Molnár Tamás atya a Körképnek: Fontos a közösségépítés a pozsonyi magyar katolikusok körében (Interjú)

Zajlik az élet a pozsonyi katolikusok körében. Az elmúlt esztendőről, programokról, hívekről,  hitéleti mindennapokról kérdeztük Molnár Tamás atyát, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorát, egyházjogászt, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökét.

Hogyan értékelné a 2018-as évet? Milyen volt a pozsonyi katolikusok számára?

Elsősorban hálával tekintek vissza az elmúlt évre (is). Hálával fordulok az Isten felé, ahogy ezt a minden évben megtartott év végi hálaadás, vagyis a december 31-i szentmise alkalmával is igyekeztünk az egész közösséggel tudatosan kifejezni. De hálatelt szívvel gondolok minden segítőre, minden jószándékú emberre, akik hozzájárultak ahhoz, hogy templomi közösségünk a 2018-as év során szervezett programok, találkozások, beszélgetések által is még jobban összekovácsolódjék, hogy tudjon minden korosztály számára értékes programokat kínálni, egymás segítségére lenni, hogy tudjuk az Istentől kapott kegyelmeket, lehetőségeket jól felhasználni.

   

Mint lelkipásztornak elsődleges feladatom a szentmisék bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása, Isten Igéjének hirdetése. Mindezek mellett fontosnak érzem a közösségépítést. Ezért jó, hogy a templomon kívül is tudunk találkozni, további programokat biztosítani az érdeklődők számára.

Ebben nagy segítséget jelent az is, hogy 2018 őszén megnyithattuk Közösségi Házunkat, amely a különféle összejövetelek helyszínéül szolgál. Itt találkoznak rendszeresen az egyetemisták, az elsőáldozásra készülő gyerekek, a leendő bérmálkozók, a helyi magyar cserkészcsapat őrsei, a házaspárok számára meghirdetett Párkapcsolati Műhely iránt érdeklődő párok, az óvodáskorú gyerekek az ő hittanos foglalkozásaik alkalmával, a rendszeresen együtt imádkozó édesanyák, az imacsoportok tagjai.

A Közösségi Ház helyszínül szolgál továbbá alkalmi programokra is, legyen szó valamilyen megbeszélésről, adventi koszorúk készítéséről, születésnapi összejövetelről, vagy épp családok baráti találkozójáról.

Eseményekben, élményekben, Isten áldásában gazdag évként könyvelem el az elmúlt esztendőt, egyértelmű tehát a hálás lelkület.

A fővároson kívül is voltak programjaik?

Persze, Pozsonyon kívül is voltak rendezvények, ahol közösségünk tagjai együtt lehettek. Ilyenek voltak például a nyári programok. Már harmadik éve kerékpároztunk együtt a fiatalokkal néhány napon át a Balaton partján. Nem hiányozhatott a vakációból a gyerektábor és a felnőttek közös nyaralása sem, a helyszín Kovácspatak volt. Onnan látogattunk el Esztergomba, Márianosztrára és Bénybe.

A pozsonyi magyar ministránsokkal jelen voltunk a Nemzetközi Ministránszarándoklaton Rómában. Továbbá voltak az év folyamán egynapos közös zarándoklatok, kirándulások is, így jutottunk el közösen többek között Szombathelyre – ahol részt vettünk Brenner János boldoggáavatásán, a magyar egyház egyik legkiemelkedőbb 2018-as eseményén –, Budapestre, a csornai premontrei apátságba, az ősi Pannonhalmára.

Úgy tudjuk, Önök is készülnek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

Igen, Budapesten lesz, de tavaly vendégül láthattuk nálunk annak főtitkárát, Dr. Fábry Kornél atyát, júniusban és novemberben is csatlakoztunk városunkban a világméretű szentségimádáshoz, katekézis-sorozattal is hangolódunk a közelgő nagy eseményre. Karácsony előtt kiadásra került egy évkönyv az új, 2019-es évre, szól ez a közösség tagjainak, de arra is szolgál, hogy másoknak hírt adjunk közösségünkről.

Mennyi a hívők száma a pozsonyi katolikusok körében, és miképp változott/változik-e a létszám?

Nehéz ezt számokban kifejezni. Egyértelmű, hogy a város nemzetiségi összetétele teljesen más, mint száz évvel ezelőtt volt. Magyarokként kisebbségben vagyunk, s ugyanúgy, ha az arányt tekintjük a jelenben, a templombajárókból kevesebb van, mint a vallásukat nem gyakorló személyekből – ez persze a fővárosban nem csak a magyar nemzetiségűek esetében van így –, de fontos, hogy összetartsunk, hogy éljünk a vallásunk, az anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink kínálta kincseinkkel.

Talán, ha ezt többen komolyabban, vagy egyáltalán komolyan vennék, a magyar keresztény közösség is sokkal nagyobb lehetne Pozsonyban. Ám pozitívumként jegyzem meg azt, hogy a meglévő közösség aktív, élő közösség, fejlődő, s úgy vélem, létszámban is növekvő közösség.

Vasárnaponként megtelik hívőkkel a pozsonyi ferences templom a délelőtt kilenc órai magyar misére, ez örömteli tény. További helyszíneken – Pozsonypüspökin, Vereknyén, Főréven, Szunyogdiban és a Virágvölgyi plébániatemplomban – szintén vannak vasárnaponként magyar misék Pozsony területén. Ötödik éve vagyok a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora, inkább növekvő tendenciát tapasztalok azon a téren, ami a templombajáró magyarok számát illeti, valamint az aktív bekapcsolódást a közösségi életbe. Hálás is vagyok mindezért.

De úgy vélem, még mindig elég nagy az a missziós terület, ahová vallásgyakorló magyar híveink által is el kéne jutnia a meghívásnak közösségünkbe. A hiteles keresztény példának, a saját nemzetiséghez való ragaszkodás természetességének, s annak a meggyőződésnek, hogy a hitnek ma is meg van a nélkülözhetetlen szerepe, hogy az Istennel ápolt kapcsolat ma is időszerű, hiszen mi mindannyian Hozzá tartozunk, Neki köszönhetően létezünk, Ő gondoskodik mindnyájunkról, halhatatlan lelkünkről is.

Azért is nehéz a közösség tagjainak számát meghatározni, mert nincs mindig mindenki jelen egy helyen. Vannak, akik csak hétközben tartózkodnak Pozsonyban – itt dolgoznak vagy tanulnak –, ők a hétköznapi miséken és összejöveteleken vannak jelen a közösségben, a hétvégét azonban szülőfalvaikban vagy városaikban töltik. A másik oldalon vannak, akik csak vasárnaponként jönnek el a templomba, s vannak, akik nem rendszeresen.

Vannak otthon tartózkodó beteg és idős személyek, akiket szintén közösségünk tagjainak tartunk. Tehát sokszínű a közösség, gyakran tapasztalva vendégek jelenlétét is a miséken vagy valamilyen rendezvényen. S ha nem is helybeliekről van szó, a pozsonyi kórházakban fekvő magyar betegekre is sajátjainkként gondolunk, anyanyelvünkön látom el őket a szentségekkel.

Mennyire jellemző a fiatalok jelenléte?

Nem hiányoznak a fiatalok a templomból, nem hiányoznak a közösségből, ennek nagyon örülök. Persze, itt is elmondható, hogy többen is lehetnének, többen is jöhetnének. De hálás vagyok azért, hogy szép számban vannak ministránsok, vannak aktív cserkészek a néhány éve újjászerveződött csapatban, a nyári gyerektáborok szervezésébe és vezetésébe bekapcsolódó lelkes animátorok, működik ifjúsági énekkar, vannak aktív hittanosaink, akik különféle hittanversenyekbe is bekapcsolódnak határon innen és túl.

A Pozsonyban tanuló magyar egyetemistáknak is nyújtunk rendszeres találkozási alkalmakat, szervezünk utakat ifjúsági találkozókra, egyebe. Szeretnénk a jövőben egy lelkigyakorlattal is segíteni az ifjúság lelki fejlődését, valamint azzal, hogy igyekszem bevonni őket a közösség életébe az egész év folyamán. Néhányan közülük időseket látogatnak a városban, képviselik közösségünket számos rendezvényen, besegítenek táborok szervezésébe, őrsvezetőként segítik a cserkészet által a keresztény és magyar értékek továbbadását a kisebbeknek, s az óvodások hittanos foglalkozásait is fiatalok vezetik.

Mi jellemző a pozsonyi magyar katolikus hívekre életkorilag, női, férfi szempontból?

Mindkét nem, nők és férfiak egyaránt jelen vannak, s minden korosztály, a legkisebbektől a legidősebbekig. A ministránsok között is akad óvodás korú kisfiú és őszhajú, nyugdíjas nagyapa egyaránt. Ha a középkorosztályt és az idősebb generációt tekintem, talán a hölgyekből van több a templomi padokban, de jó látni, hogy sok esetben teljes családok együtt vannak jelen a miséken.

Számos fiatal család is aktív tagja a közösségnek. Ismerem őket, kapcsolatban vagyok velük. Jó látni a családok közötti barátságokat, a gyermekeiket következetesen nevelő családokat, s gyakran megfigyelhető a nagyobbak jó példájának pozitív hatása a kisebb gyerekekre a családokban, de a közösség nagy családjának életén belül is.

Hogy telt a karácsonyi időszak a pozsonyi magyar katolikusok számára? Hogy értékelné a programokat?

Tartalmas adventtel készültünk elő karácsonyra. Immár hagyományosan, a gyerekek szüleikkel vagy nagyszüleikkel együtt készíthették el családjuk adventi koszorúját. Idén erre az új Közösségi Házban került sor.

Hétfőnként roráték, azaz hajnali misék voltak a ferences templomban. A gyertyafényes szentmisék után az iskolások számára mindig közös reggelit biztosítottunk. Már ennek is néhányéves hagyománya van. Nem hiányozhatott a szóban forgó adventben sem a kakaó, a kalács, s volt, amikor virslit főzünk. Sok gyerek és fiatal jött el ezekre az adventi misékre, persze felnőttek is, akik a templomból indultak munkahelyeikre.

December 6-án Szent Miklós püspökre emlékeztünk a ferences templomban, mindenki megajándékozva térhetett haza az esti miséről. Sok gyerek vette körül a Mikulást a templomban.

2018 adventjét is jellemezte a jótékonykodás. A múlt évekhez hasonlóan a legutóbbi advent heteiben is gyűjtöttünk tartós élelmiszert Szent Kalkuttai Teréz anya Pozsonyligetfalun tevékenykedő nővéreinek, a Szeretet Misszionáriusainak, akik többek közt magyar hajléktalanokkal, rászorulókkal is törődnek. Hálásak vagyunk ezért a szolgálatukért. Többen jelen voltunk az összegyűjtött adományok átadásánál is. Ez minden évben szép élmény számomra, ismerős a hely, hiszen már kispap koromban is jártam oda egy ideig pasztorációs munkára.

Az adventi lelkinapot most nem Pozsonyban tartottuk meg, hanem Szombathelyen voltunk. December 15-én, Boldog Brenner János vértanú pap első liturgikus emléknapján gazdag lelki programon volt részünk az említett városban, ahol nem csak a program volt színvonalas, hanem a szívélyes fogadtatás, a szombathelyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette ezt az adventi havas szombatot.

Koncertekből sem volt hiány. Színvonalas orgonahangverseny nyitotta az adventi időszakot, a római Szent Péter Bazilika orgonistája nyűgözte le a hallgatóságot. Karácsonyhoz közeledve pedig a Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége szervezésében tartott koncert alkalmával Petrás Máriát és a Muzsikás Együttest hallhatták az érdeklődők a belvárosi ferences templomban.

Lelki programok, gyóntatás, hangolódás után méltóságteljes, mély karácsonyhoz érkeztünk, zsúfolásig telt templommal ünnepeltük Jézus Krisztus születésnapját. Szilveszterkor együtt adtunk hálát az Úrnak, majd mise után a refektóriumban kifejezhettük egymásnak jókívánságainkat. A karácsonyi ünnepkör további része is örömben, szépen telt.

Röviden milyen programokkal készülnek 2019-re?

A teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Február 23-án tartjuk a családi farsangi batyubált. Utána, a tavaszi szünetben lesz a közösségi sítúra. Nagyböjtben számos lelki program lesz, rendszeresen keresztutak – a máriavölgyi kálvárián is –, lelkinap, március 23-án egynapos zarándoklat Tihanyba a történelmi kálváriára és az apátságba. Természetesen megünnepeljük majd az édesanyák ünnepét, a májusi Anyák-napját. Május 8-ra a családoknak szervezünk közös kirándulást.

Júniusban lesz az elsőáldozás, ősszel a magyar bérmálkozás. Nyáron lesz a gyerektábor, amit minden évben örömmel várnak a gyerekek. Várhatóan több mint ötvenen táborozunk majd együtt. Ugyancsak a nyári vakáció idejen a franciaországi Lourdes-ba szervezünk közösségi zarándoklatot. S persze nem hiányozhat az augusztus 20-i, Szent István-napi magyar mise a pozsonyi dómban, valamint a november 19-i, Kék-templomban tartott magyar mise sem, amit Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére celebrálunk. November elején az András-temetőben imádkozunk majd halottainkért. Aztán adventben is lesz majd lelkinap, meg sok más karácsonyváró lelki program is. Ennek a naptári évnek a végén is köszönteni fogjuk majd a közösség jubilánsait, valamint a jubiláló házaspárokat. Imádkozunk értük, emléklapot kapnak, s mindig a gyerekek adják át a virágot az ünnepelteknek.

Szívügyem a generációk kölcsönös megbecsülése, egymás tiszteletben tartása. A betegekre és idősekre is mindig gondolunk. Kéthetente tartunk összejövetelt a vasárnapi misék után, s 2019-ben is zajlik az élet a Közösségi Házban.

Mit kell tudni a február 23-i farsangi bálról?

Minden korosztálynak szól. Nincs belépődíj. Nem szükséges drága új estélyi ruhát vagy öltönyt vásárolni előtte. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon jó hangulatú, a gyerekek miatt délután kezdődő, s este tíz körül véget érő közösségi összejövetel szórakozással, tombolával, tánccal, játékkal, roskadozó svédasztalok finomságaival. Néhány éven keresztül bűvész is szerepelt a programban. A gyerekek jelmezekbe öltözhetnek. Mindenki hozzájárulhat az agapéhoz sós- vagy édes süteménnyel, üdítővel, esetleg felajánlhat tomboladíjat. A közösségi batyubál helyszíne idén is a Duna utcai magyar iskola ebédlője lesz.

Mit foglal magába a közösségi sítúra?

Testi és lelki felüdülést! Több mint hetvenen, főként gyermekes családok és fiatalok töltjük együtt a tavaszi szünet napjait. Vasárnap érkezünk meg Bölényfalvára (Zuberec), ahol elfoglaljuk egész heti „birodalmunkat”, a már megszokott szálloda minden szintjét.

Reggelente napindító áhítat segít lelkünket Istenhez emelni. Reggeli után a sípályára megyünk, s ott töltjük a nap nagy részét. Egymásra figyelve, egymásnak örülve, a felvonókból egymásnak integetve, vagy épp egymást (például a kezdő vagy már (tán épp ezért) fáradt síelőket) bíztatva élvezzük a téli sportot és a csodálatos fehérbe öltözött tájat.

Koraeste szentmisére gyűlünk össze. Olykor tizenöt-húsz fiú állja körül ministránsként a tábori oltárt, fiataljaink vezetik az ifjúsági énekeket, a jelenlévők imaszándékai is elhangzanak a misékben, együtt imádkozunk ezekért a szándékokért. Az ízletes vacsorák után pedig esti programokra hívjuk a kicsiket, fiatalokat, felnőtteket egyaránt: színdarabokkal tűzdelt cserkésztábortűzre, vetélkedőkre, népmesevetítésre, kerekasztal-beszélgetésre.

A múlt évben már egész éjszakai szentségimádásra is kínáltunk lehetőséget csütörtök estétől a pénteki reggeli imáig. Bárki találhatott időt az éjszaka csendjében az Oltáriszentség előtt imádkozni, az Úr előtt töltekezni, a csendben Jézus Krisztussal lenni. A közös sítúra szombaton ér véget. Úgy vélem, minden évben nagy élményt jelent ez a hét, emlékezetes, testet s lelket felüdítő napokról van szó.

Milyen egyéb kezdeményezéseik vannak még a 2019-es évre?

Szívesen megemlítem azt a fontos kezdeményezést, ami ugyan nem egy látványos rendezvény, de mégis minden közösségi rendezvényünk és az egész közösségi élet hátterében rendkívül fontos szerepet tölt be: ez pedig az ima a közösségért. Háttérima, ami nélkül a sok program szervezése úgy érzem, önmagában üres lenne. Ima a szentmisék alkalmával, szentségimádásokkor, családban, imacsoportban, ifjúsági csoportban, egyénileg. Nagyon fontosak ezek, hiszen jó hatással vannak az egyénre, a családjára, a közösségre.

A 2019-es év kezdetén egy olyan lehetőséget is felkínáltunk, hogy aki csak teheti, naponta mondja el azt a fohászt, amit a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösségért, valamint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelki hatásaiért, annak jó gyümölcseiért fogalmaztunk meg, állítottunk össze.

A hívek közül szép számban elköteleződtek, hogy ezt a fohászt 2019 minden egyes napján elimádkozzák. Ezen elköteleződést vállaló személyekért és családtagjaikért három ünnepi misét is felajánlunk a ferences templomban: január 1-én, aztán az Isteni Irgalmasság ünnepén, s majd december 25-én, karácsonykor. Hiszek az ima erejében. Hiszem, hogy lelkipásztori munkám és a közösség összefogása az imaháttér segítségével, az Isten áldásával válhat előtte kedvessé, s hozhat Pozsonyban is jó gyümölcsöt, válhat a pozsonyi magyarok lelki javára.

Íme, az ima. Hálás leszek, ha a Körkép.sk Kedves Olvasója is szívből elimádkozza értünk, velünk… Köszönöm! Köszönjük!

Uram, áldd meg közösségünket,
minden tagját, minden családját,
a kicsiket és a nagyokat,
a fiatalokat és az időseket,
az egészségeseket és a betegeket,
a gondokkal küzdőket!

Add, hogy boldogan éljük keresztény hivatásunkat!
Adj újabb jó családokat,
támassz új papi hivatásokat!

Elhunyt hozzátartozóinknak
és közösségünk minden megholtjának pedig
adj örök boldogságot a mennyben!

Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus
Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosaink, népünk,
Európa és a világ lelki
megújulására szolgáljon!

Ámen

Köszönöm a beszélgetést.

Laky Erzsébet

Fotók:  pozsonyikatolikusok.sk