A Körkép.sk cikksorozatában megszólítottunk négy-négy katolikus lelkiatyát és református lelkipásztort, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat Advent alkalmából. Ezúttal Molnár Tamás, a Pozsonyban tevékenykedő római katolikus lelkipásztor adventi üzenetét közöljük.
Több településen, főként falvakban él még az a szokás, hogy a hívek a szenteste előtt kilenc adventi napon át közösen imádkoznak egy-egy család otthonában, tisztelve a „szállást kereső Szent Családot”. Ez a karácsony-váró ájtatosság is azt akarja kifejezni, hogy mi, ma élő emberek másként akarunk viszonyulni a Szent Családhoz, mint ahogy az kétezer évvel ezelőtt történt, amikor nem kaptak helyet a szálláson.
Idén december 23-a, a kilenced utolsó napja egyben az a vasárnap is, amikor az adventi koszorún már mind a négy gyertya meggyújtásra kerül, az ünnep közeledtét hirdető koszorú gyertyáinak lángja együttesen hirdeti: küszöbön a karácsony, Jézus Krisztus születésnapja.
Az adventi út karácsonyhoz vezet. Advent negyedik vasárnapján a szentmisék keretén belül egy olyan evangéliumi részlet kerül felolvasásra, amely előzménye volt a karácsonyi eseménynek, Jézus születésének, mégpedig az, amikor az ő születésének hírül adását követően, Gábor angyal üzenetének jól ismert üdvözlő szavai, az „Üdvözlégy, Mária”-köszöntés után Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet.
Adventi út volt ez. Hiszen Mária már várta a Gyermek születését. Megy, hogy megossza örömét. S megy, hogy osztozzon Erzsébet örömében, aki akkor már szíve alatt hordta Keresztelő Jánost, várva várt gyermekét, Mária megy, hogy segítsen. Adventi út, ami örömről és segítségről szólt. És elvezetett karácsonyhoz. A lélek ápolásának öröme, a belső hangolódás öröme, a szív és lelkiismeret megtisztításának öröme, számos jótékonysági kezdeményezés, nagyobb egymásrafigyelés, segítségnyújtás és még sorolhatnánk, mit foglalhatott és remélhetőleg foglalt is magába az út, amit az adventi koszorúnk első gyertyájának meggyújtása óta megtettünk.
Most, mikor már teljes fényben pompázik a hétről hétre több lánggal ékeskedő koszorú, feltehetjük magunknak a kérdést, milyen karácsonyhoz vezetett ez az út? Nyitott a szívem a szállást kereső Szent Család előtt?
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Az Isten természetfölötti módon részesítette őt édesanyai hivatásban. Mária azonban hittel az Úrra hagyatkozott, reá bízta az egész ügyet és magasztalta az Istent. A Szent Család másik oszlopos tagja, József, igaz ember volt. Ezt jegyzi fel róla a szentíró.
Igaz emberként be akarta tartani a törvényt, de ugyanakkor meg akarta kímélni jegyesét, Máriát a megszégyenítéstől, ezért inkább titokban tervezte elküldeni, amikor megtudta, hogy gyermeket vár. Az angyal azonban tudatta Józseffel, hogy a Máriában fogant élet a Szentlélektől van.
Ha ajtót nyitunk életünkben Mária és József előtt, társaságukban az ő példájukat is követhetjük: Máriához hasonlóan mi is az Úrra bízhatjuk életünket és annak minden ügyét. Azokat a dolgokat is, amelyeket nem értünk igazán, vagy amelyeket másokkal vagyunk képtelenek megérttetni. Bízzunk Istenben, segítségében, gondoskodásában örömünkben és bánatunkban egyaránt. Ne féljünk, ne essünk kétségbe, higgyünk az ima erejében, higgyünk abban, hogy Isten nem hagy cserben minket!
S József igaz emberségét is követnünk kell, vagyis igyekeznünk kell betartani Isten parancsait, odafigyelőnek, tapintatosnak, szeretettől vezéreltnek kell lennünk embertársunkkal szemben. Mária és József példáját követve közelebb kerülünk a Szent Család középpontjához, Jézushoz. Jézus Krisztushoz, akinek születésnapját várjuk. Ha Szűz Mária és Szent József lelkületével fogjuk átélni adventi utunk utolsó szakaszát (is), az idei advent befejező óráit (is), a Szentestén, karácsony éjszakáján, Jézus Krisztus születésének idei ünnepén mi is szívből boldogok lehetünk.
Örülni tudunk majd annak születése miatt, Akiben velünk az Isten. Annak születése miatt, Akihez az idei advent is közelebb akart vezetni, Aki felé az egész életutunknak, egész életünknek irányulnia kell. Akit érdemes befogadnunk. Jusson számára hely az életünkben.
Lassítsunk végre, ha lehet. Hangolódjunk az ünnepre. Nehogy a sok tennivaló közepette észre se vegyük, hogy a szállást kereső Szent Család már elhaladt a házunk előtt, s nem fogadtuk be, vagy hogy épp annyi minden töltötte s tölti ki az életünket, hogy épp számukra nem jutott, nem jut már hely. Meg talán idő sem, mert hiszen annyi mindent kellett bekészíteni, elkészíteni, megvenni, elrendezni,…
Nem gondoljuk olykor, hogy a Szent Család a saját családunk tagjain keresztül is kopogtat szívünk ajtaján? Halljuk? Eléggé csend van már ahhoz, hogy meghalljuk? Van hely számukra? Van időnk, szeretetünk, örömünk? Ugye, hogy mindannyian ilyen értékes ajándékokra vágyunk?! Ajándékozzunk is hát ilyet…
Molnár Tamás, római katolikus lelkipásztor
Megosztás:
Címkék: Főoldal Jézus Jézus Krisztius születése Molnár Tamás atya pozsonyi magyar katolikus közösség Szenc Család Szent Család-járás szenteste
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.