„Az asszimiláció megfékezése rajtunk múlik”

Nyitókép: ligetmuhely.com

Miért fogy a magyar a Felvidéken? Mit mutatnak a statisztikák? Mi várható a 2021-es népszámlálástól? Megfékezhető-e az asszimiláció?

Néhány fontos kérdés a felvidéki magyarság legégetőbb problémáit illetően, melyek felmerültek a zselízi Magyar Házban megrendezett beszélgetőesten április 12-én. A „Szlovákiai magyar társadalmi helyzetkép 2019-ben” címet viselő est házigazdája, moderátora Csonka Ákos volt, aki Lampl Zsuzsanna szociológust, újságírót, a Fórum Intézet munkatársát, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológiai Tanszékének docensét kérdezte.

   

„Száz év alatt a szlovákiai magyar népesség lélekszáma megfeleződött, egymillió helyett ma csupán 460 ezer körül vagyunk az utolsó népszámlálási adatok szerint. Mi várható 2021-ben? Milyen folyamatok zajlottak le ebben a száz esztendőben? Hová tartunk?” – fogalmazta meg első kérdéseit a moderátor.

Lampl a folyamatok érzékeltetése céljából Gyönyör József 1960-as évekből származó szavait idézte fel, aki évtizedekkel a rendszerváltás előtt úgy vélekedett, hogy a szlovákiai magyarok életfeltételei azonosak a szlovákokéval, a magyarság ennek ellenére mégsem gyarapszik. Hozzátette: az azonos életfeltételek tekintetében ma ez már nem igaz, a fogyás azonban a pártállami időkhöz képest a rendszerváltást követően drasztikusan emelkedni kezdett, tette hozzá az Új Szó publicistája.

„Mi okozza a drasztikus fogyást?” – hangzott el a következő kérdés. Lamp szerint a probléma összetett, hiszen a népességcsökkenés egyrészt a modernizáció velejárója, ugyanakkor a szlovákiai magyarság fogyásának négy jellemző tényezője van: az ismeretlen nemzetiség (a lakosság 7,6%-a nem vallotta be nemzetiségét), a rejtett migráció (azon külföldön élő állampolgárok csoportja, akik nem töltötték ki az ívet), a természetes fogyás és az asszimiláció.

A négy tényező közül a szlovákiai magyar közösséget az asszimilációs veszteség sújtja leginkább, hiszen a fogyás 60%-áért felelős. A magyar népesség demográfiai mutatói több ponton is elmaradnak a többségi társadalom mutatóitól, legyen szó akár termelékenységről, etnikai reprodukcióról vagy a természetes fogyásról. „A kisebbségi lét eleve meghatározza a számok alakulását, hisz gondoljunk bele, a szlovákoknál nem létezik asszimiláció. Nincs okuk asszimilálódni, miért és kihez asszimilálódjanak?” – magyarázta a szociológus.

„Milyen okai vannak az asszimilációnak, mit tehetünk ellene?” – merült fel a következő kérdés. Ezzel kapcsolatban két fontos tényezőre hívta fel a figyelmet az est vendége: ennek makrotársadalmi és mikrotársadalmi okai vannak.

A makrotársadalmi okokon nem tudunk változtatni, ide tartozik a szlovák családok betelepülése a magyar településekre (minél nagyobb a keveredés, annál nagyobb a beolvadásra való hajlandóság), a politikai aktorok üzenetei az embereknek.  

A mikrotársadalmi okok azok, amiken tudunk változtatni: hogyan viszonyulunk nemzeti identitásunkhoz, fontos-e a magyarságunk, hogy továbbadjuk-e a következő generációknak, fontos-e az anyanyelv, a magyar iskola.

„Van a szlovákiai magyar létnek egy olyan kerete, amit tudunk befolyásolni, illetve van olyan, amit nem. Ez olyan, mint a halak az akváriumban, a falakon belül van mozgásterünk, a falakon kívül nincs. A szlovákiai magyarság nagy problémája, hogy nem használja ki a falakon belüli lehetőségeket sem, nem él jogaival” – hangsúlyozta Lampl.

A 2001-es és a 2011-es népszámlálás között eltelt tíz évben 62 ezer fővel csökkent a szlovákiai magyar népesség száma, a következő népszámlálás eredményeit lehetetlen megjósolni, de a fogyás borítékolható.

Lampl Zsuzsanna szerint az asszimiláció, a drasztikus fogyás megállítható és visszafordítható, saját magunkon múlik. Megoldás: ragaszkodjunk magyar identitásunkhoz, ragaszkodjunk az anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, a magyar iskolához, s mindezt örökítsük át a következő generációkra is!

Kapusník Csaba