Adventi magyar református üzenet Erdélyből

Nyitókép: körkép.sk/kpa

A Körkép.sk cikksorozatában megszólítottunk négy-négy katolikus lelkiatyát és református lelkipásztort, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat Advent alkalmából. Advent minden vasárnapján egy-egy erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki magyar üzenetet közlünk majd le.

Advent második vasárnapján a partiumi Hegyközpályiból érkezik a magyar üzenet Nt. Köteles László lelkipásztortól.

Készüljünk közösen az ünnepekre!

   

Advent… Különös időszak. Sokak számára egy évben csak pár hét. Olyan időszak, amin szeretnénk gyorsan túllenni, szeretnénk hamar „letudni”, mert fáraszt. Mert jön a „kisjézuska” és mire megérkezik, mindenkinek elő kell legyen készítve az ajándék.  Mert így illik…

Advent… a legtöbb embernek személyesen „csak” ennyi: pénzköltés, rohangálás, sorbanállás, idegesség. A nagyvilágnak pedig: egy „százéves kereszt” örömére, a nemzet megváltására extázisban és ordítozások közepette felszentelt katedrális, mely a fondorlat győzelmét és dicsőségét hirdeti; a „győztesek” nemzeti színeire átfestett helyiségnévtáblák melyek igyekeznek jól eltakarni azt, hogy más is ember – még, ha olykor legyőzöttnek is néz ki.

Legyőzöttnek, akit talán csak a világpolitika cirkuszában szabad még mutogatni, mint egy torzszülöttet, akin jót lehet nevetni, ki lehet gúnyolni, mert többet már úgysem ér, akinek a nemzeti színeit nyugodtan gyalázni lehet… Mert a „nemzet megváltása” nem az ő osztályrésze. Mi az Advent a nagyvilágnak? Hadiállapot és puskaporos hangulat, színes mellények és kődobálás a demokrácia nevében, mert mi már csak így tudunk ünnepelni, így tudjuk várni az Urat.

De Adventnek semmi köze ezekhez. Advent nem kér sem a sokak ”keveseket gyűlöléséből”, sem az utálkozásból, sem a fegyverropogásból, sem pedig az utolsó filléred elköltéséből (annak ellenére, hogy így illik, mert mindenki  ezt teszi). Advent nem kér sem a napestig mindenhol szinte már idegesítően „csilingelő” Jingle Bells vagy White Christmas dallamaiból, mert Advent csak egyet kér…

Szívet!

Olyan szívet, amely tiszta és őszinte, amely tisztán és őszintén vallja meg mindenki előtt ebben a műanyag karácsonyfák előtt örvendező, „műanyag Karácsonyt” váró világban: „lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt…” (Zsolt. 130, 6). Advent nem kér mást, csak embert: nem magából kiforduló, hanem magába forduló embert. Olyat, aki  képes megállni és képes számot adni. Olyan embert, aki fel tudja vállalni és bánja saját hibáit, saját embertelenségét ha kell, az érkező Istentől való elfordulását, és éppen azért, mert bánja, nem kér már többet ezekből.

A Karácsony előtti négy hét felkiáltó jel a számunkra, mert nem a jászolban fekvő, az ábrázolásokon mosolyogva anyjára tekintő Kisded várasáról szól igazán, hanem a dicsőségében, teljes hatalmában felénk jövő Krisztussal való találkozásra kell, hogy készítsen! Ez az időszak a kegyelem ideje: mert Krisztus jön, Krisztussal te is, én is találkozunk (egykor, a temetőben, mikor itt hagyjuk árnyékvilágunkat, és azon az utolsó napon, a számadás napján). Jézus az, aki egyszer majd a te életed mellett is megáll, mit ahogyan egyszer Jeruzsálem felé közeledve is megtette.

De nem mindegy, hogy mikor megáll, örömmel tekint rád vagy elsírja magát feletted, mint egykor: „Jeruzsálem! Jeruzsálem… hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad” (Máté evangéliuma 23,37/a; 38). Mert mi sokszor nem akarjuk… Sem Jézust, sem azokat az ajándékokat, melyeket Ő maga hoz el számunkra – nem megtömött puttonyos „álmikulásként”, hanem Megváltóként, a menneyi dicsőségét elhagyó Úrként, aki jól meglehetne az Őt mindenap megpróbáló, „zaklató” embertömegek nélkül. De mégsem futamodik meg, inkább belehal emberszeretetébe.

Adventi magyar református üzenet: “Mi egy örök adventben élünk”

„Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Galata levél 5,22-23/a) – ilyen ajándékokat hoz Ő. Olyan ajándékokat, melyeket nem vásárolhatsz meg, mert nincsenek ott a bevásárlóközpontok keleti gyártmányú árucikkei között, olyan ajándékokat, melyeknek saját erőfeszítésedből csak darabkái lehetnek osztályrészed.

Erről szól Advent… VAN KIT ÉS VAN MIT VÁRNOD! Nem kell többé unottan, fásultan, belefáradtan, szürke pontként egy szürke embertömegben tengesd az életed, mert: KIRÁLYOD JÖN! Hozza azt, amit már régóta kerestél, de mégsem találtad!

Advent az uralkodásról szól: uralmad saját magad felett már csődöt mondott, add hát át azt az Érkezőnek! Mert miattad jön e Földre! MIATTAD! Mondd, hát te is ki: JÖVEL, URAM JÉZUS!

Köteles László

Hegyközpályi

Hegyközpályi Nagyváradtól mintegy 8 kilométerre fekszik a Hegyköz kapujában. Egyre növekvő gyülekezetében immáron 3 éve és 7 hónapja a Sárospatakon teológiát végzett Köteles László látja el a szolgálatot. A település egyik érdekessége az a szoborpark, mely a felvidéki Nagy Géza fafaragó vezérletével készült.