László Ottó a hanvai iparművész

László Ottó vasműves kovácsmester munkáinak jó híre van Gömör megyében. Az ízléses, minden részletében kidolgozott kovácsoltvas termékeivel sokfelé találkozhatunk. Elsősorban kerítések, kapuk, balkon korlátok dicsérik, de településeinken láthatunk tőle származó szép szobrokat, lámpákat, virágtartókat is. 

Hanva községbe érve a szemünk nem tudja elkerülni a mester portáját, ahol ki vannak állítva nagyobb terjedelmű művei. A legszembeötlőbb egy kovácsolt szarvas megtermett alakja, amelyet a rimaszombati magyarság megrendelésére készített. Rimaszombatban lesz elhelyezve mint mondabeli csodaszarvas, csak még nincs meg a helye.

A sok tennivalója mellett László Ottó szakított rám időt és beszélt portálunknak a piacról, a munkájáról, életéről és a hobbijáról is.

   

Szerinte a mindenkori művészetnek, így a mai iparművészet színvonalának is a piac a fokmérője. A műveinek, vagy nevezzük őket termékeknek, meg kell felelnie a piac igényeinek. Elsősorban szépnek kell lenniük, persze a szó nemes értelmében. Ez elsősorban egyediséget és jó ízlést jelent, de jelent még mást is.

„Nagyon fontos, hogy egy-egy termékünk kiváltsa az emberek tetszését. Ezért igyekszem azok tetszetős, ám művészi kivitelezésére. Emellett fontosnak tartom a használati értékük, praktikusságuk hangsúlyozását. Tudatosítom, hogy minden darab egyedi, ezért mély színvonalat igényel. A termékeim a legtöbb esetben egy bizonyos architektonikai környezetnek lesznek a részei. Éppen ezért nagy fontosságot tulajdonítok a környezet tanulmányozásának, hogy a majdan oda beépített termékünk odaillő legyen. Gyakran a megrendelő ragaszkodik a mintadarabhoz, egyszerűen azért, mert ez neki tetszik. Ám még gyakoribb az, hogy a terméken bizonyos változtatást kell eszközölnöm. Egészében véve úgy érzem, hogy ezt a „komplex” igyekezetet a piac tudja értékelni.”

– mondja a mester.

Érdeklődésünkre elmondja, hogy a vevők, megrendelők körét elsősorban a módosabb réteg alkotja. Ők épületeik bel- és kültéri díszítését rendelik meg. Az önkormányzatok, szervezetek szobrokat, virágtartókat rendelnek, míg a harmadik réteg, a kispolgárság általában családi házuk egy-egy részét képzeli el kovácsoltvas elemekből, kerítést, kapukat, balkonkorlátot. De nagy kereslete van a kisebb méretű, ám mutatós ajándéktárgyaknak is, amelyek viszonylag olcsók.

„Úgy látom, hogy nálunk hiányzik az erős középosztály, az ő hagyományosan jó vásárlóerejével. Úgy gondolom, hogy ez a tény nagyban befolyásolja az iparművészeti termékek piacát, mivel jelentősen csökkenti annak stabilitását, biztonságát”

– teszi hozzá a mester.

Elmondja, hogy jelentős erőt és energiát fordítanak a termékek reklámozására. Igyekeznek részt venni a közelebbi-távolabbi kiállításokon. Rendszeres kiállítók a Gömör-expón Putnokon és a Szepes-expón is. Kassán a Löffler-galériában állítottak ki többször, Budapesten pedig a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Két éve Barcelonában hathetes reklámtúrán vettek részt. A kiállításokon nagyon sok az érdeklődő, a legtöbb megrendelést tőlük kapják – utólag. 

„Külföldi partnereinkkel általában meg vagyok elégedve. Nagyon sok országból kaptunk már megrendelést, amit teljesítettünk is becsülettel. Meg kell mondanom viszont, hogy a német partnerekkel nem szívesen üzletelek. Általában tisztességtelen üzletekbe akarnak belehajszolni, áron alul szeretnének vásárolni. Ez azt jelenti köznyelven, hogy ha a költségeim 100 eurót tesznek ki, ők azt akarják, hogy azt engedjem le 90 euróra. Ez pedig egyszerűen nem megy.”

– jellemzi a partnereket Ottó mester.

László Ottó portálunk kérdésére elmondja, hogy édesapja gépészmester volt. Innen a vonzalma az iránt, amit csinál. A kovácsműhely, a tűz, a tüzes vas, az üllő hangja egy életre belevéste magát a szívébe. Az iskoláit is ebben a szellemben végezte. Prágában gépészetet tanult, Budapesten iparművészetet, formatervezést, Pécsett pedig művészettörténetet. Minden alap együtt volt tehát ahhoz, hogy a vassal kezdjen el dolgozni. Mivel az ambíció sem hiányzott, ment is aztán minden a maga útján. 1997-ben hobbiműhelyt nyitott Magyarországon. Szekszárdon, majd 2000-től itthon, Hanván kezdett dolgozni apja kovácsműhelyében. Itt folytat iparművészeti tevékenységet azóta is – megszakítatlanul.

„Szerencsém van azzal is, hogy olyan munkatársakat-segítőket találtam az évek alatt, akikre tudok támaszkodni. Roma-gyerekekről van szó, ám el kell mondanom, hogy ezeknek az embereknek a kovács szakma a vérükben van. Ezt napról napra tapasztalom. Kell is a jó munkaerő, hiszen mi minden termékünkön minden egyes darabot kovácsolunk.”

– teszi hozzá.

Amikor úgy gondoltam, hogy a riport témáját kimerítettük, Ottó mester meglepetésemre a végére elárulta, hogy van egy nagyon komoly hobbija. Méghozzá a zene.

„Bizony, a zene nagyon komoly szerepet játszik az életemben. Tizenöt évig voltam a lénártfalai templom orgonistája. Ehhez az alapot a hét év zeneiskola jelentette. Van itt egy fantasztikus Reiger orgona, amit nagyon szeretek. Most a hamvai Tompa Mihály énekkart kísérem orgonán. Sokfelé szerepelünk. Például az énekkar, Német Aladár karnagy vezetésével részt fog venni augusztus huszadikán a kenyérszentelési ünnepségen Miskolcon egy félórás műsorral. Most arra készülünk.” 

Mede Géza

Képek a szerző felvételei

A rövidfilm Vörös Attila alkotása: