László
  • HUF: 346.03
  • USD: 1.18
  • 23 °C
  • 34 °C
Mindennapjaink

Keleti rokonságunk genetikailag bizonyított

Genetikai vérvonalak Közép-Ázsia irányába vezetnek. A magyarság magjának ázsiai eredete immár teljesen bizonyos

Nyitókép: origo.hu

 

Az elmúlt időszakban bizonyítást nyert – és ezt több publikációban is olvashattuk az utóbbi időben –, hogy a Kárpát-medencei magyarságot nem fűzik tudományos módszerekkel kimutatható rokoni kapcsolatok sem a finnekhez, sem pedig az ugor gyűjtőnévvel jelzett népekhez. Mindemellett az is bizonyítást nyert, hogy keleti rokonságunk genetikailag bizonyított.

 

Hirdetés(x)

A bizonyítási folyamat genetikai részében komoly részt vállalt dr. Béres Judit biológus és humángenetikus, aki az egyik legavatottabb szakértője a témának, s aki a magyarság keleti rokonsága genetikai bizonyítékait számos formában feldolgozta. A humángenetikus tudományos kutatócsapatával először 2004-ben tett ígéretet arra, hogy minél több hazai és romániai településen, régióban székelyeket és csángókat, őrségieket vetnek genetikai vizsgálat alá. Ez megtörtént, amiről Béres Judit a következőket nyilatkozta e cikk szerzőjének:

 

„Nádasi Edit, Mészáros Anita, Gáspár Róbert, Horváth Gábor, Pratner Ida, Ember István fenti populációkban történt kutatásai meggyőztek bennünket arról, hogy a magyar népességnek bizonyíthatóan keleti genetikai gyökerei vannak. Kiderült, hogy finnekkel való genetikai távolság olyan nagy, hogy kimondható: a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok. A magyarság tehát ázsiai eredetű nép, de jelenleg a legközelebb álló genetikai rokonai európai populációk.”

 

Honfoglalás Munkácsy Mihály festményén. Forrás: origo.hu

 

Számos vizsgálat és tudományos közlemény született az elmúlt időszakban a mai magyar népesség molekuláris genetikai állományának feltérképezéséről, hazai és külföldi szakemberek együttműködésével, amelyek eredményeként megállapítható: a mai magyar népesség genetikai markerei – jelzőgénjei – alapvetően Nyugat-Eurázsia népességével mutatnak hasonlóságot. Évtizedekkel ezelőtt elindultak azok a népesség-genetikai vizsgálatok, melyeknek célja a finnugor nyelvcsaládba tartozó populációk genetikai sajátosságainak feltérképezése volt.

 

„Az a tény, hogy a finnekkel nem vagyunk rokonok, nemcsak a különböző markerek nagy genetikai távolságai bizonyítják, hanem az eltérő betegségspektrum is. Magyarországon például léteznek olyan anyagcsere-rendellenességek, amelyeket nálunk az újszülöttek ujjbegyéből történő vérvételkor szűrni kell. Finnországban erre egyáltalán nincs szükség, hiszen ott elő sem fordulnak ezek a rendellenességek, ill. olyan ritkák, hogy nincs szükség szűrésre. Tehát önmagában az eltérő genetikai betegségek is jelzik, hogy öröklődéstani szempontból nem vagyunk rokonok a finnekkel.”

 

– vallja Béres Judit.

 

Elmondható tehát, hogy egyes genetikai jellegek alapján távol, míg más genetikai jellegek alapján kevésbé távol – de nagy genetikai távolságban – vagyunk a finnektől. Másként fogalmazva: a magyarok és a finnek egyaránt kisebb genetikai távolságot mutatnak az indoeurópai nyelvcsalád egyes népességeivel, mint a finnek és magyarok egymással. A nyelvi családfán is a magyarok és a finnek vannak a legtávolabb egymástól.

 

Kik a magyarok? Honnan érkeztek és kik a rokonaink? Új videó a Magyarságkutató Intézettől eredetünkről

 

Miután ez világossá és bizonyíthatóvá vált, a következő fontos feladat az volt, hogy megtaláljuk azt a népcsoportot/azokat a népcsoportokat, amelyekkel a magyarság genetikai rokonságban lehet/van. Ezért expedíciók indultak Ázsia még „elérhető” népességeihez. Máthé Lajos például szájnyálkahártya keneteket hozott ujgur és jugar „testvéreinktől”, Bíró András Zsolt a kazakisztáni madjar népesség szájnyálkahártya vizsgálatára épített mintavételt. A történészek, néprajzkutatók, nyelvészek, antropológusok kutatásai alapján természetszerűen elsősorban a közép-ázsiai, Urál környéki népek rokonságát próbálták megkeresni. A mai magyar népesség genetikai jelei Nyugat-Eurázsia népességével mutatnak egyértelmű hasonlóságot. Béres Judit szerint:

 

„A mai magyar populáció anyai öröklésű mitokondriális DNS állománya – hasonlóan a férfiakéhoz – jelenleg nagyrészt az európai mintákhoz hasonul. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a döntően európai eredetű mitokondriumokon túl bizonyos vizsgálatok viszonylag magas, kilenc százalékos ázsiai leszármazást mutattak ki egyes szériákban. Ez azt jelenti, hogy regionális eltérések is tapasztalhatók a jelenlegi magyar népesség genetikai összetételében.”

 

Bíró András Zsolt antropológus közép-ázsiai tanulmányútja során a kazah madjar törzs tagjaitól vett szájnyálkahártya mintákat hasonlította össze 37 eurázsiai népességgel. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a madjar törzshöz legközelebb álló eurázsiai populáció a mai magyar népesség. A genetikai megállapításokat az embertani vizsgálatok eredményei is megerősítették. Így a két népesség őseinek korai kapcsolata és együttélése bizonyítottnak látszik. Fontos megemlíteni azonban, hogy a magyar genetikai minták anyai és apai vonalon egyaránt a jelenlegi közép- és dél-kelet-európai populációkhoz hasonulnak.

 

 

Erős keleti gyökerek, átfogó felmérés

 

A temetőkből/sírokból származó csontmintákon végzett vizsgálatok egyes elemei Urálon túli közép- és belső-ázsiai leszármazási vonalat mutatnak. A szakértők szerint az etnogenézisek kutatásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a közép- és belső-ázsiai antropológiai és népesség-genetikai eredményeket sem, amelyek szintén a magyarság keleti eredetét bizonyítják. Keleti gyökereink olyan erősek, hogy nemcsak a honfoglalás kori sírokban mutathatók ki, hanem egyes elemei a mai magyar populációban is.

 

A vizsgálati személyeket olyan 15-60 év közötti egészséges nők és férfiak közül választották ki, akiknek mind a négy nagyszülője az adott etnikumhoz, illetve népességhez tartozott. A családi gének módosító hatása miatt egy-egy családból csak egy-egy személyt vontak be az elemzésekbe – értelemszerűen férj-feleség részt vehetett a vizsgálatban. Magyarországon tulajdonképpen adott volt, hogy kiket kell vizsgálni: palócokat, a matyókat, a bukovinai székelyeket, a moldvai csángókat, a cigány populáción belül az oláh és beás cigányokat, a kiskunokat, a nagykunokat, a jászokat, az askenázi zsidókat vizsgálták elsősorban.

 

A palócokat Mátraderecskén, a matyókat Mezőkövesden, a kiskunokat Kiskunlacházán és Kunszentmiklóson, a nagykunokat Kisújszálláson, a jászokat Jászboldogházán vonták be kutatásokba. A magyarországi roma populációról ismert, hogy több hullámban érkeztek Magyarországra, ezért őket két területen vizsgálták: az oláh cigányokat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos településén, míg a beás cigányokat a Baranya megyei Alsószentmártonban.

 

Honfoglalás kori ruhába öltözött hagyományőrzők állnak a Kurultaj (törzsi gyűlés) helyszínén Bugacon. A nyelvrokonság nem azonos az antropológiai rokonsággal. FORRÁS: MTI/MOHAI BALÁZS

 

A hazai askenázi zsidó populációt Budapesten vonták be vizsgálatokba, e népesség klasszikus genetikai markereinek génfrekvencia értékei illeszkednek a világ különböző területein élő askenáziak hasonló értékeihez. A jászok perzsa-iráni eredetét egyértelműen kimutatták a 28 genetikai markerrel végzett klasszikus genetikai vizsgálatok. A matyók és palócok – jóllehet kulturális és vallási identitásuk miatt külön etnikum – genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, ők a szlávokhoz állnak közel.

 

A kiskunok és nagykunok között nagyobb a genetikai távolság, mint ezt korábban feltételezték. Ők a török populációkhoz genetikailag közelebb vannak, mint más etnikumok. A csángók az a magyar etnikum, mely a nemzetközi referencia népességekkel való összevetésben (genetikai távolságmérésre gondoljunk) azt mutatta, hogy a finn népességhez ők állnak a legközelebb, ugyanakkor legtávolabb esnek az összes többi fent vizsgált magyar etnikumtól. A bukovinai székelyek nagyobb genetikai távolságot mutatnak a csángóktól, mint ez történelmi és geográfiai helyzetükből fakad.

 

“Genetikai távolság” bemérése

 

S hogy miként vizsgálják a genetikai rokonságot? Erre Béres Judit a következőképpen válaszolt:

 

„A nyelvcsaládokhoz tartozó különböző népcsoportokból olyan genetikai mintát veszünk – hajhagymából, nyálkahártya-kenetből, vénás vérből –, amelyből izolálni tudunk DNS-t, azaz az örökítő anyagot. (Ez lehet a sejtmag és egy másik sejtalkotó is, nevezetesen a mitokondrium, melynek saját örökítő anyaga van. Ez egész pontosan 37 génből álló gyűrű alakú molekula, mely csak anyai ágon öröklődik.) Ezt követően különböző genetikai jelzőgéneket, úgynevezett markereket keresünk, amelyek egyfajta előfordulási gyakorisággal rendelkeznek.

 

Tulajdonképpen a géngyakoriságok, azaz a génfrekvenciák összehasonlításából mérünk úgynevezett genetikai távolságot, a matematikai statisztika segítségével. Így meg tudjuk határozni, hogy az egyes népcsoportok közeli vagy távoli genetikai távolságra vannak-e egymástól. Azt a célt tűztük ki, hogy a magyarországi népesség genetikai rokonságának megállapításakor klasszikus genetikai markereket – vércsoport, szérumfehérje, izoenzim – elemzését végezzük. Emellett két molekuláris genetikai módszert alkalmazunk.

 

Az egyik a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS markerek analízise, a másik pedig az apai ágon öröklődő Y kromoszóma polimorfizmus elemzések. E két módszert szimultán módon végezve, illetve összevetve őket a klasszikus markerekkel, elemzéseink során nagyon jó esélyünk van arra, hogy reális és hiteles képet kapjunk a népcsoportok eredetét és vándorlási útvonalát tekintve egyaránt.”

 

Persze felmerül a kérdés, hogy a székelyek rokonai-e a honfoglaló magyaroknak? A vizsgálatok alapján bizonyítást nyert, hogy még más kaukázusi populációkkal való több évszázados keveredés után is kimutathatók voltak ázsiai népekre jellemző haplocsoportok a Baranya megyei Hidason vizsgált bukovinai székelyekben, s ez az eredmény a vizsgált székely népesség ázsiai eredetére utal. Ugyanakkor genetikai különbség a vizsgált székely populáció és egy korábban vizsgált kevert magyar populáció között nem volt kimutatható. Így további, részletesebb, elsősorban honfoglalás kori ásatásokból származó anyagok vizsgálatára van szükség a Kárpát-medencébe beköltöző magyar népesség genetikai összetételének meghatározásához.

 

Az etnogenezisünkre vonatkozó népesség-genetikai kutatásaink fókuszát tehát a jövőben mindenekelőtt Közép-Ázsia irányába kell fordítanunk, ahová a különböző tudományágak már ismert eredményein túl – úgy tűnik – genetikai vérvonalak is vezetnek. A magyarság magjának ázsiai eredete immár teljesen bizonyos.

 

Tarics Péter

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 13 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Szoboszlai Ervin
2020. Júl. 16. 17:00

"Keleti rokonságunk genetikailag bizonyított" Akkor most örülnünk kellene?

    Ölvedi Balázs
    2020. Júl. 16. 18:52

    Persze, hogy örülni.Kedves, szeretve tisztelt, bölcs ndmzetvezető testvér már régen megmondta ezt. Kipcsaok vagyunk. Ő keleten érzi, hogy otthon van.

László
2020. Júl. 16. 23:56

Ilyen buta kommentek.Azt hiszem Ti amőbával vagytok egy rokonságban egy tehénlepényben meglapulva.

    Sándor Tamás
    2020. Júl. 17. 18:16

    Legyen kedves tiszteletben tartani mások véleményét! Lehet, hogy rz Önnek nehéz, de tegyen egy kísétletet! Minden jót a felfedezés ötömére! Lett ugyan attól skár csak egy szegény emberrel is kevesebb?

B, Gy.
2020. Júl. 26. 15:12

MInden nemzetnek a saja tortenelme a legszebb mar amelyiknek van.Mi ezzel a baj.

Havril G.
2020. Júl. 29. 13:03

Kipcsakok vagyunk gyerekek!! Megmondta a fősámán!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket