Emma
  • HUF: 360.64
  • USD: 1.18
  • -2 °C
  • 3 °C
Mindennapjaink

A Hazajáró Ausztráliában – Új-Dél-Wales történelmi országútján – IV. rész

Ausztrália magyarjainak körülbelül 70 százaléka anyaországi, 20 százaléka délvidéki, míg 10 százaléka erdélyi származású

Nyitókép: Kenyeres Oszkár

 

„Terra Australis Incognita” – az ismeretlen déli földrész… Ausztráliát, az „Ötödik kontinenst” máig némi misztikum lengi körül, leginkább távolsága okán. Pedig a tömegturizmus kibontakozásának évtizedeiben már a Dél Keresztje alatti földrész sem elérhetetlen úti cél. Útra keltünk hát mi is, elsősorban azért, hogy meglátogassuk a több hullámban diaszpórába szakadt magyarságot, de persze nem feledkeztünk meg a természeti kincsek felkereséséről sem. Hat részes cikksorozatunk ennek a majd két hónapos utazásnak a tapasztalataiból, élményeiből, benyomásaiból szemezget.

 

Új-Dél-Wales történelmi országútján

(4. rész)

 

Jó érzés Sydney-ben Nagy-Magyarország térképeket nézegetni a Szent Erzsébet Otthonban. A térkép itt nem feltétlenül a revízió miatt lóg a falakon, hanem annak a nemzetnek a területét jelöli, ahonnan az otthon lakói érkeztek. (Ausztrália magyarjainak körülbelül 70 százaléka anyaországi, 20 százaléka délvidéki, míg 10 százaléka erdélyi származású.)

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

És jó érzés ott lenni az 56-os magyarokkal a forradalom és szabadságharc ünnepén a Punchbowl-ban, a Magyar Házban. És szintén jó érzés a délvidéki magyarokkal eltölteni egy estét Glendenningben lévő klubjukban. Vagy a Himnuszt énekelni a cserkészekkel a rookwoodi temetőben, a magyar parcellánál.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

A sor folytatható, de igazából csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy Sydney-ben igen komoly magyar közösség gondoskodik a magyar jövőről. Pedig Új-Dél-Wales fővárosa egy valódi olvasztótégely, ahol könnyen szem elől lehet téveszteni a nemzeti identitást. Le a kalappal azok előtt, akiknek sikerült, és immár évtizedek óta őrzik magyarságukat!

 

A Hazajáró Sydneyben, .

 

Sydney az ausztrál történelem nyitánya. Kínai, holland, portugál hajósok is ismerték már Ausztráliát, az mégis az angoloké lett. James Cook 1768-as beszámolója és iránymutatása alapján, 1788-ban 11 hajó érkezett a Bottany-öbölbe. Ez volt az „Első Flotta”, amelynek az volt a feladata, hogy létrehozzanak egy támaszpontot a déli féltekén.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Az amerikai gyarmatok leválása után vagyunk, így egy új fegyenctelepre is szükség van, ahova exportálni lehet a britanniai politikai foglyokat, bár egy egyszerű lopás után is könnyen az új kontinensen találhatta magát a megtévedt angol állampolgár. Ez volt a híres Ausztrál Terv, így jött létre Új-Dél-Wales, ahova még 8 évtizedig érkeztek a börtöntöltelékek, összesen körülbelül 150 000-en.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Szökni egyelőre nem volt érdemes, mert az esőerdő veszélyes és átjárhatatlan volt, azon csak több évtized multán, 1815-ben sikerült átvinni utat. Ekkorra már megjelent a betyárokhoz hasonló társadalmi réteg, az ún. „bushrangerek”, de még ne rohanjunk ennyire előre. 1793-ban már szabad telepesek is érkeztek, akik megkezdték a földek feltörését, ám egy ideig még nem vonzott sok angolt Új-Hollandia, vagy ahogyan 1817-től nevezték: Ausztrália.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Új-Dél-Walesből aztán sorra váltak ki az államok, előbb Victoria 1851-ben, majd Queensland 1859-ben. Az államszövetség nem a véres csatamezőn született, mint Észak-Amerikában, hanem a gazdasági és politikai szükségszerűség szülte azt: egyrészt a francia fenyegetettség miatt szükség volt közös haderőre, másrészt az államok gazdasági sebezhetősége is a szövetség felé mutatott.

 

A Hazajáró Sydneybe.

 

1889-ben tartották az első gyarmatközi konferenciát, elkészült az alkotmánytervezet, megszavaztatták a népet is, végül 1901. január 1.-én létrejött az Ausztrál Államszövetség Anglia bábáskodása mellett. A valódi függetlenségig több lépcsőben jutott el Ausztrália, jogilag 1986-ban szakadt el Nagy-Britanniától, de az uralkodó ma is közös. 

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Sydney és Melbourne között már a XIX. században megindult a rivalizálás. Míg Sydney a szárazföld ázsiai kapuja, addig Melbourne az európai. Melbourne az ipar, Sydney a kereskedelem és a bankélet központja, a város adja az ausztrál GDP negyedét. Sydney mindig pörög, rohan, Melbourne szép lassan ballag. Mikor felmerült, hogy melyikük legyen az Államszövetség fővárosa, akkor az ausztrál politikusok összedugták a fejüket, és egy salamoni döntéssel megalkották Canberrát.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

A kedélyek lenyugodtak, a két város ma már nem vetélytársa a másiknak, inkább kiegészítik egymást. A városkép mindenesetre nagyon hasonló; a toronyházak uralta városmagok után ipari létesítményekkel tarkított lakónegyedek következnek, majd hatalmas kiterjedésű kertvárosok, azokon túl ipari parkok és bevásárlóközpontok. Mivel a legtöbben kertvárosban laknak, a nagyvárosokon átkelni 100 kilométeres autózást jelent.

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Ausztráliában 100 emberből 80 a tengerparti sávban él, amely bumeráng alakban húzódik Adelaide és Brisbane között. A parti sáv mögött lévő farmzónában él a lakosság 18 százaléka, míg a maradék 2 százalék az Outback-ben. Minél inkább távolodunk az óceántól, annál inkább felváltják a belterjes növénytermesztést és állattenyésztést a gabonaföldek. Azokon túl már a külterjes állattenyésztésre specializálódott farmok következnek. A farmok itt hatalmas méretűek, van, amelyik Dunántúl nagyságú. 

 

A Hazajáró Sydneyben.

 

Sydney annyira nem lopta be a szívünkbe magát, talán túlságosan zsúfolt volt számunkra, ráadásul az ország legdrágább városa is. Letudtuk a kötelező programot az Operaháznál, a Harbour Bridge-nél, a Bondi beach-en, majd tovább is álltunk a várostól 70 kilométerre található Kék-hegységbe. Nevét az eukaliptuszok párologtatta „ködről” kapta, amely megfelelő időjárási körülmények esetén kékre színezi a levegőt a vidék felett.

 

 

 

A Kék-hegység valójában egy nagy plató, amelyet az óceán felé induló folyók hátráló eróziója szabdalt fel, ez által igen látványos völgyeket hozva létre. A turisztikai centrum, Katoomba is a fennsíkon van, ide érkezik a legtöbb turista, hisz itt van a leghíresebb látnivaló, a Három nővér sziklaformáció. Az őslakosok legendája szerint a Katoomba törzshöz tartozó három nővér, Meehni, Wimlah és Gunnedoo éppen az ellenséges törzsben talált szerelmet magának.

 

 

Ki is tört a háború a két törzs között, mire a nővérek testvérei egy varázslót kértek fel, hogy a harcok végéig változtassa sziklává őket a biztonságuk érdekében. Csakhogy a varázsló is odaveszett a harcokban, a 3 nővér pedig ma is várja jobb sorsát. Katoomba másik attrakciója a világ legmeredekebb siklóvasútja, amellyel le lehet menni a völgybe, illetve van egy kabinos libegő is, amely átjuttat egy szakadék felett.

 

 

Ezeket mi mind kihagytuk, és Péterfy Kund helyi református lelkész vezetésével felkerestük a kevésbé látogatott helyszíneket, leginkább vízeséseket és remek kilátópontokat. Azok a bozóttüzek, amelyekről a mai híradások szólnak, már akkor, októberben is lángra lobbantották Új-Dél-Wales erdeit, de akkor még könnyebb volt megfékezni őket. A szokásosnál hamarabb beköszöntő hőség azóta sajnos rég látott katasztrófát okozott és okoz még ma is a Kék-hegységben. 

 

 

Canberra, Ausztrália fővárosa sem kerülhette el a sorsát, decemberre a bozóttüzek mérgező füstje oda is elért. A várost nem ez miatt, hanem a zöldfelületek nagysága miatt nevezik a „bozótok fővárosának”. A gondosan megtervezett Canberra legfontosabb látnivalóját, az ausztrál szövetségi parlamentet mi is megnéztük kutyafuttában. Sőt, a magyar nagykövetségre is beköszöntünk, de sokat tényleg nem időztünk, mert várt még ránk Ausztrália legmagasabb pontja.

 

Canberrában.

 

Útközben azért beugrottunk Goulburn-ban a Penrose Parkba, ahol 2 magyar kápolna is található, illetve itt van a világ legnagyobb merinói juh szobra (15 méter magas), amelyet persze egy magyar építtetett. 

 

A Mount Koszciuszko 2228 méter magas ormát Thredbo városából a legkönnyebb elérni. A síparadicsom októberben már igen kihalt volt, de szerencsére működött még a turisztikai információs iroda, ahova betértünk egy térképért. Itt rögtön újra szembe jött velünk Ausztrália egyik specialitása, a túlbiztosítottsággyanis arra figyelmeztettek, hogy a csúcs felé vivő turistaút nagyon-nagyon veszélyes, ez miatt le is van zárva.

 

Mount Koszciuszko.

 

Mount Koszciuszko.

 

Ez a valóságban annyit jelentett, hogy ki volt dőlve az útra egy fa, de ez már éppen elég ahhoz, hogy egy, a fát rosszul átlépő, és emiatt sérülést szenvedő túrázó feljelenthesse a nemzeti parkot, némi anyagi kárpótlás reményében. Ausztráliában ugyanis sport és hagyomány ily módon pénzt keresni.

 

Mount Koszciuszko.

 

Egyébként az 1 440 méteren fekvő Thredbo-ból mindenki más felvonóval ment fel 2000 méterre, de a sportértéke miatt mi az erdőben kapaszkodtunk fel a hegyre. A felvonó felső állomásától már csak egy 6 kilométeres túra volt a csúcs, de ez már olyannyira kiépített és enyhén emelkedő szakasz volt, hogy akár kerékpárral is teljesíthető lett volna. Odafent aztán meglobogtattuk a magyar zászlót, de már következő úti célunk, Melbourne felé tekintgettünk.

 

Mount Koszciuszko.

 

Mount Koszciuszko.

 

Kenyeres Oszkár

 

A cikksorozat korábbi részei:

 

A Hazajáró Ausztráliában – Tavasz Queensland vidékén (3. rész)

A Hazajáró Ausztráliában – Élet a „Halott középben” (2. rész)

A Hazajáró Ausztráliában – Érkezés Adelaide-be (1. rész)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 9 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket