Az ünnep/ünneplés szeretete és méltósága

Augusztus 20-ika állami és nemzeti ünnepünk. Jóleső érzés ezt így kimondani: „állami és nemzeti ünnepünk”, hiszen nemcsak a csonka Magyarország „állami” ünnepe, hanem az egyetemes magyarság egyik legszebb „nemzeti” ünnepe, beleértve az elszakított nemzetrészeken, illetve a nyugati szórványmagyarságban élő magyar közösségeket is.

A mostani ünnepnek különös jelentősége van, hiszen tavasszal és nyáron a koronavírus járvány miatt a trianoni megemlékezések legnagyobb része elmaradt, így az ünnepet össze lehet kötni a trianoni békediktátum 100. évfordulójára való emlékezéssel. A legtöbb településen így is teszik.

Kinek is köszönhetjük augusztus 20-át? Szent István király napja az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, a keresztény magyar állam alapításának és ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején István király augusztus 15-ét – Nagyboldogasszony napját – tette ünneppé, ugyanis erre a napra hívta össze a királyi tanácsot és tartott törvénynapot Székesfehérváron, illetve halála előtt ezen a napon ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának. A sors úgy hozta, hogy első királyunk 1038. augusztus 15-én halt meg.

    

Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban – VII. Gergely pápa – hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként élt tovább, majd amikor 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából.

Később Mária Terézia újra elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünneppé emelte. A 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően hosszú ideig nem tarthatták meg az augusztus 20-ai nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. Az 1867-es kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi tekintélyét, 1891-ben pedig munkaszüneti nappá nyilvánították. 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig nyilvánosan ünnepelhették.

A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát eltörölte, tartalmilag is változtatott rajta, teljesen megszüntetni azonban nem volt bátorsága, így lett augusztus 20. az „új kenyér ünnepe“. 1949 és 1989 között „az alkotmány napjaként“ is ünnepelték. Az 1989-es rendszerváltozást követően visszajöttek a közéletbe a régi hagyományok, augsuztus 20-án újra megrendezték a Szent Jobb körmenetet, ünnepi vásárokat rendeztek, állami kitüntetéseket adtak át stb., és Szent István napja a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe lett. Ma pedig már nemzeti ünnepként ünnepeljük.

Az idén kicsit más lesz az ünnep és az ünneplés, mint az előző években, évtizedekben, hiszen a koronavírus járvány jelenléte miatt elmarad Budapesten a tűzijáték. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az idén is lesz számos értékes kulturális program, színházi előadás, kopjafaavatás, vásár, családi program, melyen méltón ünnepelhetünk Budapesten, az anyaország vidéki településein, illetve szerte a Kárpát-hazában. A hosszú hétvégén is tehát tartsuk meg ezt az ünnepet, természetesen a járványügyi szabályok betartásával. Ne lankadjon az ünnep iránti érdeklődés és igény, ne legyünk érdektelenek az idén sem az ünnep iránt.

Persze a nyári idő és a nyaralás lehetősége mindnyájunkat provokál – jó értelemben –, s alig várjuk már, hogy kimozdulhassunk, de lehetőségeink szerint augusztus 20-án egy kicsit forduljunk magunkba, és magyar lelkünket, szívünket töltsük meg a Szent István-nap iránti szeretettel, tisztelettel és méltósággal. Aki teheti, vegyen részt saját magyar közösségében egy-egy koszorúzási ünnepségen, családi programon, műsoron, színházi előadáson, emlékezésen. Aki pedig ezt nem teheti, az is álljon meg egy pillanatra – e szép ünnepre emlékezve. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk, mi, magyarok.

Szép ünnep lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 19-én, államalapításunk ünnepének előestéjén, Erkel Ferenc Bánk bán című magyar nemzeti operájának bemutatása Vidnyánszky Attila rendezésében, Kesselyák Gergely karmester vezényletével. Magyarország nádorát, Bánk bánt, Molnár Levente alakítja, a további főszerepekben Fischl Mónikát, Kálmándy Mihályt, Kováts Kolost és Boncsér Gergelyt láthatják az érdeklődők. Az operaelőadásban közreműködnek a debreceni Kodály Filharmonikusok, a Csokonai Színház Énekkara, a Honvéd Férfikar, a Budapest Stúdiókórus, valamint a Csokonai Színház Tánckara. Az alkalomra a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve vándorkiállítás készült, amely a Bánk bán opera és dráma több mint kétszáz éves történetét mutatja be a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőtéri fogadóterében.

Augusztus 20-ika után is ünnepelhetünk, hiszen 2020. augusztus 30-án, vasárnap megtartják a „zászlóvitelt”. A koronavírus fenyegetettség miatt ugyanis 2020. március 16-án elmaradt a zászlóvitel, ezért augusztus utolsó előtti napján tartják meg, ami azt jelenti, hogy ismét látható lesz  az 1848 méter hosszú „nemzet zászlója“ az Andrássy úton, tisztelegve a „Magyar zászló és címer napja“  (március 16.) előtt és emlékezve a trianoni békediktátum 100. évfordulójára. A dátum különös időszerűsége, hogy 1940-ben ezen a napon a második bécsi döntéssel visszakerült Észak-Erdély és a Székelyföld Magyarországhoz.

Amikor a magyarság – és ezen belül a felvidéki magyarság – létét, jogait meghatározó cselekvő hitvallásról beszélünk, sokszor olyan érzés tölti el a lelkünket, amilyen minden bizonnyal a magyar képviselőház tagjainak szívét önthette el 1848 júliusában, Kossuth Lajos szavait hallgatva, amikor a politikus ezt mondta:

„Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a Hazát, e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre.” Igen: irtózatos nagyszerűség.

Mert van-e nagyszerűbb érzés, mint lehetőséget kapni nézetünk kifejtésére a magyar nemzet – beleértve a határon túli magyar közösségeket is – felemelkedésének, múltjának, jelenének és jövőjének tárgyában. Ugyanakkor azonban irtózatos tudat, hogy ennek a kérdésnek igazából nem szabadna kérdésnek lennie, hanem kézzelfogható evidenciaként kellene jelen lennie a Kárpát-medencében. Nekünk, határon túli magyaroknak, mégis az állandó önvédelem, jogvédelem, az állandó küzdelem a sorsunk. Olyan ügyekért kell küzdenünk, amelyek evidenciaként kellene, hogy működjenek egy európai demokráciában. Augusztus 20-ika megélése/átélése, a méltóságteljes ünneplés e küzdelemben is segíthet bennünket. Így legyen!

Tarics Péter

Képek: Körkép.sk