Brüsszel: A Beneš-dekrétumok továbbra is érvényesek Szlovákiában (Precedensértékű ítélet született)

Nyitókép forrása: sme.sk

Precedens érékű ítélet született az Emberi Jogok Európai Bíróságán egy, a Beneš-dekrétumokkal szoros kapcsolatban álló ügyben. A hírről elsőként a Magyar Hang tájékoztatott. A bírósági határozat nem csak azért jelent mérföldkövet, mert Szlovákia ellen hozott ítéletet, hanem mert először ismerte el jogi értelemben, hogy az 1945-48-as Beneš-dekrétumok még ma is vagyonelkobzásokkal járnak.

Persze nem csak erről van szó, az Európai Bíróság ítéletéhez nagyban hozzájárult az a körülmény is, hogy a szóbanforgó ügybe beleártotta magát a főügyész, ráadásul egy sokat vitatott, a bíróságok döntését politikai befolyásolására alkalmas eszköz bevetésével.

Öröklött föld

   

A Bosits contra Szlovákia ügy lényege, hogy Bosits Miklós magyar állampolgár, Bártfa mellett, Váradka kataszterében örökölt magyar nagyszüleitől erdőterületet. Az Állami Erdészet azonban 2009-ben pert indított ellene az erdőségek megszerzése érdekében, és az indítványban épp a Beneš-dekrétumokra hivatkoznak.

Érvelésük szerint nagyszülei magyarok voltak, akiktől így 1946-ban az elnöki dekrétumok értelmében el kellett volna kobozniuk az erdőségeket. És még ha akkori eljárási hibák miatt erre nem is került sor, a terület ma mégis az államot, így az Állami Erdészetet illeti.

Annak ellenére, hogy a pert az állam első (járásbírósági szint) és másodfokon is elvesztette (kerületi bírósági szint), végül a szlovák jogállam nem hazudtolta meg magát. Az ügybe 2014-ben beleavatkozott Jaromír Čižnár főügyész, aki „rendkívüli felülvizsgálatot” rendelt el.

Politikailag motivált beavatkozás

Ez a nemzetközi körökben sokat vitatott jogintézmény lényegében arra szolgál, hogy a parlamenti többség (tehát az éppen uralkodó kormánykoalíció) által megválasztott főügyész kvázi semmissé tegye a korábbi bírósági határozatokat. A főügyész ezen jogosítványa ezért alkalmas politikai indíttatású befolyásolásra is.

Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság 2015-ben a szlovák állam javára döntött, kijelentve, hogy

mivel az alperes felmenői magyar nemzetiségűek voltak, a 104/1945 sz. a németek, magyarok, és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági területének elkobzása és mielőbbi elosztásáról szóló elnöki rendelet értelmében a földjeiket el kellett volna kobozni. És mivel ez akkor nem történt meg,  „a jogbiztonság és az állam tekintélyének megőrzése érdekében” úgy kell a továbbiakban eljárni, mintha elkobozták volna az illető területeket.

„Jogérzéketlen” Alkotmánybíróság

Bosits ezután az Alkotmánybírósághoz fordult, amely azonban 2017-ben csak megerősítette a Legfelsőbb Bíróság döntését, mondván, hogy annak megállapításai az említett jogfosztó elnöki rendelet alapján „logikusak, legitimek és jogilag elfogadhatók”.

Érdemes megemlíteni, hogy hasonló jogérzékenységet és politikai elfogultságot tanúsított a szlovák Alkotmánybíróság 2013-ban is, mikor képtelen volt megállapítani az I. Fico-kormány által bevezetett állampolgársági törvényről, hogy alkotmányellenes. Az állampolgársági törvény azóta is az Alkotmány egyértelmű rendelkezése ellenére fosztja meg állampolgárságától azt a szlovákiai lakost, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát (bejelentett lakhely nélkül). Az akkori AB-vita azzal zárult le, hogy „nem tudnak határozatot hozni az ügyben”.

Így, a főügyész által kieszközölt legfelsőbb bírósági döntés értelmében a Bosits-per újra első fokra került azzal, hogy a vagyon elkobzását kell a járásbíróságnak is megerősítenie.

Képbe kerül az Európai Bíróság

Az ügy igazságtalan eljárás okán (tehát nem a tulajdonjogi vita miatt) az Európai Bíróság elé került, ahol Bosits már mint felperes szerepelt, aki a szlovák állammal áll szemben. A kedd reggel közzétett határozat Bositsnak ad igazat, aki így jogosult lett 3900 euró nem vagyoni jellegű kár megtérítésére valamint 2000 eurónyi ügyvédi költségre.

A háború azonban még nem dőlt el. A szlovák bírósági ítélet szerinti vagyonelkobzás Bosits kárára ugyanis még nem történt meg, így újabb európai szintű perre kerül majd sor, miután a szlovák állam ténylegesen beváltja a kisajátítást. Érdemes lesz figyelni ennek alakulását,

mert bár lehet azzal érvelni, hogy az európai jogrend orvosolhatja a határon túli magyarok sérelmeit, de a vagyonelkobzást nem akadályozta meg, gyakorlati és jogelvi győzelemre belátható időn belül pedig nem kerül sor, a Beneš-dekrétumokat pedig továbbra sem merték kritizálni.

Miben látta a problémát az EJEB?

Hangsúlyozni kell, hogy az Európai Bíróság nem a Beneš-dekrétumok miatt hozott a szlovák állam számára kedvezőtlen ítéletet. Leginkább arra ment ki a játék, hogy kétségbe vonják a főügyész „rendkívüli felülvizsgálati” jogkörének jogosságát (ami a Kuciak-gyilkosság után szekrényből kieső szlovák jogállami csontvázak számát tekintve nem is csoda).

Azt is nehezményezték, hogy bár a szlovák állam 2000-ben elismerte Bosits apjának jogát az erdőterülethez, a politikai szélirány megváltozásával 2009-ben mégis pert akasztottak a nyakába. Az Európai Bíróság azzal sem értett egyet, ahogy a Legfelsőbb Bíróság a korábbi ítéleteket arra hivatkozva bírálta felül, hogy „jogbiztonságot fenyegető hiba történt” azzal, hogy egy magyar nemzetiségű örökös megkapta azt a földet, amelyet egyébként a csehszlovák állam önhibájából mulasztott el kisajátítani.

Sajnos azonban a még mindig hatályos, jogfosztó – és mint a mostani eset is mutatja -, visszaélésekre lehetőséget adó Beneš-dekrétumokról alig esik szó a határozatban.

Az ítélet ettől függetlenül tekinthető áttörésnek abban a tekintetben, hogy

jogi precedens született arról, hogy a jogfosztó rendeletek még mindig hatályban vannak és vagyonelkobzásra használhatók.

Azt is érdemes kihangsúlyozni, hogy az Európai Bíróság a magyar államot is meghívta az ügyben írásban tanúskodni, ám az nem élt a lehetőséggel.

Körkép.sk