Miért nem használják a csallóközi autósok az új R7-est?

Nyitókép: Körkép.sk

Évek óta ismert probléma: végeláthatatlan kocsisorok, araszoló autósok. Nap mint nap ugyanaz a megszokott kép: reggelente Pozsony felé, délután, munka után pedig a fővárosból kifelé kellett birka türelemmel felfegyverkeznie mindenkinek, aki Somorján, Dunaszerdahelyen, vagy a környező településeken  lakott.

A 63-as főút ugyanis nem győzte a megnövekedett kocsiforgalmat, így ha még ütközés vagy koccanás is történt, gyakran több órába is beletellett a 25-30 kilométer távolság megtétele.

Bugár és barátai jól jártak

   

A D4/R7 megépítésének így sokan örültek. Nemcsak Bugár Béla és díszes társasága, az oligarcha Czucz István, vagy a telekspekuláns Hideghéty Ferenc, akik ismerve a készülő autóút pontos nyomvonalát, másokat átverve (Bugár például saját rokonságát is) több ezer  négyzetméter telket vásároltak fel az R7-es alatt, majd adták tovább jó áron az államnak.

Július 19-től végre átadták a D4/R7 Pozsony és Gelle közötti közel 30 kilométeres szakaszát, és az ember azt gondolta, a probléma megoldódik. Legalábbis annak nagy része, mert a most átadott útszakasz még nem jelent teljes útszakasz, de akkor is.

Továbbra is inkább dugóznak

Nos, nem így történt. Az R7-es használható, csak éppen alig használják. Mindenesetre mi vártunk ezzel a cikkel heteket, gondolva, hogy a nyári szabadságolások miatt lehet kevesebb a forgalom. De nem. Egyrészt mégsem nyaral másfél hónapon keresztül az egész Csallóköz, másrészt autók továbbra is vannak. Csak éppen nem az új R7-esen, hanem az eddig megszokott 63-as úton.

A Körkép.sk az elmúlt hetekben többször végigment a pozsonyi feljáró és a gellei letérő közötti mintegy 30 kilométeres szakaszon. Mondhatni, csak ezt használjuk, ha DAC meccsre megyünk, vagy téma után utazunk, esetleg a hirdetőinkkel van találkozónk a régióban.

Ami feltűnt, hogy a DS rendszámú gépkocsik a legritkább esetben használják az R7-est, helyette inkább továbbra is dugóznak.

Képeink egy pénteki napon készültek, mégpedig a legfrekventáltabb időszakban. Azaz reggel a főváros felé, délután pedig kifelé Pozsonyból. Látható, hogy szinte nincs senki az R7-esen.

Mi lehet az oka?

Az R7-es használata autópálya-matrica köteles. Legalábbis a személygépkocsiknak. Ami érthető is, elvégre autópálya minőségben és gyorsaságban lehet rajta haladni. Rekordunk például 13 perc Pozsony és Gelle között. Teheratutóknak a megnyitást követően nem kell használati díjat fizetniük, ami talán azzal magyarázható, hogy az állam így akarta  tehermentesíteni és gyorsítani a 63-ast.

Az új gyorsforgalmi úton szinte zavartalan a haladás. Nem ritka látvány, hogy az autós hosszú percekig egy teremtett lélekkel sem találkozik. Pozsony és Somorja között például nem egyszer előfordult, hogy alig 6-7 gépkocsit láttunk csak, abból jó, ha egy volt DS rendszámú. Gelléig pedig teljesen szokványos, ha a 29 kilométer alatt jó, ha 13 gépkocsit számoltunk össze, melyek közül három volt csak DS rendszámú. A többiek szenvedtek tovább, úgy mint eddig, a 63-ason.

Ingyen szeretnék?

Az éves autópályamatrica Szlovákiában személyautóra 50 euró. Ami havonta 4,16 euró, naponta alig 13 eurócentet jelent. Aprópénz azoknak, akik naponta, hetente utaznak, és eddig évekig a tűrhetetlen viszonyokra panaszkodtak.

Jön a szeptember, és vele újra a megszokott napi rezsim és ingázás. A jelek szerint mintha mégsem lett volt annyira  életbevágó az új R7-es. Vagy pedig a csallóközieknek nem drága a saját idejük, és szeretnek dugózni. A többieknek mindenesetre ott a szinte üres, magyar „autópálya.“

Király Zsolt