Ferenc
  • HUF: 418.67
  • USD: 0.98
  • 8 °C
  • 20 °C

Hirdetés (X)

Kultúra

Bakelit-sztorik 09 – “Bélát a pártba!” avagy a Radics Béla legenda

A magyar rock legendás és tragikus halottainak története több ezer oldalnyi regényre és több tucat dokumentumfilmre elegendő anyagot kínál. A kommunista rendszer kegyetlen kultúrpolitikája istenadta tehetségek hosszú sorának reményeit, álmait, karrierjét törte derékba, s nem egy alkalommal, a teljes ellehetetlenítés okán az öngyilkosságba taszította őket.

 

(A magyar rock legendás halottai, akiket a rendszer igyekezett ellehetetleníteni: Bencsik Sándor, Barta Tamás, Radics Béla)

 

E tragikus listát gyarapítja cikkem alanya, Radics Béla is, aki a legnagyobb magyar rocklegenda lehetett volna. Lehetett volna, ha máshol és máskor születik, lehetett volna, ha képes alkalmazkodni, lehetett volna, ha… kár is folytatni. Nevét így is a legenda furcsa fénye öleli körül, csak épp ennek alapja tragikusan rövid élete, önpusztítása, és az a kevés, gyenge minőségű koncertfelvétel, ami fennmaradt utána.

 

 

A magyar Jimi Hendrixnek nem jutott elég fény, s még azelőtt távoznia kellett, hogy igazi teljességében megmutatkozhatott volna előttünk.

 

Radics Béla munkáscsalád sarjaként érkezett a világra a háború befejezte utáni évben egy február 6 –i napon. Későbbi példaképéhez, Jimi Hendrixhez hasonlóan autodidakta módon, önszorgalomból tanult meg gitározni, s tinédzser korától fogva komoly, zenekari álmokat dédelgetett.

 

(Az ifjú Radics Béla, valamikor 1966 – 1967 körül)

 

A 60-as évek elején, az angolszász zenekarok mintájára egyre-másra alakultak Magyarországon is a beat együttesek, amik mind küllemükben, mind hangzásukban igyekeztek majmolni az angol és amerikai kedvenceket. Erősítőik, hangszereik persze nem vehették fel a versenyt a nyugatiakéival, nem is szólva a lekoppintott, halandzsa angolról.

 

(A Sakk-Matt együttes egyik fellépése, háttérben kötelezően Lenin elvtárs képével)

 

Az egyéniség azonban – már ha volt ilyen a bandában – a szegényes körülmények közül is kiviláglott. Márpedig a mi Bélánknak volt egyénisége. Sajátos, erőteljes egyénisége, aminek hírnevét köszönhette, amiért rajongtak érte, s egyénisége, amivel ellehetetlenítette magát az elvtársak előtt.

 

Radics szellemes volt, makacs, istenadta tehetség, javíthatatlan álmodozó, a korszak egyik legtragikusabb gitárhőse. Elsőként játszott Hendrix és Cream dalokat ebben a Közép-európai országban, először közvetítette hangszerén s megjelenésén keresztül annak a másik, távoli, szebb világnak az üzenetét a fiatalok felé.

 

(Radics Béla zsonglőrködése közben, Jimi Hendrix pólóban)

 

A magyar rock történetében először tépte foggal is a húrokat,  zsonglőrködött a hangszerén, feje fölött, háta mögött, „vakon” játszva azon, elnyerve ezzel ezrek és tízezrek rajongását.

 

(Béla és az ő fénykora…)

 

Ő volt az első magyar hard rock együttes, a legendás Taurus alapítója, s olyan slágerek létrehozásában vett részt, mint a Zöld csillag, A kőfalak leomlanak, A bika jegyében, a Napfényes napok. Radics Bélában minden megvolt, hogy a rock legnagyobb csillaga legyen, …de Radics Béla rossz időben született.

 

Káprázatos zenei tehetségekkel vette körül magát, olyanokkal, akik később a magyar zenetörténet talán legmeghatározóbb alakjai lettek. Zenésztársai közt volt a nemrégiben elhunyt Som Lajos – a Piramis alapítója, Balázs Fecó a későbbi Korálból, Brunner Győző és hasonló legendák. Gitártudása és fennmaradt dalai azóta értékes dokumentumai egy kornak, mely felfalta saját gyermekét.

 

(A társak: Balázs Fecó, Som Lajos, a jobb szélen pedig Brunner Győző. A Taurus együttes)

 

Együttesei kurta életűnek bizonyultak, mert a rendszer mindig kihúzta lába alól a talajt. Lemezszerződéshez nem juthattak. Élete során mindössze két kislemezt jelentethetett meg – ezek őrzik zseniális gitártudását. Az Atlantis, a Pannónia és a Sakk-matt nevű formációk karizmatikus tagja volt, mely bandák országos elismertséget hoztak neki, s melyek miatt a rendszer is felfigyelt rá. A bélázás kezdett sértő lenni az elvtársak körében.

 

(A Sakk-Matt zenekar)

 

A rajongó fiatalok ilyen kiáltásokkal emelték a koncert fényét: „Bélát a pártba, Bélát a kormányba”. Ez természetesen szemet szúrt a pártnak, s Radicsék koncertjeit besúgók, ügynökök lepték el, akik mindenről gondos jelentést adtak a feljebbvalóknak. Radics nem rejtette véka alá nézeteit, véleményét, s éppen ez az, ami veszélyes elemmé tette őt.

 

Hányattatott karrierjének csúcsát a Tűzkerék és Taurus formációk jelentették, melyeket az első magyar hard rock együttesekként tartunk számon.

 

(A Taurus: Brunner, Som, Radics, Balázs)

 

A Taurus EX – T- 25 – 75 – 82 (a számsor Brunner Győző telefonszáma, melyen utólérhették a zemekart) 1972 május elsején mutatkozott be a Budai Ifjúsági Parkban, s egy csapásra a fiatal közönség kedvencévé lett.

 

 

Radics virtuóz gitárszólói, egyénisége és a szenzációs showelemek, az akrobatikus mutatványok, a foggal gitározás extázisba ejtette a közönséget.

 

(Radics, amint épp foggal tépi a húrokat…)

 

S a banda végül lemezt is csinálhatott! Igaz, kislemezt, de ez is előrelépés volt.

 

A Taurus kislemez A oldalán a Zöld csillag című klasszikus, másik oldalon pedig a Szólíts meg vándor kapott helyett. Ez a hard rock lemez mérföldkő a magyar zene történetében, s a Zöld csillag zenei alapja bármely korabeli amerikai banda méltó alkotása lehetett volna. A fiúk valami igazán nagyot alkottak! Som basszusgitározott, Brunner dobolt, Balázs Fecó az orgonát szólaltatta meg, és Béla gitározott. De Istenem, hogy gitározott! Összeszorul az ember szíve.

 

 

Azonban ez a tündérmese sem tarthatott sokáig: még ugyanezév őszén, bizonytalan háttérokok miatt Zorán vette át Som helyét, s ezzel változott a zenekar iránya. Második kislemezük már egy líraibb, lágyabb oldalát mutatja az együttesnek.

 

 

Radics ismét kívülálló lett saját zenekarában, ami hamarosan felbomlott, holott a legdicsőbb történet lehetett volna az övé.

 

(A Taurus új formációja, basszusgitárnál Zoránnal)

 

Béla természetesen újra próbálkozott, szinte minden évben új formációval állva elő, ezek azonban már nem tudták jelentős mértékben befolyásolni a közéletet. A folyamatos mellőzöttség végül odavezetett, hogy a gitáros az alkoholhoz fordult és egyfajta sértődött visszavonultságba menekült. Az Aligátor és Nevada együttesek után egyre inkább hanyatlott egészségi állapota a s gitárjátékának minősége, míg végül az egy hónappal halála előtt rendezett hírhedt koncerten már alig volt képes megszólaltatni a hangszert.

 

 

1982. október 18-án, megtörve, csalódottan hunyt el, 36 éves korában. Sírkövének árát a rockzenészek, barátai zenélték össze.

 

A sors iróniája, hogy néhány évvel halála után megtörtént az olvadás, s az újonnan létrejött közegben Radics Béla egy elismert és népszerű, szabadon alkotható muzsikus lehetett volna, akit nem kötnek meg elvtársak és ostoba kultúrpolitika.

 

Tiszteletére írta a P.MobilZöld, a bíbor és a fekete című dalát, emléke ápolására Emléktársaság alakult, s fenmaradt dalaiból szerzői lemezt jelentetett meg a Tűzkerék R.B. nevű formáció.

 

 

Az elvtársak már rég távol, de Béla dalai ma is, egyre újabb és újabb generációkat szólítának meg.

 

 

Isten éltessen, Radics Béla!

Kerepesi Igor

Képek: Archívum

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 7 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket