Emőd
  • HUF: 346.24
  • USD: 1.18
  • 23 °C
  • 34 °C
Mindennapjaink

Tarics Péter: A digitális távoktatás tapasztalatai

Az otthontanulás eredményességét segíthették például a következő jótanácsok:

Nyitókép: life.hu

 

A koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzet különleges állapotot teremtett az oktatásügyben is. A mai és az előttük felnövekvő nemzedék nem élt át ilyet még életében. A második világháború alatt élhettek meg nagyszüleink hasonló helyzetet, de az méreteiben, jellegében, lehetőségeiben egészen egyaránt más volt.

 

Hirdetés(x)

2020. március 16-tól az iskolák az előírásoknak megfelelően átálltak a digitális munkarendre, a távoktatásra. A tanév folytatódott, a digitális tanrend nem mentesítette a tanulókat a tanulás és a számonkérés alól. A járvány alatti digitális távoktatás rendkívül nehéz helyzetet, igazi kihívást teremtett diáknak, szülőnek és tanárnak egyaránt. A koronavírus-járvány okozta helyzetben ugyanis tovább kellett működtetni az oktatási rendszert, a tanulóknak biztosítani kellett a tanulási lehetőséget, a pedagógusoknak pedig alkalmazkodniuk kellett a váratlanul kialakult szituációhoz.

 

Ez mindenekelőtt úgy történt, hogy az infokommunikációs eszközök használatával, online adtak tájékoztatást a diákoknak, megjelölték számukra a feldolgozandó tananyag-részeket és meghatározták a beszámolás és számonkérés módját. Napi szinten összeállították a tantárgyi tematikát, meghatározták az adott tantárgy tankönyvi fejezeteit, s azt, hogy mely feladatokat kellett a tankönyvből, munkafüzetből megoldani. Ügyeltek arra is, hogy mindezt a szülők számára is hozzáférhetővé tegyék.

 

A digitális oktatás során a szülők rájöttek arra, hogy amit a gyermekeiknél eddig – az iskolai tanulás során – természetes tudásnak vettek, azt a mostani otthoni tanulásnál újra el kell magyarázni, újra kell rögzíteni. A szülőkre tehát többletmunka várt, s azoknak volt a legnehezebb, akik egy vagy több gyermeket nevelnek, ráadásul dolgoznak, és az otthoni házimunkát is el kellett végezniük. Tehát minden tisztelet és elismerés az édesanyáknak. Persze az édesapáknak is, akik mindebben segédkeztek.

 

 

Az iskolák, tanárok több olyan módszert is javasoltak a szülőknek, amelyek segítségével gyermekük eredményes lehetett a tanulásban a digitális oktatás idején.

 

Az otthontanulás eredményességét segíthették például a következő jótanácsok:

 

– Minden gyermeknek legyen otthoni napirendje.

– A délelőtti órákat használják fel a tanulásra (például 8-12 óráig).

– Az eredményes munka feltétele a kipihentség, tehát aludjanak a gyermekek eleget.

– Lehetőleg az iskolai órarend tantárgyaival foglalkozzanak az adott napokon.

– Minden nap tanulni kell!

– Tanulási időben is tartsanak 5-10 perc szünetet.

– Tanulás közben minden mást alkalmazást, weboldalt zárjanak be a tanulók.

– A szülők kellő példamutatással, higgadtsággal, bíztatással álljanak a tanulmányi munkához.

– Az internetes felületek közül válasszák a szaktanárok által javasoltakat.

 

A pedagógusok által küldött megoldandó feladatok között természetesen nemcsak tankönyvi és munkafüzeti feladatok szerepeltek, hanem rendszeresen küldtek diákjaiknak interaktív feladatokat a világháló segítségével: olyan linkeket, videofelvételeket, valamint saját maguk által készített fájlokat, amelyek szemléltetik az éppen időszerű tananyagot. Megőrizték – sőt: továbbfejlesztették – számukra a játékosság és a vizualitás élményét.

 

A tananyagot a tanulók – főként Magyarországon – a Google classroom felületen érhették el, a belépéshez szükség van a tanulónak egy saját vagy a szülője gmail címére. Ha nem volt ilyen, akkor létre kellett hozni. Az osztályfőnökök a különböző üzeneteiket eljuttatták a szülőkhöz és a diákokhoz a KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer) felületen az üzenetek címszó alatt a Google classroomba történő belépéshez szükséges osztálykódot. Szlovákiában mindez emailen, messenger-en és egyéb infokommunikációs eszközök segítségével működött.

 

Tapasztalatok

 

Az elmúlt időszakban a több tucatnyi szülővel, diákkal, tanítóval és tanárkollégával való beszélgetésekből levontuk a legfontosabb következtetéseket és komoly tapasztalatokat gyűjtöttünk. Az első ilyen tapasztalat az volt ez alatt a három hónap alatt, hogy az egyébként is jó tanulók tisztességgel, becsületesen küldték az anyagokat – bár itt is volt jó néhány diák, akitől sokkal többet vártunk –, a közepes vagy gyengébb tanulók „hozták a formájukat”.

 

Egyértelműen kiviláglott, hogy melyik szülő írt elő gyermeke számára szigorú napirendet (és azt meg is valósította), és kinek volt igazán „szabadság” ez a három hónap. Sok diák és szülő azt hitte, hogy szabadságot jelent számára az, ha nem járunk naponta iskolába. Pedig a digitális távoktatást sokkal inkább jelent rendszeres és hatékony tanulást, munkát. A tanuláshoz való pozitív hozzáállás és a rendszeres tanulás a diákok kis százalékánál mutatkozott meg.

 

Felmerülő problémák, dilemmák

 

Komoly gond és dilemma volt a számonkérés mikéntje a digitális oktatás idején, hiszen mindenki pontosan tudta, hogy az értékelést nem lehet úgy végezni, mintha iskolába járnak. Mindenki pontosan tudta, hogy az otthontanulás során a szülők vagy a nagyobb testvér segíthet – és segített is – a feladatok megoldásában, a tanulásban.

 

Itt jelent meg a dilemma: Vajon kit értékelünk? A szülőt? A nagytestvér munkáját? A diákunkat? Vagy mindhármat? Mert ugye, ha az iskolában íratunk meg egy témazáró dolgozatot vagy feleltetünk, az a diákunk „egyedüli“, saját munkája, felelete, a tanár objektíven tudja értékelni pillanatnyi tudását. De ha nem vagyunk jelen személyesen a megoldásnál, az írásbeli vagy szóbeli feleletnél, akkor nem objektív a tanító értékelése. Ezért a legtöbb helyen az a döntés született, hogy magát a szorgalmat, a visszaküldött feladatok mennyiségét és minőségét, stílusát értékeljük. Igen, mert a legfőbb cél az volt, hogy rendszeresen – azaz naponta – foglalkozzanak a diákok az előírt tananyaggal, mégpedig a megoldások szintjén.

 

Kép: digitrendi.hu

 

Az élelmesebb tanárok a digitális távoktatás során is alkalmazták a differenciált oktatást, mégpedig úgy, ahogy azt a tantermi foglalkozás során is tették. Ez azt jelenti, hogy a gyengébb tanulókat alacsonyabb nehézségi fokú feladatokkal látták el, a jobbaknak pedig igényesebb feladatokat adtak. Tekintettel arra, hogy a diákok különböző képességűek, mindenkinek más-más mennyiségű időre van szüksége a tanárok által kitűzött feladatok megoldásához.

 

Gyér informatikai tudás

 

Aki lassabban dolgozik, azt természetesen kitölti a feladatmegoldásokkal a napirendjét. Aki viszont gyorsan dolgozik, azoknak a szüleik és tanáraik további játékos feladatokat adtak, akár saját feladatokat, akár az internet világából, annak érdekében, hogy lefoglalják a gyerekeket.

 

Volt olyan tanító és tanár a digitális távoktatás idején, aki például „videokonferenciát” hívott össze diákjaival, annak érdekében, hogy háromhetente osztályfőnöki órát tartson. Sajnos itt is megmutatkozott a szülők és a diákok közömbössége. S itt is kijár a tisztelet az odafigyelő és felelősségteljes kivételeknek!

 

Szomorú tapasztalat volt az is, hogy a szülők és a diákok többségének nagyon gyér az informatikai tudása. Abban a digitális világban, amelyben élünk, s amelyben mindent meg tudnak beszélni, le tudnak írni, kommunikálni tudnak az emberek okos telefonon, facebookon, messenger-en, emailen, a leckéket igen nehézkesen tudták visszaküldeni a tanáraiknak, nem is beszélve a megoldásokról. Itt is kijár a tisztelet a kivételnek!

 

A munka – azaz a tanulás, tanítás – tanár, szülő és diák részéről rendszeres volt, hiszen a diákok többsége minden nap, órarend szerint küldte az anyagokat tanárainak, a tanárok pedig naponta ellenőrizték és értékelték a visszaküldött leckéket, megoldásokat. A pedagógusok elsősorban írásbeli feleletként értékelték a diákok munkáját. Ha valaki valamit nem értett a feladatokból, a különböző infokommunikációs felületeken a tanár próbálta megmagyarázni az anyagot.

 

Bizonyos tantárgyak – főként a matematika, a fizika és a kémia – esetében digitális eszközökkel nagyon nehéz – sok esetben lehetetlen – a tananyagot úgy elmagyarázni, hogy valamennyi diák számára érthető legyen. Ezen tantárgyak esetében – a megértés és az eredményes tanulás és alkalmazás érdekében – feltétlenül szükséges a személyes tanári magyarázat. Ezeknél a tantárgyaknál természetszerűen felmerül a digitális távoktatás elégtelensége.

 

Tanulságok

 

Végső következtetésként azt lehet egyértelműen megfogalmazni, hogy az iskolába járás, az iskolai tanulás és tanítás, a személyes magyarázat, a tanító-diák, a tanár-diák kapcsolat sokkal eredményesebb, intenzívebb és objektívebb a digitális távoktatásánál. Különösen az említett három tantárgy oktatása esetében, de idevehetjük a testnevelés és a sportköröket is, hiszen a személyes edzés sokkal eredményesebb, mint ha digitális eszközök segítségével végezzük.

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket