Presser Gábor 70

Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Ha én szél lehetnék, Elfelejtett szó, Nem adom fel, Embertelen dal… folytassam még? Nos, igen, illene.

Felsorolni is nehéz a csodákat, melyekkel Presser megajándékozta a nagyérdeműt, sajátos ízt adva ezzel a magyar zenetörténetnek, kitörölhetetlen nyomot hagyva a kultúra világában. Nélküle talán nem lenne Omega, s LGT sem, legalabbis nem úgy, ahogy azt ma ismerjük emlékeinkből.

Megannyi dalt, hangulatot, érzést, életérzést köszönhetünk neki. Dalokat, amelyek egész életünkre rányomták bélyegüket, amelyek buzdítanak, amelyek vigasztalnak, amelyek életörömmel járnak át minket.

   

Presser egy zenei zseni, egy különleges hatásu előadó, egy mély, brummogó hangú zongoravirtuóz, aki időről-időre forradalmi lépésekre szánta el magát, s képes volt mindig újra megújulni az évtizedek tükrében, ki mindig kiváló, különleges zenészekkel vette körbe magát, s kinek az elmúlt fél évszázad zenei termésének egy jelentős részét, mégpedig komoly, minőségi részét köszönhetjük.

Aki ismer, tudja, hogy komoly Illés rajongó vagyok. Számomra a Szörényi-Bródy életmű a mérvadó, s ehhez hasonlatosat, elismerem, csak Presser alkotott. Kipróbalta magát a rock világában, slágerdalokat, (de minőségi slágerdalokat) írt, olyan előadók támogatója, megbízható, zenei szerzője volt, mint Kovács Kati, Katona Klári, Zorán, Révész Sándor.

LGT-s társaival, s a Vígszínhaz színészeivel megalkotta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrol című magával ragadó zenés, színpadi darabot. (A Déry-mű megzenesítését eredetileg egyébként Szörényiekre bízták volna, de ők szakmai megfontolásból visszautasították, így szerezhette meg magának Presser e komoly zenei elismeréssel járó lehetőséget). A darab mindamainapig elemi erővel hat a hallgatóságra. Az igazi, nagy remekművek egyike. S ha ez nem volna elég, megálmodta s valósággá tette a Padlás címu csodálatos, mesei víziot. A 80-as években pedig izgalmas kalandozásokat tett a különböző műfajok, így az elektronikus zene világában is, lásd. La baletta.

… és a Padlás dalai …

Az Omega és LGT-tagság, a Képzelt riport is bőven elegek lettek volna, hogy örökre bevésődjon neve a magyar kultúra történetébe, de Presser itt nem állt meg. Szólókarrierje is megér egy misét. Kellemes, minőségi, összetéveszthetetlen, sajatos hangulatú dalaival mindamainapig újra és újra elkápráztat. Dalai egyáltalan nem csak talmi dísz, de az ízlés, minőség, káprázatos tehetség lenyomatai.

S hogy is kezdődött mindez? Indítsunk talán a zeneművészeti középiskolában, ahol a fiatal Presser a komolyzene iránt érdeklődve, első dalkísérletei után egy barátjának, Mihály Tamásnak köszönhetően betekintést nyer az akkori könnyűzenébe.

1967-et írunk: a beatforradalom két éve tart csupán – Bródyék kezdték az Oh mondd és Az utcán című klasszikus dalokkal. 67-re pedig már túl voltunk az első beatfilmen, s az Illés mellett a Metro is magyar dalokkal kápráztatja el a közönséget. Pár éve  az Omega együttes is futja köreit, de hiába a karizmatikus Kóbor és a tehetséges zenészek, saját, magyar dalokat még nem írnak. Presser érkezésével azonban minden megváltozott.

(Ugrásra készen, a nagy sikerek előtt…)

Egy rövid történettel könnyű kiemelni Pici jelentőségét. Az 1967-es Ezek a fiatalok című beatfilmben Illésék mellett az Omega is feltűnik, azonban egyetlen egy dalban csupán, ahol egy Szörényi-Bródy szerzeményben Koncz Zsuzsa énekének kísérői. Nem túl jelentős feladat. Ehhez képest, Presser érkezését követően egy évvel az Omegának megjelenik első nagylemeze, nagyszerű kompozíciókkal, kimagasló siker mellett. No, ennyire volt fontos Presser! Ő hozta a dalokat. Dalokat, amelyek egy generáció gondolatait határozták meg.

A Trombitás Frédi és a rettenes emberek című lemez sikere után egyre meredekebben ívelt felfelé a banda útja. A 10 000 lépés névre hallgató korongjuk pedig igazán nagy durranás volt, a címadó dalon kívül a Gyönyhajú lánynak, s Petróleum lámpának köszönhetően. Ez volt ráadásul az első kinyitható albumborító Magyarországon. 1970-ben pedig következő nagy dobásukként egy bizony hard rock elemeket is tartalmazó fantasztikus nagylemezt jelentettek meg, Az éjszakai országút címen.

Az első Omega korszak kedvenc lemeze ez számomra. S mikor minden sínen volt már, beállt a szakadás, amely akár ki is végezhette volna Kóborékat.

Személyes konfliktusok után a dalszerző Presser, a szövegíró Adamis Anna és annak férje, a dobos Laux Józsi kiváltak a bandából, s megalakították az Locomotiv GT-t, melyben zenésztársaik olyan legendák lettek, mint Barta Tamás és Frenreisz Károly.

Olyan sikertörténet indult el akkor, ami átformálta a könnyűzenei életet. Ez a banda volt az, amely talán legközelebb állt a magyar csapatok közül ahhoz, hogy világszám legyen. Amerikában koncerteztek, angol nyelvű dalaik is jól fogytak, s bizony hangszeres tudásuk, zenéjük minősége is világsztárrá tehette volna őket. Végül – mint tudjuk – ez nem jött össze. Nem a helyszín volt alkalmatlan erre, hanem a kor, amelyben éltek.

Fennállásuk évei alatt Presser kivételével kicserélődött a tagság. Somló Tamás 1973-ban csatlakozott hozzájuk, így készítették el legendás és egyik legjobb lemezüket, a Bummm-ot, melyen olyan klasszikusok találhatók, mint a Ringasd el magad, a Kék asszony, az Ő még csak most 14.

Egy évre rá érkezett Karácsony János, a Generálból átigazoló zseniális gitáros, s az Elfelejtett szó, valamint a Szólj rám, ha hangosan énekelek című dalokon már ő gitározik.

Végül az Amerikába emigráló Laux helyére Solti János is megérkezett, s ezzel 1977-re összeállt az LGT legismertebb, klasszikus formációja, mely olyan dalokat készített, mint a Rádió, az Álomarcú lány, az Engedj el, az Embertelen dal, A dal a miénk, a Zenevonat.

Loksi című 1980-as duplalemezükkel elképesztő sikereket értek el, noha a hatalomnak szemet szúrt már munkásságuk. Ennek ellenére éveken át folytatták még, 1984-es Ellenfél nélkül című, új hangzással bíró albumukkal bezárólag. Lemezük ezután nem jelent meg ugyan, de koncerteztek s aktívak maradtak, 1992-es búcsúkoncertjükig.

Ezután időről-időre újra mozgásba lendültek, elkészítettek egy-egy korongot, koncertutakra indultak. Ugyanakkor szólóban és új formációkban is megmutatták tehetségüket. Presser szólókarrierbe kezdett, s kiváló, kifejező dalokat írt Katona Klárinak, Zoránnak, Kern Andrásnak is, 1985-ben pedig a Piramisból kivált Révész Sándorral szövetkezve írta meg annak első lemezét, mely kimagasló siker lett. A 80-as évekre tehető a szívmelengető Padlás című zenés darab is, és újabb izgalmas állomás az Electromantic című albuma, mely elektronikus remekműveket vonultat fel.

Presser mai napig képes elkápráztatni minket tehetségével és mindig új zenei alkotásaival, újabban gyakran láthatjuk őt Rúzsa Magdi munkásságánál közreműködni.

5 évtizednyi zenei, művészeti múlttal a háta mögött sem tétlenkedik, holott művészete oly jelentős, hogy sokaknak fele, negyede is bőségesen elég lenne.

Presser olyan szerteágazó, gazdag, sokszínű és jelentős életművel rendelkezik, amellyel csak nagyon kevesek a magyar zene, a magyar dal történetében. Valószínűleg szubjektíven, s talán elhamarkodottan ítélek, de ha a legfontosabb zenei jelenségeket kellene felsorolnom, a Top 5-ben mindenképpen helye lenni Presser Picinek is.

Boldog Születésnapot.

Kerepesi Igor