Trianon 100 – Így írt a korabeli csehszlovákiai magyar és szlovák sajtó: „Valamit hozott június 4-e…”

Nyitókép forrása: körkép.sk

Trianonra emlékezik a Kárpát-medence magyarsága. A népek szabadsága nevében meghozott, de épp ezt az elvet sárba tipró békeszerződés századik évfordulóján érdemes egy pillantást vetni a korabeli szlovák és csehszlovákiai magyar sajtóra is. Nem csak azért, hogy emlékezzünk, és nem azért, hogy feltépjük a sebeket és indulatokat gerjesszünk.

Összeállításunkban korabeli szlovák nyelvű és csehszlovákiai magyar újságok cikkeit válogattuk össze a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár digitális gyűjteménye segítségével.

1920. június 6.– Hiradó – magyar nyelvű politikai napilap (Pozsony)

   

(…) De a szóban forgó szerződés egyáltalán nem lehetett politizálás tárgya, mihelyest úgy tárták a másik fél elé, hogy vagy aláírod, vagy megsemmisülsz. Mert hiszen politizálni bizonyos értelemben annyit tesz, mint alkudni. Láttuk azonban, hogy alkunak helyen nem volt. (…)

Lelkes hazafi! Ha szíved június 4-e miatt sajog, és könny lopódzik a szemedbe, hadd ragyogjon ott nyugodtan a drága gyöngy, mely dicsedre válik, ha szíved megkönnyebbülése céljából úgy gondolod, hogy jól esnék egy lehető nagyot és cifrát káromkodni, a jó Úristen ez egyszer egészen biztosan meg fogja bocsátani. (…)

Politikailag régen eldőlt, hogy a szerződést alá kell írni, keseregni felette a helyi viszonyok megfelelő figyelembe vételével tetszés szerint lehet. A kritika gyakorlása ez idő szerint nem aktuális, de egyet hozott június 4-e: a megállapodást. Azzal, hogy június 4-én d.u. ½5 órakor aláírták a magyar delegáltak a magyar békeszerződést, megszűnt az a felemás állapot, mely több mint másfél esztendeje, a fegyverszünet megkötése óta Magyarország és ellenfelei között fennállott. Ez pedig az anyaországra és elszakadt részeire egyaránt fontos dolot…

11920. június. 5. – Slovenský denník (Szlovák napilap, Pozsony)

A magyarok aláírták a békeszerződést

Fekete szalaggal jelölik meg a magyarok történelemkönyveikben a mai napot. Az augsburgi és mohácsi csata óta nem  szenvedtek el ekkora szerencsétlenséget:  ma a magyaroknak alá kell írnia a békeszerződés kemény és nehéz feltételeit, és alá kell magukat vetniük a békediktátumnak. Itt a vége minden hiábavaló reménykedésnek, amellyel Apponyi és segédei hitegették őket. Eredménytelenek maradtak fenyegetőzéseik és könyörgéseik, minden intrikájuk és tiltakozásuk, amelyekkel a magyarok hónapokon át fárasztották feleslegesen a világot. (…)

1920. június 12. – Sloboda (Szabadság, politikai, nemzetgazdasági nyugat-szlovákiai, szlovák nyelvű napilap)

Az utolsó tárgyalás

A Trianon békeszerződés (…) aláírása végre a mi csehszlovák köztársaságunknak is elhozza a békét legveszedelmesebb déli szomszédunkkal, aki sosem fogja tudni elfeledni és megbocsátani Szlovákia elvesztését – a magyarokkal.

Igaz, ha a magyarok alá is írták a békeszerződést, nem áll szándékukban azt tisztességgel betartani. A Magyarországról érkező hírek alapján is az sejthető, hogy csak azért írták alá a békeszerződést, hogy azzal hatékonyabbá tegyék az agitációs propagandát elvesztett területeik visszaszerzése érdekében. (…) Napirenden vannak felbujtó, tiltakozó gyűlések a városokban és falvakban, egyszerre emelnek szót Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia ellen. (…)

De mi lehet az állam legerősebb alapja? (…) Az igazság. És mi igazságot követelünk, és igazságot kell nyújtanunk mindenkivel szemben és mindenkinek, fentieknek és lentieknek, uraknak és alattvalóknak, dolgozóknak és kormányzóknak, minden osztálynak, rétegnek, munkáltatónak, és nemzetiségeknek. Hangsúlyozom, hogy más nemzetiségeknek is, mert ez a legfontosabb. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy köztársaságunkat valamilyen internacionálénak tekintjük, mint egyes „elvtársak” a Národné Novinynél, hanem azt jelenti, hogy a németnek és magyarnak is megadjuk, ami neki jár, bár tőlünk ugyanezt a jogot a magyarok az öreg Monarchiában megvonták. (…)

Körkép.sk