvűt. Az előző egy adott területen élő lakosság számára biztosít jogokat (nemzeti hovatartozás figyelembe vétele nélkül), míg a személyi elvű esetében a jogokat a személyhez kötik (például azért, mert az adott kisebbség egyetlen országrészben sem képez többséget). Ez utóbbinál a legfontosabb szempontok a nyelvhasználat, a kultúra és az oktatás, míg a területinél közigazgatási és gazdasági jogok is szerepet kaphatnak.

 

A területi autonómiára a külhoni magyarság által leggyakrabban emlegetett példa az olaszországi Dél-Tirol, a finnországi (svéd anyanyelvűek által lakott) Åland-szigetek, Katalónia, Baszkföld, de bizonyos megszorításokkal Skóciát is ide sorolhatjuk.

 

A személyi elvű autonómia példája lehet a Finnország kontinentális területén élő svédeké, a svédországi számiké (lappoké), de ide sorolható a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek önkormányzati rendszere is. A másik kárpát-medencebeli példa lehet a Szerbia Vajdaság részében működő Magyar Nemzeti Tanács intézménye.

 

Katalónia csak egy a sorban. Európa-szerte felerősödhetnek az autonómiatörekvések

 

Mi volt a baj a katalán autonómiával

 

A három szakértő beszélgetéséből kiderült, hogy Katalónia 1978-tól változatlan jogkörökkel rendelkezett Spanyolországon belül. Olyan széles autonómiával rendelkeznek, amiről a külhoni magyarság még csak nem is álmodhat. Katalán területen az államigazgatásban csak olyan személyeket alkalmaznak, akiknek van felsőfokú katalán nyelvvizsgája. Az oktatásban is csak azok kaphatnak pedagógusi státuszt, akik igazolni tudják katalán nyelvismeretüket, miközben a diákok a tananyagok 90 százalékát katalán nyelven tanulhatják.

 

A probléma azonban épp ez a változatlanság volt. Spanyolország az alkotmányra hivatkozva nem ismerte el a katalánokat (és a többi nemzeti kisebbséget sem) nemzetnek. Ugyanez az alkotmány ráadásul eltérő jogköröket adott az autonómiával rendelkező tartományoknak: míg Baszkföldnek joga van adót szedni és saját forrásaival gazdálkodni adott keretek között, addig Katalónia adója a közös államkasszába kerül, és a spanyol kormányzat oszt vissza belőle népesség és más tényezők alapján.

 

A viharral is dacolva tüntettek Székelyföld-szerte az autonómiáért

 

Melyik modell követendő a magyar kisebbség számára? 

 

Nagy Sándor Gyula tette fel a sokmilliós kérdést, miszerint az említett autonómiamodellek közül melyek lehetnének a határon túli magyarok számára követendő példák. Kántor Zoltán erre válaszolva elmondta, hogy mikor a külhoni magyarok a fenti autonómiamodellekre hivatkoznak, akkor elsősorban a döntéshozatali jogra gondol. Szerinte a kötelező minimum, hogy az oktatás kérdését az autonómián belül rendezzék, de fontosak a nyelvhasználati jogok is.

 

A különbség az, hogy a nyugati autonóm tartományok legtöbbje teljesen más gazdasági erővel rendelkezik:

 

„ Természetesen hasonló gazdasági autonómiát a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar kisebbségek is szeretnének bizonyos mértékig. Ezt alaposan végig kell gondolni, hiszen a külhoni magyarok által lakott területek gazdasági szempontból  nem tartoznak az igazán fejlett régiók közé. Kivétel talán csak a felvidéki magyarság Nyugat-Szlovákiában élő része lehet, a többiek az adott ország szegényebb régióiban élnek”

 

fogalmazott Kántor.

 

Soeren Keil: A területi autonómia segít a nemzetiségi konfliktusok kezelésében

 

Kontraproduktív a katalán példa

 

Nagy Sándor Gyula elmondta, húsz éven keresztül a katalán autonómia a magyar nemzetpolitika hivatkozási alapja volt, miközben olyan jogokat biztosított, amilyeneket a határon túli magyarok nem tudtak kiharcolni maguknak.

 

A katalán helyzet azonban eszkalálódott, így adódik a kérdés, hogy milyen kihívást jelent ez a magyar kisebbségi politizálásra és a magyar nemzetpolitikára.

 

Kántor ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a katalán függetlenségi népszavazás másnapján a magyar kormány kijelentette, hogy a Katalóniában zajló eseményeket spanyol belügynek tekinti.

 

„A határon túli magyarok körében egyértelműen tetten érhető a rokonszenv a katalánokkal. És ha még szívből szurkoltak is a spanyol tartománynak, a legtöbb magyar közéleti személyiség számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha Katalónia függetlenedik, akkor ezt Szlovákia és Románia egyből érvként használná fel arra, hogy elutasítsa a magyar kisebbség autonómiatörekvéseit, mondván, hogy ma autonómiát, holnap majd függetlenséget akarnának a kisebbségek”

 

mondta Kántor.

 

Összefoglalva tehát, a szakértők úgy vélik Katalónia függetlensége kontraproduktív lenne a magyar kisebbség számára, mert csak a többségi nemzeteknek adna újabb muníciót a magyar önrendelkezési jogok elvitatására. Egy másik fontos különbség pedig a katalán és magyar helyzetben, hogy a nyugati autonóm tartományok relatíve erős gazdasági lábakon állnak. E tekintetben tehát van mit behoznunk.

 

A teljes beszélgetés ide kattintva hallgatható meg.

 

Amerikai elemző: Katalán példára a magyar kisebbség is követelhetné, hogy egyesülhessen az anyaországgal

 

Faggyas Sándor: Baljós árnyak

 

 

 

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: kozpont.ro

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!