1947-ben, alighogy elhalkult a hadi árvák és özvegyek jajkiáltása, újabb áldozatokat követelt az emberi gonoszság. Az akkori zavaros korok kitermelték és hatalomra juttatták a maguk beteglelkű, diktatúrára hajlamos vezetőit, akik hatalmuk megőrzéséért semmilyen embertelenségtől sem riadtak vissza. Pusztításuk több generációt is megmérgezett, s valamilyen szinten még napjainkban is érezteti hatását – fogalmazza meg a lényeget Danajka Lajos Mesélő utcák című művében.
A felvidéki magyarok kitelepítése, Trianon, a lakosságcsere, és minden egyes csapás, mely bennünket magyarokat ért, örökre beleégett nemzeti öntudatunkba.
Fontos megértenünk, hogy nem szabad, hogy a sok szenvedést, csapást elhomályosítsa a feledés. Mert mi és gyermekeink, unokáink elkerülni csak azokat a hibákat és bajokat vagyunk képesek, amelyekről ismeretünk és tudomásunk van. Ha valamelyest ismerjük elődeink szenvedéseit, lelki nyomorúságait, amelyeket el kellett viselniük, talán biztosabban vesszük fel a további küzdelmet megmaradásunkért.
Szüleink, nagyszüleink kénytelenek voltak megélni a deportálásokat, kitelepítéseket, folyamatosan küzdünk iskoláinkért, anyanyelvünk használatáért. A sporteseményeken elvették tőlünk zászlóinkat, újabban pedig már a himnuszunktól is eltiltanának bennünket. Mindig lesz miért küzdeni, és van miért kitartani. Mert gyermekeinknek joguk van megismerni történelmünket, joguk van tudni, hogy miken kellett őseiknek keresztül menniük.
Ennek szellemében íme néhány korábbi cikkünk április 12-én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján:
A kitelepítés 70. évfordulója Csiliznyáradon: „Elhurcoltak minket, de megmaradtunk magyarnak”
Kitelepítés: A szoros barátságot égbekiáltó bűnös döntés alapozta meg
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
