Miért billen a mérleg nyelve a hidrogénmeghajtású üzemanyagcellás autók felé? – II. rész

Nyitókép: Körkép.sk/KL

Előző írásunkban az elektromos és hidrogén meghajtású autókat hasonlítottuk össze az autóvásárlók szempontjából. Nem kétséges azonban hogy nem a vásárlói prioritások fogják eldönteni, melyik verzió kap majd teret az autózás történetének új fejezetében. A kulcskérdés ugyanis az üzleti modell.

Ha azt kérdezzük, vajon az elektromos vagy a hidrogén autók előnyösebbek, a válasz három tényezőn múlik: Melyik illeszkedik jobban (kisebb ráfordítás árán) a már működő infrastruktúrához, melyiknek olcsóbb a gyártása, illetve melyik ösztönzi jobban a vevőt arra, hogy újra és újra visszatérjen.

Pro és kontra: a hidrogén- vagy az elektromos meghajtású autóké a jövő? – I. rész

   

Infrastruktúra és üzleti modell

A hidrogén meghajtású, üzemanyagcellás autók tankolása sokkal közelebb áll a ma ismert tankolási módokhoz. A benzinkutak, az olajfinomítók és a disztribúció is jobban tudna alkalmazkodni a hidrogén-tankolás elvárásaihoz, az üzleti modell is közelebb áll a jelenlegi hagyományos üzemanyagok üzleti modelljéhez.

Állambácsi is könnyebben állna át, ugyanis hidrogént az emberek otthon aligha tudnának tárolni és előállítani, a jövedéki adóból származó bevétel tehát garantált.

Az elektromos autózás esetében azonban már más a helyzet. Áramot ugyanis otthoni hálózatunkból is tudunk nyerni, ráadásul jóval olcsóbban, mint a benzin, a hidrogén vagy a töltőhálózatok drága szolgáltatásai. Aki tehát jól beosztja az utat, és esetleg nem több százkilométeres távolságokat tesz meg rendszeresen, nem szorul rá az elektromos kutakra. Az eddigi üzleti modell itt nem működik.

A meglévő elektromos hálózat miatt nincs szükség külön logisztikai egységekre, tartályos kocsikra, nagy üzemanyag-tartályokra. Az egész csak magasfeszültségű kábelek hálózatán múlik.

Az állam is jelentős bevételkiesést szenvedne el. Ha elterjed az elektromos autózás, csökken a hagyományos üzemanyagok fogyasztása és így a jövedéki adóból származó bevétel is.

Az elektromos autózás egyértelműen a nagy villanyáram-szolgáltatók felé billentené a piaci egyensúlyt, miközben a hagyományos üzemanyaggal kereskedő hálózatok kiszorulnának. Nem csoda, hogy Világi Oszkár, a Slovnaft elnök-vezérigazgatója a hidrogén alapú közlekedési forradalom mellett teszi le a voksát – abban érdekelt.

Munkahelyek veszélyben?

Alaposan átrendezheti a munkapiacot mind a kettő alternatív üzemanyagfajta.

Az elektromos autókkal kapcsolatban van néhány keveset hangoztatott tény. Például, hogy az elektromotorok gyártása 80-90 százalékkal kevesebb munkaerőt igényel (szinte az egész automatizálható), és hogy nem lenne szükség annyi autóipari beszállítóra, alkatrészgyártóra és logisztikai központra.

Az elektromos autókban két harmadával kevesebb a kopó alkatrész és a rendszeres cserét igénylő anyag, összehasonlítva a hagyományos autókéval. Ennek megfelelően kevesebb kétkezi munkásra, kamionsofőrre, logisztikai munkásra, belsőégésű motorokkal foglalkozó mérnökre van szükség.

Csak Németországban 600 ezer munkahely szűnne meg az elektromos meghajtásra való átállással.

Az összes ezzel foglalkozó tanulmány leszögezi, hogy az elektromobilitás a gyártósori munkások állását veszélyezteti leginkább. De az olyan népszerű szakmák, mint az autószerelő is nehéz helyzetbe kerülnének, mert az elektromos autókat csak magasfeszültségi ismeretekkel rendelkezők szervizelhetik. Az alkatrészgyártók a piacuk 38 százalékát veszítenék el az elektormobilitással. Ez nem azt jelenti, hogy 62 százalékból kell megélniük, hanem hogy drasztikus elbocsátásokra és csődhullámra kellene számítani.

Az alábbi táblázatban egy Chevy Bolt elektromos autó és egy Volkswagen Golf belsőégésű gépkocsi főbb gyártási különbségeit hasonlítjuk össze:

A hidrogén felé billen a mérleg?

A hidrogén meghajtású üzemanyagcellás autóknál kissé árnyaltabb a helyzet. Ott ugyanis nem annyira a munkahelyek megszűnése a probléma, hanem azok átalakulása. Gyártósori munkások helyett ugyanis felsőfokú műszaki ismeretekkel rendelkező alkalmazottakra lenne szükség, de azokból dögivel.

És épp itt van a hidrogén-üzemanyag Achilles-sarka is egyben. Szlovákia ugyanis összeszerelő-műhelyként működött, miközben 300 ezer magasabban képzett munkaerőre lenne igény csak a gépiparban. A munkahelyek tehát csak akkor maradnának meg, ha a munkások széles körét továbbképzik.

Többek között a Hyundai is már két éve arra szólította fel a többi autógyártót, hogy a kiterjedt autóipari ellátási lánc munkahelyeinek megőrzése érdekében hidrogén meghajtású motorok bevezetésével foglalkozzanak elektromobilok helyett.

Mivel a kevesebb munkahely kevesebb járulékbefizetést és jövedelemadót jelent, az önkormányzatokra és az egész szociális rendszerre kihat az üzemenyagforradalom kimenetele.

A németek az utóbbi időben inkább a hidrogént támogatják, és a legutóbb a szlovák gazdasági miniszter, Richard Sulík is a hidrogénalapú energiafelhasználás mellett foglalt állást – igaz, odáig nem merészkedett, hogy megkérdőjelezze az elektromobilitás létjogosultságát.

A dilemma egyelőre marad, bár jelenleg a német és az uniós ráhatásnak köszönhetően a hidrogén felé billen a mérleg nyelve.

Körkép.sk/KL