Nyitókép forrása: startitup.sk
Milan Krajniak hétfőn megjelent Pravda-interjújában arról beszélt, hogy az állam áfabevételeinek egy részét a nyugdíjakba pumpálná át. Az elképzelés kvázi nyugdíjemelést jelent, amelynek mértéke az áfától, vagyis a szlovákiai belső fogyasztástól függene. Az elképzelést, bármily hangzatos is, csak azért nem nevezhetjük kapásból populistának, mert túl kevés részlete ismert. Amit viszont eddig tudunk róla, elég ok a bizalmatlanságra.
Íme, néhány kulcskérdés, amely kapcsán érdemes lesz figyelni a témában hamarosan kialakuló (remélhetőleg) szakmai vitát:
Anyagi gondok a nyugdíjak körül
A szlovák gazdaságnak rengeteg Achilles-sarka van, és az egyik a rossz demográfiai kilátásokkal párosuló épp csak fejlődésben lévő nyugdíjrendszer. Tavaly a Szociális Biztosító költségvetésében 6,4 milliárd euró nyugdíjkifizetéssel számolt, miközben 5,4 milliárd járulékbevételre volt kilátása. Vagyis egymilliárd euró hiányzott a szociális rendszer kiegyensúlyozottságához.
Ezt az állami költségvetésből kell kiegészíteni – a Szociális Biztosító történetében egyetlen év volt, amikor nem szorult rá pótlólagos finanszírozásra.
Ráadásul ezek a számok nem tartalmazták a minimálnyugdíj még az SNS-idején történő megemelését – a 13. nyugdíjat.
A pénzügyi agytröszt szerint veszélyben van a nyugdíjrendszer fenntarthatósága
Miért pont az áfa?
A fentiekből egyértelműen adódik, hogy a folyamatosan egyre idősödő társadalom mellett egyre többet kell nyugdíjakra költeni. Krajniak elmondása szerint a nyugdíjakhoz a befizetett áfából szerezhet újabb forrásokat.
Más szavakkal: az állami költségvetés önmagában már nem bír el egy politikailag garantált fix összegű nyugdíjemelést. Ezért az áfához kötnék annak mértékét.
Szlovákiában az áfát hozzáadottérték-adónak nevezik. Az államnak ebből származó bevétele a fogyasztás mértékétől függ. Ha nő a fogyasztás, nő az áfabevétel is és fordítva.
Elvileg a mindenkori átlagbérhez is hozzá lehetne kötni a nyugdíjak nagyságát. Csakhogy az nagyon „rugalmatlan”. Gondoljunk bele, hogy az idei rossz gazdasági körülmények között a tavalyi csúcsokat döntő átlagbérekhez kellene igazítani a nyugdíjak nagyságát?
De az áfabevétel más, mert a fogyasztáson azonnal meglátszik, ha gazdasági problémák merülnek fel – mint most, a koronavírus okozta válságkor. A miniszter részéről logikus választás, csak épp arra már nem volt elég bátorsága, hogy jelezze, az áfabevételek lefelé is mozoghatnak, ami a nyugdíjemelés csökkenését vonja maga után. Más szavakkal: az egyszer megemelt nyugdíjak csökkenhetnek (az egyszerű ember nem fogja figyelni a fogyasztási adatokat, csak azt, hogy kevesebbet „hozott ki a postás”).
Aggasztó egyoldalúság
Krajniak munkaügyi miniszter elvileg egyforma távolságra van a munkáltatóktól, a szakszervezetektől és a nyugdíjasoktól is. Csakhogy ő a Sme rodina minisztere, a párt pedig az elmúlt időszakban gőzerővel próbál szavazókat elcsábítani az éppen szétesőben lévő Smertől.
Ennek fényében Krajniak látszólag körmeszakadtáig védi a 13. nyugdíj intézményét. Miközben a gazdasági mutatókat látva logikusabb arra számítani, hogy brutális hiánnyal kell szembenéznie az államkasszának, a munkaügyi miniszter védelmezi a Smer által elfogadott (és egyébként Sme rodina által is megszavazott) intézményt.
Persze mindezt feltűnően alibista módon. A teljes képhez ugyanis hozzátartozik, hogy Zuzana Čaputová államfő az Alkotmánybíróságon támadta meg a 13. nyugdíjat, így a taláros testület megmentheti Krajniakot attól, hogy neki kelljen felelős politikusként kimondani, hogy a válság és az előző kormányzat rablópolitikája miatt egyszerűen nincs rá pénz.
Krajniak az ominózus interjúban alig szólt a válságról. Arról beszélt, hogy „jó időkben” miből lehet gazdálkodni. Csakhogy most nincsenek jó idők, a Smer kormányai pedig nem halmoztak fel tartalékokat. Így a béreket terhelő adók és járulékok további növelése továbbra is terítéken van, bár a miniszter „a maga részéről nem örülne” a járulékemelésnek.
Generációs érdekellentétek küszöbén
Látni kell azonban a kizárólag nyugdíjasok érdekeire korlátozódó retorika mögött a szándékot. A demográfiai mutatóink szerint a választók átlagéletkora jelenleg 42-43-ról az évtized végére jelentősen megemelkedhet az 50 év irányába.
A választások előtti felmérések szerint a Sme rodina választóinak átlagos életkora 42 év, az OĽANO-é 43 év volt. A párt a populizmusra fogékony fiatalok körében csak jobboldali retorikával tudna szavazatokat szerezni, amely az ĽSNS és az OĽaNO miatt aligha lenne sikeres. Az egyetlen esélye pártpreferenciái növelésére, hogy megcélozza a Smer 56 éves átlagéletkorú választóit. Ők a KDH után a második legidősebb választói réteg, amely ráadásul rendkívül széles és most rendkívül sebezhető is.
Miközben Peter Pellegrini és Robert Fico az utódláson vitázott és a pártszakadást készítette elő, a Sme rodina kisajátította a tizenharmadik nyugdíj témáját, Boris Kollár a Matica Slovenská és a szlovák kultúra finanszírozásának fontosságáról tartott beszédet, Krajniak pedig szokatlanul szívélyesen fogadta a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit.
Ezekre a részletekre is érdemes odafigyelni, ha a nyugdíjrendszer kerül szóba a politikai viták során. Mi azért kiemelnénk: a számok továbbra sem engednek. Szlovákiában egy időskorú nyugdíját átlagban 2,2 munkás termeli ki járulékok formájában. A koronavírus-járvány miatt megszűnő 70 ezer (ha nem több) munkahely tehát 35 ezer nyugdíjasra lenne hatással, ha az állami költségvetésből nem pótolnák a hiányt. Közben pedig a fiatalok egyre később, egyre kevesebb gyermeket vállalnak – mármint azok a fiatalok, akik a jobb életkörülmények végett nem költöznek külföldre…
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.