Egyre többször hangzik el a környezetemben a karrierista szó. A vicc csak az, hogy javarészt engem illetnek vele. Van, aki kifejezetten bántó szándékkal, van, aki csupán viccelődve. Mindenesetre megérzem, bármilyen szándék is állt a háttérben. De ki is az a karrierista? Tényleg az vagyok? Miért bók, ha ezt egy férfira mondják? És miért megy már-már sértés számba, ugyanez egy nő esetében?

 

Az önmegvalósítással foglalkozó oldalakon a karrierista az az ember, aki tudatosan építi a szakmai jövőjét és kiemelkedően fontos számára a siker. Főként a munkahelyen. Egy menedzser esetében a karrierista szó bókot jelent. Egyfajta törekvést, egészséges ambíciót és tudatosságot.

 

Köznyelvi jelentése már ettől jóval árnyaltabb, inkább pejoratív felhanggal használják az emberek. Ebben az értelemben a karrierista az, aki a munkájának él és minden mást háttérbe szorít emiatt, többek közt a családját is. Rosszabb esetben az ilyen ember másokon átgázolva, semmit és senkit nem becsülve halad előre és jut egyre magasabbra. Törekvés helyett ez már inkább törtetés.

 

 hirdetes_810x300  

 

Több mint két éve vagyok főállású anyuka. Tény viszont az is, hogy az utóbbi időben emellett tanulok és dolgozom heti néhány órában. Egyrészt élvezem a szellemi kihívásokat és igénylem a felnőtt elfoglaltságot, másrészt közeleg az ovikezdés pillanata és vissza kell(ene) térnem a munkaerőpiacra.

 

Sokak szerint túlvállalom magam és megítélésük szerint így kevesebb időm jut a gyerkőcre. Nem tagadom, van benne valami. Néha valóban nem győzöm a sok teendőt és stresszelek miatta. De azt sem hiszem, hogy csak és kizárólag én tudom jól gondját viselni a kislányomnak.

 

Bár nagyon ragaszkodik hozzám, azért néha nekem is jól esik valami mással foglalkozni. Tanulni, írni, esetleg fordítani. Kicsit kézzel foghatóbbak ezek a tevékenységek, gyorsabban jönnek általuk a sikerélmények. Persze Lauránál is látom az óriási fejlődést, csak annak azért jóval több idő kell.

 

 

Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy a családnak hála megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy Laura mellett jut időm tanulásra és munkára. Szerintem a szerencsés kevesek közé tartozom. Kevés anyuka lehet ezzel így manapság. Persze rögtön meg is kapom, hogy karrierista vagyok. Csak mert nem tudok és nem is akarok beállni a sorba.

 

Valószínűleg magas teljesítmény-motivációjú embernek születtem és bármennyire is tiltakozom ez ellen, nem találok rajta fogást. Már látom a felém repülő köveket, de akkor is kimondom: Belepusztulnék, ha az anyai feladatok mellett nem tölthetném mással az időmet.

 

S hogy miért olyan nagy vétek ez? Többek közt azért, mert még a 21. században is ott tartunk, hogy egy friss EU-s felmérés alapján a szlovák  és a magyar társadalom több mint 70%-a (SK 73%, HU 78%) maximálisan egyetért azzal a kijelentéssel, hogy egy nő legfontosabb szerepe, hogy gondját viselje a családjának és háztartást vezessen.

 

 

Egy férfi legfontosabb feladata pedig a pénzkeresés a felmérés eredményei alapján (SK 75%, HU 79%). Míg a férfit az egekig magasztaljuk, ha sokat dolgozik és előbbre jut, addig a nőt elítéljük ugyanezért. Mert tőle mást várnánk el. Mert az asszonynak a konyhában a helye. A férfinak pedig a multik ranglétrájának legtetején egy üvegpalotában. Az már szinte mellékes, hogy a saját családjára alig jut ideje. Az még úgy belefér, hisz ő a családfenntartó.

 

Dühít ez a kettős mérce. Nap mint nap meg kell küzdenem vele. Ha karrierista címszó alatt egy önmegvalósításra törekvő, céltudatos embert értünk, akkor vállalom. Ebben az esetben valóban karrierista vagyok. Ám ha a gyermekét háttérbe szorító, törtető anyát képzelünk mögé, akkor végképp nem.

 

Mierka Szilvia

(a szerző az Anya vagyok, ments ki innen bloggere)

Képek: A szerző felvételei

További ajánlott írások:

 

9 dolog, ami a gyerekvállalás után örökre megváltozik az életünkben

 

5 lecke, amire egy kétéves tanított

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!