A szabadság napja köszöntött be ránk. Sajnos, magyarságunknak jelenleg nincs lehetősége közösségében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alkalmából szervezett ünnepségeken részt venni. A jelenleg uralkodó veszélyhelyzet ezt nem teszi lehetővé.
A Körkép.sk ezért úgy döntött, felkéri Fenes Ivánt, Bős város polgármesterét, hogy ossza meg olvasóinkkal ünnepi gondolatait.
Mélyen Tisztelt Barátaim! Kedves olvasók!
Ismét valahogy szomorú lett ez az ünnep. Büszkén hittük, hogy a múltban elszenvedett bajokat végleg magunk mögött hagytuk, s a század éves kórságok és nyavalyák többé vissza nem térnek. Most, otthonainkba kényszerítve, félig önkéntes száműzetésben ismét az apokalipszis lovasaitól rettegünk. Olybá tűnik, a történelem megint súlyos leckével emlékeztet bennünket arra: nem vagyunk győztesei a históriának, keresztjeinket bizony újból és újból vállunkra kell vennünk! Minden kornak és nemzetségnek fel kell vállalnia saját harcait… Nekünk is!
Néhány nappal ezelőtt szavaim keményebbek, dörgedelmesek lettek volna. A közelmúltban sok minden történt velünk – olyan dolgok, melyeknek hatalmas jelentőséget tulajdonítottunk. Mi, felvidéki magyarok talán elmulasztottunk egy kicsiny forradalmat; nyerhettünk volna egy aprócska szabadságharcot… Egyenként nem kellett volna sokat tennünk – egy csepp vérünkbe sem került volna! Csupán egyetlen borítékot kellett volna bedobnunk a megfelelő urnába. Fél sikert ugyan elértünk: az elmúlt években egyre arrogánsabb hatalmi elitet talán végre a lezárt fejezetek közé küldöttük. Helyettük új – simább modorú, mézesebb szavú – mágnások alakítanak kormányt. Sajnos nélkülünk – reméljük azonban nem ellenünkre, és nem kárunkra!
Akárki is vegye át az ország irányítását, nem lesz könnyű dolga. Egy újkori pestist kell megfékeznie – hideg fejjel, bölcs és szakszerű döntésekkel. Vannak jelek, melyek sajnos arra utalnak, a terhek nehezét megint a Csallóköznek – pontosabban Bősnek kell majd viselnie. Soha nem volt még ekkor szükségünk az összefogásra, a testvériség jeleinek tanúsítására! Nem fordulhatunk egymás ellen – nem lehet józaneszű, emberséges személy, aki ebben a helyzetben a zavarosban keresné hasznát!
Most, hogy amúgy is sok időnk jut gondolkodni, a négy fal közt aggódni – vegyük elő a régi forradalmárok és szabadságharcosok írott emlékeit. Keressünk bátorságot Petőfi és Arany verseiben; reményt pedig a Könyvek Könyvében! Talán megérthetnénk végre, hogy nem egymás ellen kell küzdenünk – tartozzunk bármelyik nemzethez, sorsunkat nem nehezíthetjük kicsinyes torzsalkodásokkal!
Az óra, melyen e sorok íródnak szomorú és az esővel búskomorság szívódik a földbe. De örökké nem eshet! Előbb-utóbb felettünk is kisüt majd a Nap! Bárcsak a jövő több szabadsággal és kevesebb harccal térne be hozzánk!
Köszönöm figyelmüket.
Fenes Iván
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.