A hetvenes évek elején találkoztam Vele első alkalommal életemben, emlékezetes volt! Gimnazistaként édesapámmal Pozsonyban jártam, és az egykori Tuzex üzlet előtt futottunk össze. Barátok voltak az öregek, apám a Csemadok érsekújvári járási elnöke volt, Szabó Rezső főtitkára volt a szervezetnek, a konszolidációs években aztán kegyvesztett magyar.
Apám átölte őt, ő pedig zavartan kibújt az öleléséből, mondván, Laci, bajotok lesz belőle, menjetek tovább…Nem értettem! Apám elmagyarázta, hogy a felvidéki magyarság száműzött nagy emberével találkoztunk, ne feledd őt! Most is óvott minket attól, nehogy bajunk essen! Minden felvidéki magyar iránt felelősséget érez!
Aztán 1989-at követően ott voltam a Csemadoknak azon a rendkívüli országos tanácsülésén, amikor Szabó Rezsőt és Dobos Lászlót rehabilitálták, talán Duray Miklóst is akkor! Szerettem volna megosztani vele az első találkozásunk élményét, nem tette, sokan voltak körülötte! Aztán nagyon sokszor találkoztunk az Együttélés politikai mozgalom különböző fórumain, előszeretettel járt Érsekújvárban is, otthon érezte magát, mint ahogy szinte mindenhol, ahol magyarok éltek az országban!
Mindenki szerette bölcs eszmefuttatásait, alkotmányjogászi érveléseit, megfontolt politizálását, nyugodtságát egy olyan korszakban, amikor a szlovák nacionalizmus tobzódott, magyar ellenségképben gondolkodott lépten-nyomon. Rezső bácsi az őszülő bajusza alatt mosolyogva hárította el a szlovák tévés vitákban a magyarság, az Együttélés rágalmazásait a szlovák fél részéről. A politikai ellenfél is elismerte őt, nem tudtak fogást találni rajta! Egy tévés vitát követő reggelen felhívtam őt, akartam neki gratulálni kemény kiállásáért. Bolond vagy, Dénes, mondta a telefonban, ti sokkal többet csináltok kint a terepen, mint én kisminkelve a tévében!
Ilyen ember volt Rezső bácsi! Sajnos, már múlt időben! Nagy felkészültségű, józanul gondolkodó, kiváló magyar ember!
Ma, amikor magyar nemzetiségű köztársasági elnökjelöltekben gondolkodunk egy normalizálódni látszó korszakban, és a számításba jövő nevek forognak a levegőben, most sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem vagyunk mindannyian 10-15 évvel fiatalabbak! Mert akkor Szabó Rezső össze tudná fogni a szétszéledt nyájat egy ilyen jelöléssel! Talán majd odafentről! Nyugodj békében, Rezső bácsi!
Száraz Dénes
Nyitókép: carissimi.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.