Mede Géza: „A magyar név megint szép lesz…” – a Petőfi-legenda

AZ IGAZSÁG VAGY A HIEDELEM A FONTOSABB? illetve miért lett a hazudozás akadémiai erény Ez a mellékelt írás sajnos olyan, amely jobban szereti a tévhitekből, dokumentálatlan kitalációkból felépített legendát az igazságnál. Mert nincs andalítóbb a kisiskolai tananyag biztonságánál. Ahogyan Magyarországi történészek is megrettentek a kilencvenes években, hogy 1956-ot nem ellenforradalomként kell majd tanítani, pedig már olyan szépen bemagoltatták a az ország népével... úgy döbbentek meg azon, hogy előkerültek Petőfi földi maradványai. Ahogyan Trianonban elhitették a világgal főleg Benes szabadkőműves megbízásból összezagyvált hazugságait, miszerint Magyarország lett volna a háború kirobbantásának fő bűnöse, úgy sajnos Petőfiről is keletkeztek jóhiszemű és szándékos hazugságok, mítoszok, legendák és tévhitek. . Miért? Mert akik kitervelték, így tartották jónak, vagy olyanok emlékeztek, akik ott sem jártak, de magukat is be akarták helyezni a történésekbe. Petőfi nem volt tökéletes, nem is volt olyan népszerű, mint azt most gondolnánk, verseit pedig még nem túl sokan ismerték. Ez a zsenik sorsa, de a feltárt tényeket, ha ellenkeznek is a korábbi hiedelmekkel, közzé kell tenni, mégha szép és megszépített kitalált mítoszokat is kell lerombolni. Ehhez persze nem kisiskolás ismeretekkel kell rendelkeznünk Petőfiről, nem csupán az Anyám tyúkját és néhány forradalmi versét kell ismernünk. Mert Petőfi valóban nem a Múzeum lépcsőjén mondta el a Nemzeti dalt, miközben Júliának hűséget ígért, kis híján feleségül vette Prielle Kornélia színésznőt, Jókaival csúnyán és gorombán összeveszett (soha nem békültek ki...), és igaz ugyan, hogy a csatamezőn esett el, de csak megsebesült, és hiteles szemtanú sem holtan, sem sírban nem látta. Viszont tanúk voltak, akik a csata után sebesülten rejtőzködve igen. Az ő vallomásait nem tették közzé, mert tilos volt. A Habsburgok nem akartak látni magyar hősöket, de aztán az MTA-ra is rátették a kezüket, és nem csupán a magyar őstörténeti kutatást vezették félre, tagadva a hun-szkíta eredetet, de Petőfiről sem óhajtottak tudni. Később tudósok tucatjai szereztek akadémiai rangot történelmi hazugságokból, így soha nem engedhették meg, hogy bárki megkérdőjelezze adataikat, mert akkor rangjuk is hiteltelenné válna. Ilyen akadémikusok most is mérgezik a magyar szellemiséget. Hiába igazolta a genetika, hogy a finnségi népekkel annyira sem vagyunk rokonságban, mint akár az írekkel vagy olaszokkal. A NÉP TUDTA: PETŐFI ELTŰNT ! Nem meghalt! Végül is az Magyar Tudományos Akadémia valami eddig ismeretlen okból szándékosan, módszeresen hazudozott Petőfi későbbi dokumentumairól: az Oroszországból küldött dokumentumokat eltüntették, azt hazudták, hogy az oroszok nem vittek hadifoglyokat, de megvan a szerződés a császári és cári hatóságok között a hadifoglyokról, és az orosz hatóságok rendelete a hadifoglyok szibériai területéről, .. Petőfi 1956-ban halt meg Burjátföldön, 33 éves korában. Csontjait megtalálták, jellemző alkati jegyeit pontosan azonosították (jellemző szemfoga, törött csontjának forradása, hiányzó térdkalácsa, és még egy tucat vonás). A világháborús hadifoglyok még találkoztak honvédekkel, akik beszámoltak Petőfiről, akivel együtt raboskodtak, sírhelyét megjelölték, lefényképezték, ott írt verseit megtalálták, hazaküldték, csak egy lapja maradt meg... a többi az Akadémiai bugyraiban szintén eltűnt, mint hajtincse is, amivel genetikailag azonosítani lehetne, és édesanyja csontjainak megvizsgálását, kiemelését nem engedélyezik, pedig az lenne a másik hiteles DNS azonosító lehetőség...... Sok a kérdőjel, de a magyar nép nem hülyegyerek, hogy hazugságban, tudatlanságban kellene tartani legnagyobb költője kapcsán. Amint az első világháború és Trianon kapcsán is hazugságban tartják a világot, úgy viszonyul az szerencsétlen Akadémia Petőfihez! Természetesen Petőfi költői nagyságán mit sem csorbít, bármi új adat is derülne ki róla, de valakiknek szebb a török ópiumi kábulat és köd, mint a tisztánlátás. Mert a ködeben minden tekintetben meg lehet vezetni a tömegeket, csordaként a szellemi vagy valóságos vágóhídra terelve valamilyen haszon reményében. Ehhez értelmes embernek nem kellene segédkeznie! Ideje tisztán látni! Igazságot Magyarországot! Igazságot Petőfinek!