Amerika faképnél hagyta, a szakmai közösség egy része felszámolná. Szükség van-e a WHO-ra?

Nyitókép forrása: reuters.com

Miután az Egyesült Államok nagy csinnadrattával kilépett az Egészségügyi Világszervezetből, több fórumon is megkérdőjelezték a második világháború utáni világrend egyik nemzetek feletti szervezetének létjogosultságát. Pedig érdemeit és feladatait nem nagyon lehet vitatni. Ahogy – sajnos – hibáit sem.

A Geopolitical Futures elemzése szerint a WHO egy hidat képezett az olyan országok között, amelyek rendelkeznek erőforrásokkal a járványok feltartóztatására, és azok között, amelyek nem.

Mi ehhez azért hozzátesszük, hogy a gazdag országok napjainkban egyre kevésbé érzik sürgetőnek, hogy kisegítsék a kevésbé tehetős államokat. És nem kell hozzá az USA-t és a Kongói Köztársaságokat példaként megemlíteni, elég arra gondolni, mikor a németek blokkolták az EU más tagállamaiba irányuló egészségügyi szállítmányokat a koronavírus-járvány elején.

   

Épp a koronavírus-járvány mutatott rá, hogy a kórokozók nem ismernek határokat a kifejezés semmilyen értelmében sem. A koronavírus a kínai Vuhan tartományból, egy nagybani piacról indult el, de egy Szingapúri hotelben tartott nemzetközi konferencia résztvevői terjesztették el a világ számos pontján, többek között Spanyolországban, ahonnan aztán nem sokkal később a Valencia szurkolói hurcolták át az olaszországi Bergamóba februárban. Ma már tudjuk, hogy a járvány egyik gócpontja épp Bergamo volt.

A WHO kezdeti sikerei

A GF elemzése visszamegy egészen az ötvenes évekre, mikor elindult a világtörténelem legnagyobb egészségügyi vállalkozása: a himlő kiirtása. A 20. században több mint 300 millió áldozatot szedő, minden harmadik fertőzöttet meggyilkoló kór felszámolását a Szovjetunió kezdeményezte 1958-ban, és a világ országai együttes erővel 1979-re el is érték a céljukat. A bravúr elképzelhetetlen lett volna a WHO szervezőképessége és kiterjedt tudományos infrastruktúrája nélkül.

Az Egészségügyi Világszervezete gondolata az ENSZ 1945-ös konferenciáján fogant meg a brazil és kínai delegáció javaslatára. Akkor arra hivatkoztak, hogy az „orvostudomány a béke egyik pillére”. Három évvel később létrejött a WHO, de a legelső pillanattól kezdve nagy viták alakultak ki a finanszírozása körül.

A Szovjetunió 1949-ben kilépett belőle, mert úgy vélte, az USA-nak túl nagy befolyása van a szervezetre, de Sztálin halála után 1956-ban ismét csatlakozott.

Ma hatvannégy évvel később a szovjet forgatókönyv fordítottja játszódik le: az amerikaiak azért léptek ki, mert úgy vélik, Kína túl nagy befolyást gyakorol a WHO-ra.

„Természetesen a WHO sem élhet örökké. A világ, amelyből született, már nem létezik. A második világháború utáni világrend véget ért, a nemzetközösségekbe vetett hit megrendült. Ez a hit egykor az országok széles körét vonzotta, ma azonban felváltotta a nacionalista stratégia”

írja a GF.

Az USA kilépett az Egészségügyi Világszervezetből

Világmegváltástól a megélhetési bürokratizmusig

Az sem elhanyagolható érv, hogy a WHO reformokra szorul. Az AP hírügynökség közlése szerint a világszervezet csak a múlt évben 200 millió dollárt költött utazásra, beleértve a WHO-s tisztviselők luxusszállodákban bérelt szobáit és elsőosztályú repülőjegyeket. Ez nagyobb összeg, mint amit a szervezet az AIDS, a hepatitisz, a malária vagy tuberkolózis elleni küzdelemre fordított.

Korábban pedig amiatt keveredett botrányba a szervezet, mert a rákkutatási részlege vélhetően meghamisította a tudományos jelentéseket, mert az egyik tisztviselője anyagi érdekei ezt diktálták.

A WHO a korrupción és az elkényelmesedett bürokrata viselkedésen kívül szakmai hibákat is vétett. 2009-ben, a H1N1 influenzajárvány során (nagy valószínűséggel a politikai mainstream nyomására) mindenáron el akarta kerülni, hogy sajtóban „mexikói influenzaként” emlegessék a betegséget, ezértt a sertésinfluenza kifejezést dobta be a köztudatba.

Az eredmény katasztrofális volt: járványügyi szempontból megalapozatlanul vágtak le tömegesen állatokat és korlátozták az élő sertés és a sertéshús kereskedelmét.

2014-ben a szervezet szándékosan késlekedett egészségügyi vészhelyzetet hirdetni az Ebola-járvány miatt, mert – ahogy az AP hírügynökség korábban írta –

„félt magára haragítani azokat országokat, amelyek bányászati érdekeit  a döntéssel negatívan befolyásolta volna, vagy amelyek a muszlimok mekkai zarándoklatának megtartásáért lobbiztak”.

A WHO ebben a második esetben is a politikának és az anyagi érdekeknek hajtott fejet.

Trump: Az Egyesült Államok megszakít minden kapcsolatot a WHO-val

Jól döntött az USA?

Most, a koronavírus-járvány idején pedig valószínűleg szintén azért késlekedett egészségügyi vészhelyzetet hirdetni, hogy kedvében járjon a Hszi Csin-ping kínai elnöknek. Mivel Kínából érkezett a kór, a politikai felelősség hárítása elsőbbséget kapott.

Mindezek arra utalnak, hogy a WHO döntési mechanizmusa a szakmaiság rovására átpolitizált, kockázatkerülő és elkényelmesedett lett. Nem csoda, hogy sokan megjegyzik, miközben megszüntetését javasolják, hogy „a szervezet kudarcai éppoly monumentálisak, mint egykori sikerei”.

Mindezek ellenére az USA döntése a kilépésről nem tűnik teljesen megalapozottnak. Minimális fenntartási költségekkel járt a tagság (évi 900 millió dollár nem jelenthet gondot az USA számára), és a WHO meglévő nonprofit hálózatai, kutatási összeköttetései pótolhatatlan infrastruktúrát jelentenek, amelyet belátható időn belül lehetetlen lemásolni.

Persze az sem kizárt, hogy az amerikaiak meggyengíteni akarják a WHO helyzetét, hogy rákényszerítsék a megújulásra – jelentsen ez náluk bármit is. Az USA a közelmúltig még mindig  a legnagyobb hozzájáruló volt, Kína pedig csak a 15. legnagyobb. A kérdés az, hogy a WHO képes-e visszatalálni 50-es évekbeli önmagához, vagy sem…

Körkép.sk