A külföldön dolgozó ápolónők tudják, milyen az a szomorú karácsony

Becslések szerint nagyjából 40 ezer ápolónő dolgozik leginkább Ausztriában és Németországban. Sokan közülük hosszú hónapokat, éveket töltenek el idősek gondozásával és nagyon gyakran előfordul az is, hogy a karácsonyi ünnepek alatt kell szolgálniuk. 

Amikor a legtöbb család azon dolgozik, hogy együtt legyenek a szeretet ünnepén, ezek a nők kénytelenek hátrahagyni a szeretteiket és azokkal az idősekkel törődnek, akik számítanak rájuk.

Stresszes „élmény”

   

„Mindhárman – édesanyám és a lányom, aki akkor tíz éves volt – elsírtuk magunkat, amikor szenteste telefonáltunk” – emlékezett vissza első szolgálatban töltött karácsonyára Marta Sýkorová ápolónő. Egy 88 éves idős úrra kellett vigyáznia és bár a család is megpróbált segíteni neki, sőt még ajándékot is kapott, sajnos semmi nem helyettesítette a családot.

Marta 13 évvel ezelőtt ment el külföldre dolgozni, amikor elvált és egyedül maradt a lányával. Bár a szülők próbáltak segíteni, anyagi okok miatt kénytelen volt a távozás mellett dönteni. Németországban, Ausztriában és Svájcban is dolgozott, kétszer karácsonyozott a családjától távol.

Monika Jankovčinová is rossz élménynek és pszichikailag megterhelőnek tartja, ha valakinek külföldön kell maradnia karácsonykor. Neki legtöbbször szerencséje volt, de két-három alkalommal neki is dolgoznia kellett az ünnepek alatt.

„Édesanyám hét évvel ezelőtt hunyt el és súlyos betegségéről akkor értesültem, amikor Ausztriában voltam szolgálaton. A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom ezt. Akkor hajlandó voltam befejezni a munkát, hazatérni és törődni vele. De már nem érkeztem, egy nappal azelőtt halt meg a kórházban, hogy hazavittem volna.” – emlékezett Monika a nehéz pillanatokra.

Cselédek lennének? 

„Második karácsonyomat a családom nélkül Bécsben töltöttem. Megjött a hölgy fia, megfőzte a vacsorát – kacsát és krumplisalátát, azt a hatalmas rendetlenséget pedig nekem kellett eltakarítani, még akkor is, ha ez nem tartozik a feladataim közé. A vacsora után azt mondta, hogy azt csinálunk, amit akarunk és elment. Még egy szimbolikus ajándékot sem kaptam.” – mondta néhány család hozzáállásáról Marta.

Szerinte meg kellene érteniük, hogy az ápolónők is a családdal szeretnék tölteni az ünnepeket és jobb lenne, ha a rokonok addig magukhoz vennék az időseket, ha van rá lehetőség. Az elhangzottakat Marta is megerősítette:

„Találkoztam nagyon jó családokkal, akik befogadtak maguk közé, de belefutottam olyanokba is, akik a szemétként kezelik a szlovákiai ápolónőket. Ebből több is volt Bécs környékén. Sokan alázattal és tisztelettel fogadják el, hogy egy idegen személy törődik a szüleikkel, mások viszont úgy vélik, mi Szlovákiában keveset keresünk ezért cselédnek tartanak minket, akiknek mindent meg kell csinálniuk és nem feleselhetnek. Ha keresni akarnak, legyenek csendben. Később voltam olyan családokkal is, akik családtagnak tekintettek és elvittek a kirándulásokra, megmutatták az országot, érdeklődtek Szlovákia iránt.”

Változtatnának az itthoni helyzeten

Mindkét nő hosszú évekig dolgozott ápolóként, de ma már egyikük sem végzi ezt a tevékenységet. Még valami közös bennük – nem tudnak megbékélni a jelenlegi helyzettel és mindent megtesznek azért, hogy ez változzon. Javítanának a szlovákiai idősek gondozásán és a körülményeken, valamint szeretnék elérni, hogy az ápolónők végre hazatérhessenek. Monika Jankovčinová az alapítója és elnöke az Idem natrvalo domov polgári szervezetnek.

A lakosság elöregedése miatt az idősek száma folyamatosan emelkedni fog Szlovákiában, a jelenlegi állapotok pedig aggasztóak: a borzasztó körülmények mellett rengeteg ember jut egy gondozóra. Monika úgy véli, hogy Szlovákia alapja a család, ha a nők pedig külföldre mennek a munka miatt, felborulnak a kapcsolatok,a gyerekek pedig sírnak. Emellett pedig a nálunk élő idősek is megérdemlik a törődést, hiszen egész életükben dolgoztak, adót fizettek, így jogosan követelhetik a minőségi ellátást.

SME
borító: utexas.edu