A Gergely-naptár – Megérett az idő egy újabb naptárreformra?

Nyitókép forrása: independent.co.uk

Alábbi írásunk a Körkép.sk havonta megjelenő online magazinja, a Látókör februári számában jelent meg. A teljes kiadványt cikkünk végén lapozhatja át.  

Egyre többen vetik fel, hogy 436 év után újabb naptárreformra van szükség. Ahogy az a történelemben annyiszor, most sem az ésszerűség, hanem a gazdasági és politikai érdekek diktálnak, sőt, itt ott találkozhatunk olyan javaslattal is, amikor a naptár egyetlen célja, hogy egy babonát teljesen száműzzön a mindennapi életből. 

Már ősidők óta próbál az ember minél több természet adta ciklust begyömöszölni az általa kialakított időszámításba, amit aztán tovább bonyolít saját hiedelemvilágával, vallási ünnepeivel, politikai és gazdasági érdekeivel.

   

Az európai időszámítás alapjául szolgáló korai római naptár 295 napos volt, és márciussal kezdődött, tíz hónapot számoltak a hold ciklusai alapján. Mivel a téli hónapok gazdaságilag gyakorlatilag jelentéktelenek voltak, azokat nem is számolták. Aztán a jobb követhetőség kedvéért 12 hónapot neveztek meg, ám még mindig nem sikerült kitölteni a tropikus év durván 365 napos keretét, amit úgy ellensúlyoztak, hogy itt-ott beiktattak egy hónapot. Ez a gyakorlat azonban számtalan visszaélésre adott lehetőséget. Római konzulok hosszabbították meg hivatali idejüket a naptár önhatalmú átszabásával.

Caesar „divatot” teremtett

Végül Julius Caesar Kr. e. 45-ben bevezette a ma julián naptárként emlegetett időszámítást, ami már 365 és egynegyed napos évvel számolt. A bevezetés esztendejében, hogy az új év első napja a kiválasztott napra essen, 445 naposra duzzasztotta az évet, majd jött a 365 és egynegyed napos naptár.

Persze, itt is akadtak problémák. Először a Caesar után következő uralkodók és császárok próbálták saját képmásukra formálni az időszámítást. Augustus császár például a július hónap után következő sextillus (hatodik – márciusban kezdődött a római év) hónapját keresztelte át augusztusra. Ám egója nem bírta elviselni, hogy csak 30 napos legyen ez a hónap, miközben július 31 napot kapott. Neves egyszerűséggel elvett egy napot februártól.

Ami azonban nagyobb probléma volt, hogy a julián naptár is viszonylag elnagyoltan követte a valódi év hosszát. Egy év egészen pontosan 365 nap, 5 óra, 48 perc és 45 másodpercig tart. Mondhatnánk, hogy 11 perc 15 másodperc nem a világ, de csak egy emberöltő alatt nem tűnt fel a különbség. Az évszázadok során akkora időcsúszás gyülemlett fel, hogy az időközben világot hódító kereszténység ünnepnapjai összecsúsztak, a tavaszi napéjegyenlőség pedig nem március 21-re esett, hanem egyre korábbra datálódott.

Katolikus reform

Végül 1582.ben XIII. Gerely pápa javaslatára Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Portugália – akkoriban Európa talán leghűbb katolikus országai – bevezették a Gergely-, vagy gregorián naptárt, ami már kiküszöbölte elődje hibáit, állandósítva a ciklikusságot, de megtartva annak eredeti, gyakran ésszerűtlennek vélt alapjait: a hétnapos héttel nem osztható napszámot, az év hosszához nem illeszkedő, ezért váltakozó napszámú hónapokat.

Európa megosztottságát jól jelzi, hogy a mai uniós tagállamok közül Románia és Görögország vezette be utoljára a gregorián naptárt, az előbbi 1918-ban, az utóbbi csak 1924-ben. De maga Franciaország, a német hercegségek és Nagy-Britannia is több évtizedet váratott magára. Mindez a vallásháborúkra vezethető vissza, a protestánsok nem igazán voltak hajlandók elfogadni egy pápától származó új naptárt, legyen az bármilyen jól összeállított. Magyarországon a magyar katolikusok is ellenezték, ahogy a protestánsok és a görög ortodoxok is, míg a római katolikus délszlávok nagy erőkkel terjesztették. Volt olyan magyar város, ahol kétszer tartották az egyházi ünnepeket – egyszer gregorián, egyszer julián naptár szerint.

Vannak országok, amelyek máig elutasítják, elsősorban Ázsia középső és keleti részében, és vannak, amelyek ragaszkodtak ugyan sajátjukhoz, de gazdasági megfontolásokból vezették a gregorián napokat is.

Önjelölt reformisták

Manapság a naptárreformot sürgetők többnyire gazdasági megfontolásokat tartanak szem előtt.

Amiatt, hogy a munkahetek egyáltalán nem illeszkednek a 365 napos évhez,  sokan tartják a gregorián naptárt elavultnak. Emlékezzünk vissza, mekkora vitát váltott ki Szlovákiában az egyszeri alkalomra bevezetett alkotmányünnep 2018-ban. A vállalatok amiatt aggódtak, hogy precedenst teremt a kormány, és a szlovákiai munkaszüneti napok egyébként is viszonylag hosszú listája tovább bővülhet.

A cégek aggodalmai nem alaptalanok. A karácsonyi ünnepek gyakran esnek hétköznapra, így áll a termelés, gyakorlatilag minden hónap adott napjához kötődő ünnepnap veszteség számukra. Kivételt talán csak a húsvét jelent, mert nagypéntek és húsvéthétfő mindig ugyanakkor van, de például Cirill és Metód ünnepe változó.

A karácsonyi szabadságolások torzítják a statisztikai adatokat és megnehezíti a költségvetési összehasonlításokat. Az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt a gregorián naptár megreformálásra. James A. Colligan 1930-ban megalkotott Pax naptárja például vasárnappal kezdődő hetekkel, és 13 darab, állandó 28 napos hónapokkal számol. A különbséget egy csonka hónap, a Pax ellensúlyozza.

1928-ban az Eastman Kodak alapítója, George Eastman hozott létre egy vállalkozásbarát naptárat, amelyben minden hónap 15. napja vasárnapra esett. Ez elvileg megkönnyítette volna a vállalati élet tervezését, főleg ami a termelési és statisztikai mutatók számítását illeti.

De nem csak magánemberek próbálkoztak. 1954-ben India javaslatára az ENSZ napirendre tűzte a gregorián naptár reformját. India azzal érvelt, hogy a féléves és negyedéves egyenlőtlenségek nehezítik az üzleti statisztikák összehasonlítását, a napok „következetlen előfordulása” pedig nehezíti az ismétlődő üzleti és kormányzati találkozók ütemezését. India kezdeményezése végül nem ért célt, de a téma azóta is ott rezonál az éterben.

2012-ben egy Richard Conn Henry nevű asztrofizikus NASA-beli egyik kollégájával, Steve H. Henry alkalmazott közgazdaságtudóssal összeállva létrehozta az addigi legésszerűbb naptárreform-javaslatot, amely saját bevallásuk szerint „vallásos szempontból kifogásolható, üzleti szempontból vállalkozóbarát és évről évre azonos”.

A Hanke-Henry naptár fix 364 napos évvel számol, ezzel az üzleti világ által felrótt hibákat ki is küszöbölte. Például a kamat számításánál a gregorián naptár változékonysága miatt gyakran csak becslésekre támaszkodnak 360 napos évben vagy 30 napos hónapokban számolva a kamatköltséget. Számítások szerint, ha bevezetnék, csak a kamatszámítások pontosítása miatt évi 130 milliárd dollár megtakarítást jelentene a világgazdaságnak – ez Szlovákia bruttó hazai össztermékének másfélszerese.

A látszólag bonyolult ábra azt mutatja meg, hogyan csúszik el a gregorián naptárban a nyári napforduló időpontja. A gregoriál naptár bolygónk Nap körüli keringésétől évente 0,0312 nappal eltér, ezért ha elég messzire tekintünk az időben, akkor szükség van a kiigazításokra, amit a Gergely naptár többek között azzal old meg, hogy négyszáz évenként kihagyja a szökőévet. Az ábrán látható apró ciklusok a szökőév ritmusát mutatja, a hosszú ereszkedő trendek pedig a 0,0312 napos kiigazítások a nyári napforduló esetén.

Láthatjuk, hogy 1903-ban anyári napforduló június 22-re esett és délután 16:00-kor volt (közép-európai idő szerint), 1954-ben június 21-re, kevéssel éjfél előttre és 2098-ra majd június 20-ára fog esni este 20 órára. 2100-ban a ciklus újraindul, és a nyári napforduló ismét június 22-re esik majd. Hasonló lüktetése van a téli napfordulónak is. Érdekesség, hogy gregorián naptár 0,03 napos eltérést kezel csak, a hiányzó 0,0012 napnyi hézag majd a Gergely-naptár bevezetése után 3320 évvel mutatkozik majd meg, ennek kiigazítása a 4902-es évben elők gondja lesz.

A Hanke-Henry meghagyja a hétnapos heteket, természetesen a Sabbathot is tiszteletben tartja, és úgy állították össze, hogy az Amerikában tartott összes ünnepnap hétvégére essen – bár ezt aligha fogadnák kitörő örömmel a munkások. A két tudós állítása szerint az ünnepnapok kiigazításával együtt már csak az Egyesült Államokban 150 milliárd dollárt lehetne megtakarítani a reformmal.

Látható tehát, hogy próbálkozások vannak. A Stratfor vonatkozó cikke szerint az esetek többségében – főleg az USA-ban – nem azért vetették el a naptárreform javaslatokat, mert ragaszkodnának a gregorián naptárhoz, hanem egyrészt az Amerikában kritikus jelentőséggel kezelt szombatok megtartása miatt, illetve a különösen veszélyes átmeneti időszak okán.

Ott ugyanis hibát nem engedhetnek meg. Vegyük csak az olyan alapesetben is nehezen kezelhető intézményeket, mint a tőzsdék, vagy a kormányzatok adó- és pénzrendszerei. Nem beszélve a politikáról, amely – mint a történelem során annyiszor – ismét manipuláció lehetőségét látná az átállásban.

Körkép.sk