Emléktáblát avattak Bátorkeszin az egykori zsinagóga épületén

Nyitókép: Bátorkeszi zsidó leszármazottak, valamint a főszervező Zsokk Gizella (balról az első), Buday Mária felvétele

November 3-án, vasárnap délután mélyreható ünnepi rendezvényre került sor Bátorkeszin.  A Pro Futuro Villa Kezw PT,  Bátorkeszi Község Önkormányzata, és a Komáromi Zsidó Hitközség együttes szervezésében emléktáblát avattak az egykori zsinagóga épületén.

A zsinagóga sajnos elvesztette eredeti funkcióját, hiszen a községben egyetlen zsidó család sem él már. Az építmény a szocializmus idején néhány évtizedig kultúrházként szolgált, jelenleg pedig az Euro PRESS B.K. üzeme működik benne.

   

Mindennek ellenére a falán elhelyezett emléktábla ünnepélyes leleplezésére Európa számos szegletéből éreztek vendégek, így Magyarországról, Ausztriából, Angliából, sőt, a távoli Izraelből is, akik az egykori bátorkeszi zsidó közösség leszármazottai. Persze nem maradtak el a hazai zsidóság képviselői sem, így jelen voltak a pozsonyi, a galántai, a komáromi közösségek tagjai is. Rajtuk kívül Bátorkeszi keresztény, valamint nem hívő lakói is nagy érdeklődést mutattak az esemény iránt, így közel száz fős tömeg vett részt az ünnepi ceremónián.

A rendezvényt Zsok Gizella a Pro Futuro Villa Kezw PT elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót a falu polgármesterének. Labancz Roland először magyarul, majd szlovákul, végül angol nyelven szólt az ünneplő tömeghez:

„Emléktáblát avatni jöttünk ide és emlékezni. Hetvenöt évvel ezelőtt  olyan események történtek … amelyekre azóta sem találja sem a magyarázatot, sem a mentséget senki. …

Bátorkeszin a zsidóság története gazdag múltra tekint vissza. Az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre … az 1736. évi összeírás szerint  6, 1760-ban pedig 19 zsidó család élt Bátorkeszin . A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. Utána azonban csökkenni kezdett, mert a zsidók fokozatosan a közeli nagyobb városokba költöztek. Bátorkeszin … 1930-ban  130 zsidó élt. …

Hetvenöt évvel ezelőtt,  1944 májusában a csendőrök a helyi zsinagógába gyűjtötték össze a zsidókat, és június 16-án illetve 23-án  először Párkányba, majd onnan Lévára vitték őket.
A végül Auschwitzba deportált zsidók közül csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat.
1948 után nem maradt zsidó lakosa Bátorkeszinek.”

Labancz Roland a beszédében elhangzott felvetésére, hogy miért is fontos Bátorkeszi jelenében ez az emléktábla, a következőket fogalmazta meg:

„Bátorkeszin is, de mindenütt, ahol a történelem eme tragédiája valóság volt, erkölcsi kötelességünk, hogy egy-egy pillanatra megálljunk és megemlékezzünk. Erkölcsi kötelességünk a mai fiatal generációt megismertetni az akkori történésekkel, hogy megértse  … a legelemibb érték túl minden máson, az emberi élet. Ez a szörnyű történelmi tapasztalat arra tanít minket, hogy a gyűlöletnek, diszkriminációnak és a rossz szándéknak soha nem szabad teret adni …”

A polgármester végül egy Martin Luther King gondolattal zárta ünnepi beszédét:

„Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy olyan világban nő majd fel, amelyben nem bőrszínük szerint, hanem jellemük alapján ítéltetnek majd meg. Isten minden gyermeke, feketék és fehérek, zsidók és nem zsidók, protestánsok és katolikusok képesek lesznek majd megfogni  egymás kezét…“

Labancz Roland ünnepi megemlékezését követően a Komáromi Zsidó Hitközség alelnöke, Novák Tamás szólt az egybegyűltekhez. Rövid történelmi összefoglalóban rámutatott azokra a tudós személyiségekre,  akik a bátorkeszi és komáromi hitközségeket összekapcsolták. Ezzel egybekötve megemlékezett az ártatlanul elpusztított áldozatokról, akik a koncentrációs táborokban lelték halálukat, akik hitüknek megfelelően soha nem lehettek eltemetve, mert testük füstté, hamuvá vált.

Rámutatott a folyamatában lévő ünnepség november 3-i időpontjának jelentőségére, amely közvetlenül mindenszentek és a halottak napját követi, amikor is százezrek keresik fel a temetőket, hogy leróják kegyeletüket szeretteik nyughelyénél. Most az avatandó emléktábla helyet teremt, ahol megemlékezhetünk a bátorkeszi zsidóság ártatlan áldozatairól.

Az ünnepségen közreműködött még Darvas István főrabbi Budapestről, aki az előzőekhez hasonlóan szólott a zsidók megpróbáltatásairól,  a holokauszt áldozatairól. Az ünnepi beszédeket követően került sor az emléktábla leleplezésére, melyet a község polgármestere, Labancz Roland, az Izraelből érkezett Miri Turčan  és hozzátartozója, valamint az épületben jelenleg működő kisüzem társtulajdonosa, Cséplő Zoltán közösen hajtottak végre. 

Az emléktábla előtt a Bátorkesziről származó Miri Turčan megható gondolatait hallhattuk – férje tolmácsolásában.  A rendezvény színvonalát nagyban emelte Kulin Eduard, a komáromi Művészeti Alapiskola tanárának hegedűjátéka, aki John Wiliams szerzeményét adta elő a Schindler listája című filmből.

Emellett érdemes még megemlíteni Zsok Gizella nyitóbeszédében elhangzott verset is: 

Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk…

(Maurice Maeterlinck)

A mélységesen megható ünnepség Darvas István főrabbi héber nyelvű imájával ért véget, ezt követően a Zsidó Hitközség tagjai egy-egy emlék-követ helyeztek el a leleplezett tábla alatt. A falu lakói pedig a helyi hagyományokhoz híven, mécseseket, gyertyákat gyújtottak és virágokat helyeztek el az új kegyeleti emlékhelyen.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei